A Nagy-Sólyom-völgy a Szlovák
Paradicsom északi részén, a Glatz-fennsík nyugati lejtőin található. A völgybe
a Káposztafalvához (Hrabušice) tartozó Fűrésztelep (Píla) közelében található
egykori erdészháztól indulhatunk a sárga jelzésű egyirányú, csak felfelé
járható turistaúton. Ez az egyirányúsítás a nemzeti park más szurdokaiban is
megszokott, amely a turisták biztonságát és a szurdokban történő folyamatos
haladást szolgálja.
A Nagy-Sólyom-völgyben vezető, 289 méter szintkülönbségű
túra menetideje 2,5-3 óra, de ez nagyban függ a pillanatnyi vízszinttől és a
látogatók létszámától.
A Nagy-Sólyom-völgy elnevezése
valószínűleg egy legendából származik, amely még a szénégetők idejéből
származik. A legenda szerint egyszer egy asszony, karján elsőszülött gyermekét
babusgatva ebédet hozott a völgyben dolgozó férjének. Miközben feltálalta
férjének az ebédet, a fiúcskát a zöld pázsitra fektette. Hirtelen egy nagy,
sólyom formájú madár repült el felettük, aki észrevette és felkapta a
gyermeket. Azt mondják, a gyermek csontjai ma is ott vannak valahol a völgy
megközelíthetetlen sziklafalainak egyikén… A név eredetének egy másik, prózaibb
változata szerint a mészkő sziklák sziluettje a környező hegyekből nézve egy
repülő sólyomra emlékezteti a szemlélőt.
A Szlovák Paradicsom feltárása
tulajdonképpen a Nagy-Sólyom-völgy feltárásával vette kezdetét. Az első ismert
turisták, akik végigjárták a völgyet, Róth Márton és társai voltak 1898-ban.
Eredeti szándékuk az volt, hogy havasi növényeket keressenek ezen az akkor még
feltáratlan területen. Itt készültek később a Szlovák Paradicsom
szurdokvölgyeit bemutató első fényképfelvételek, mégpedig Forberger Vilmosnak
köszönhetően.
![]() |
| Mésztufás források |
A Nagy-Sólyom-völgyben történő
túrázás megfelelő tapasztalatot igényel. Ez a leghosszabb szurdok a nemzeti
parkban, hosszúsága közel 6 km. A turistaút szinte egész végig a patak medrében
vezet, hatalmas, olyakor 300 méter magas mészkősziklák alatt. A sziklafalakon
egyedi, meglehetősen ritka növényzetet láthatunk, az itt élő fenyők olyanok,
mintha közvetlenül a sziklából nőttek volna ki. A völgy a nemzeti park
legszigorúbban védett területei közé tartozik. A völgy legfőbb jellemzője a
magas vízállás, ezért szinte lehetetlen száraz lábbal végigjárni. Ennek az
ellenkezője igaz a téli időszakban, amikor a víz megszokott zúgása elhalkul,
hiszen a hideg fantasztikus jégképződményeket megformálva csendre inti azt. A
vízesések ekkor gyönyörű jégesésekké válnak.
A Nagy-Sólyom-völgyben, annak
ellenére, hogy csaknem 6 km hosszú, nem találunk olyan sok vízesést, mint a
hegység más szurdokvölgyeiben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez a völgy
kevésbé lenne vonzó. A vízesések hiányát kompenzálják a völgy hatalmas
mészkőmasszívumai. Kb. a völgy felénél érkezünk meg annak legvonzóbb részéhez.
Az itt magasodó, nagyjából egy méter szélességű sziklafalak alkotják a szurdok
legszűkebb, Kő-kapu (Kamenné vráta) nevű részét, melyen fából készül
doronglétrahidakon juthatunk át. Ezt követően
két jelentősebb vízesés következik: elsőként a 8,5 méter magas Kis-vízesés
(Malý vodopád), majd nem sokkal utána a 7 méter magas Nagy-vízesés (Veľký
vodopád). Ironikus, hogy a Kis-vízesés magasabb, mint a Nagy-vízesés, ennek oka
valószínűleg az, hogy nem azonos vízhozam mellett nevezték el őket.
A vízeséseket elhagyva érkezünk meg
a szurdok talán legszebb részéhez, a Róth-szakadékba (Róthová roklina). Az
útnak e rövid, de rendkívül festői szakasza a szurdok egyik feltárójáról kapta
nevét, erre egy, a sziklafalra erősített emléktábla hívja fel a figyelmet.
Az út utolsó, erdőben vezető része
már könnyebb terepen vezet. A völgy turistaútja a Glatz-utat elérve ér véget,
899 méter tengerszint feletti magasságban. Előttünk van még a visszaút, melynek
különböző változatai közül válogathatunk. Fizikailag ekkor már valószínűleg
fáradtak leszünk, de a völgyet végigjárva lélegzetelállító élménnyel lettünk
gazdagabbak. Meghódítottuk a Szlovák Paradicsom leghosszabb, legimpozánsabb
szurdokvölgyét, amely minden évszakban lenyűgöző!
