Évről-évre egyre több magyar turista keresi fel a Szlovák
Paradicsomot, ezt az északi határunkhoz közel fekvő mészkőhegységet. Ez
közelsége mellett egyrészt jó megközelíthetőségének, másrészt annak a számtalan
természeti látnivalónak köszönhető, amellyel ebben a hegységben találkozhatunk.
Legtöbb honfitársunk a nemzeti park népszerű
szurdokvölgyeibe, így a Suchá Belá-völgybe, a Nagy-Sólyom-völgybe, a
Sólyom-völgybe vagy pedig a méltán híres Hernád-áttörésbe indul. Mi ezúttal a
méltatlanul háttérbe szorított, talán kevésbé látogatott Zejmar-szurdokba, a
déli oldal egyetlen szurdokvölgyébe indulunk. Az északi oldal szurdokvölgyeitől
valamivel rövidebb, de természeti látnivalókban éppoly gazdag szurdokba a
Szlovák Paradicsom déli részének legismertebb turistaközpontjából,
Imrikfalváról (Dedinky, 784 m) indulhatunk. Az 1956-ban létesített
Gölnici-víztározó (vodná nádrž Palcmanská Maša) partján található parkolóban
hagyhatjuk hátra autónkat, és az ülőszékes felvonó alsó állomása mellett induló
piros jelzésen máris megkezdhetjük túránkat a tavaszi virágoktól pompázó
hegyoldalon.
![]()
Utunk eleinte erőteljesen emelkedik, majd a domb tetején,
egy tisztásra kiérve megpillantjuk túránk első virágait, a mezőt szinte teljesen
ellepő, csodálatos lila színben pompázó apró kárpáti sáfrányokat (Crocus
scepusiensis). A sáfránymezőt magunk mögött hagyva rövid ereszkedés következik,
a széles erdei utat a lombfakadás előtt nyíló bogláros szellőrózsák (Anemone
ranunculoides) többnyire párosával nyíló aranysárga virágainak hosszú sora
szegélyezi. Hamarosan megérkezünk Iglófehérvíz (Biele Vody, 788 m) telepre,
ahonnan a szurdokba vezető, 1963-ban megnyitott, egyirányú kék jelzésű
turistaút kezdődik.
![]()
A gyorsan összeszűkülő völgyben virágzás előtt álló
halványsárga sugárkankalinok (Primula elatior) bókoló csoportja fogadja a
látogatót, majd a patakhoz közeledve, a nyirkos talajon a közönséges, vagy
másik nevén vörös acsalapu (Petasites hybridus) bíborral futtatott rózsaszínű
virágai között lépkedünk. Ez a patakpartokon, nedves réteken élő, kinyílás után
hatalmas leveleiről felismerhető növény ebben az időszakban mutatja meg
különleges virágzatát. Felálló hengeres fürtben nyíló, kb. 10 mm átmérőjű
harang alakú fészkeiben akár 100 fészekvirágzatot is rejthet. Egyre több
tavaszi virág vonzza a tekintetet, a bíborszínű, laza álörvökben nyíló piros
árvacsalán (Lamium purpureum) és fénylő sárga virágú mocsári gólyahír (Caltha
palustris) ugyanúgy megél errefelé, mint a szirom nélküli, sárgászöld virágzatú
aranyveselke (Chrysosplenium alternifolium), de legnagyobb számban mégis az
odvas keltike (Corydalis cava) bíborszínű, ritkán fehér sarkantyús virágai
nyílnak. Alig fél óra alatt megérkezünk a szurdok első vaslétrájához, amelyek a
Nálepka-vízesés (Vodopády kpt. Nálepku) több lépcsőből álló vízesésrendszerének
első mesterséges segédeszközei. A vízesés mérete, látványa semmiben sem marad
el az északi szurdokokban található vízesésektől.
![]()
A több szakaszból álló vízesés mellett összesen 4 vaslétra (24,
20+7, 24+18 és 27 fokos), több sziklahágcsó és szilatálca, valamint
doronglétrahíd teszi lehetővé a feljutást a szurdok felső, szelídebb részébe.
Festői látványt nyújt a hatalmas sziklák repedéseiben száguldó vízfolyam, amely
hol vadul, hol szelídebben hullik alá a víz munkájának köszönhetően hosszú
évezredek alatt simára csiszolt sziklafalak között. A létrákat összekötő
útszakaszokon a falba erősített láncok segítik az előrejutást, de olyan rész is
van, ahol a meredeken emelkedő ösvényen a fák gyökereibe kell kapaszkodnunk
annak érdekében, hogy előbbre jussunk. A mesterséges segédeszközök során át
szinte lehetetlen folyamatosan haladni, elsősorban nem a terep nehézsége miatt,
hanem azért, mert mindig találunk valami látnivalót, amit meg szeretnénk örökíteni.
A szurdok felső részébe érkezve ismét tavaszi virágok
sokasága között találjuk magunkat. Néhány félénken megbújó lilásvörös ujjas
keltike (Corydalis solida) mellett az őszi avarból kikandikáló hóvirágok (Galanthus
nivalis) sokasága borítja a cserjés területet. Ez a sokak által ismert védett
növény a nyirkos szurdok- és sziklaerdők, üde tölgyesek és cserjések virága,
így szinte természetes, hogy itt is találkozunk közvetlenül hóolvadás után
nyíló csoportjaival. Patyolattiszta fehér virágait jól kiegészítik az itt-ott
felbukkanó tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia) ibolyakék, ritkán rózsaszínű
szirmai, de néhány ide tévedt, nyár közepén nyíló fehér zászpa (Veratrum album)
is átfúrja első hajtásait az őszről megmaradt vastag avarrétegen. Talán nem is
gondolnánk, hogy a sárga tyúktaréjnak (Gagea lutea) ilyen szép citromsárga
színű virága van, mint amilyet itt is láthatunk. Laikusként akár a tavaszi
csillagvirág színváltozatának gondolhatjuk, hiszen virágzatukat összehasonlítva
csak a szirmok sárgászöld színe különbözteti meg a tavaszi csillagvirág kék
szirmaitól.
![]()
A szurdokból előbb-utóbb megérkezünk a Geravy-fennsíkra
(Geravy), amely a mészkőszirtek, a nagy kiterjedésű hegyi rétek és ligetek
világa. A fennsíkon több turistaút fut össze, ezáltal ez a nemzeti park déli
részének egyik legjelentősebb turistaközpontja. A fennsík északi lejtőit sűrű
erdőségek borítják, lakóhelyül és menedékül szolgálva az itt élő vadaknak.
Bármely irányba indulunk tovább, mindenfelé magasleseket láthatunk, ami az
errefelé rendszeres vadásztevékenységre utal. Számos irányba vezetnek innen a
turistautak, az Imrikfalvára történő visszatéréshez mi most a zöld jelzésű
turistaút délnyugati irányba vezető szakaszát választjuk, amely a Gacsó-szikla
(Gačovská skala, 1113 m) alatti erdőben kanyarogva ereszkedik vissza a
településre. A Gacsó-szikla közelében, egy kis patak felett egykori híd
maradványai találhatók. Ez a Dukov-híd (Dukov-most), amely az első, ember által
emelt építmények közé tartozik a Szlovák Paradicsom területén, napjainkban
azonban nem látogatható.
![]()
A zöld jelzésű turistaútnak ez az ága a legrövidebb útvonal
lefelé, egy rövid szakaszon azonban elég meredekké válik, ahol a turisták által
simára koptatott apró mészkövek meglehetősen csúsznak, főleg esős, nyirkos idő
esetén. A másik, kicsit hosszabb visszatérési útvonal szintén a zöld jelzésen,
északkeleti irányban vezet. Ez az útvonal a Geravy-fennsík peremén, gyönyörű
erdőkben és megkapó tisztások során át vezet az Elülső-Hüll nevű elágazásig,
ahonnan a sárga, majd kék és piros jelzéseket követve nem túl meredek erdei
úton juthatunk vissza a szurdok torkolatához. Innen a már jól ismert piros
jelzést követve érkezünk meg a víztározó partjára, ahonnan jóleső fáradtsággal,
virágokban és egyéb látnivalókban gazdag tavaszi túra után indulhatunk
hazafelé.
Lejegyezte: Nagy Árpád
