2012. január 5., csütörtök

A lavinák alapvető jellemzői - videóval


Lavina… Amikor ezt a baljós szót meghalljuk, a legtöbb esetben tragikusan végződött balesetre gondolunk. Nem indokolatlanul a fehér halál kifejezést használjuk a lavina szinonimájaként. Ha valaki lavinába kerül, két lehetőség közül választhat: kisebbfajta csodának számító módon megpróbál kimenekülni belőle (ez gyakorlatban csak sílécen lehetséges), vagy pedig elkezd harcolni az életéért.

Utóbbi esetben ismét két dologtól függ a túlélésünk: először is attól, hogy egyáltalán túléljük-e, és ha igen, milyen sérülésekkel a mozgó hótömeg alatt megtett utat. Másodszor attól, hogy amikor megáll a lavina mozgása, milyen pozíciót sikerül felvennünk a hó alatt. Ennek számos változata lehetséges. Amennyiben nem vesztettük el az eszméletünket, és a felszín közelében maradtunk, megkísérelhetjük kiásni magunkat. Rendkívül fontos, hogy még a lavina mozgása közben kezünkkel vagy sálunkkal védjük a szánkat és az orrunkat. Így légzőszerveink szabadon maradhatnak, nem tömődnek el hóval. Ellenkező esetben azonnali fulladás következhet be. Ha tudunk lélegezni, és van esély arra, hogy ki tudjuk ásni magunkat, próbáljuk meg! Ha azonban teljesen betemetett minket a hó, már csak egy reményünk marad – legkésőbb 15 percen belül megtalálnak és kiásnak minket. A tények egyértelműek és könyörtelenek: 15 percen belül a túlélés esélye 93 %, amely minden további perccel erősen csökken, 45 perc után pedig már csak igen minimális erre az esély…
Bevezetésként talán kissé morbidnak tűnnek ezek a mondatok, de mindenképpen reálisak. Apró reménysugárként ismert egy eset a Tátrában, amikor valaki ennél jóval hosszabb ideig volt a hó alatt, mégis túlélte a balesetet. 1974-ben egy komáromi diák 22 osztálytársával együtt sítanfolyamon vett részt a Magas-Tátrában, amikor a Menguszfalvi-völgyben lavina temette őket maga alá. Csaknem öt (!) órán át feküdt a hó alatt, amikor a keresésben részt vevő mentőkutya segítségével megtalálták, és annak ellenére sikerült élve kimenteni, hogy ilyen hihetetlenül hosszú ideig volt betemetve. Tizenkét másik osztálytársa sajnos nem volt ilyen szerencsés…

video
Lavina a Malompataki-völgyben (2008.03.30.)

Alapvető információk
A lavina nem más, mint egyetlen, a gravitáció hatására a lejtőn hirtelen megmozduló hótömeg. Kialakulás három tényezőnek tudható be: a terep adottságai, az időjárás és a hótömeg jellege.
Kialakulásában elsődleges tényező a terep adottságai. Egyértelmű, hogy lavina nem fordulhat elő (szakadhat le) sík területen, ahogy nagyon meredek hegyoldalakon sem, ahol nem tud megtapadni a hóréteg. Lavinazónának tehát elvileg a 20-50° közötti, erdőmentes lejtőket tekinthetjük. Ilyen lavinazónák Szlovákiában a Tátrában (Magas-, Liptói-, Bélai-, Alacsony-), valamint a Kis- és a Nagy-Fátrában találhatók. Meg kell jegyezni, hogy lavinák kialakulásához több tényező együttes hatása szükséges. Ilyen pl. a lejtő kitettsége, az uralkodó szélirány (szél felőli vagy szélvédett), vagy a napfény hatása. Ezeket a szempontokat figyelembe véve Szlovákia leginkább lavinaveszélyes területei a keleti és nyugati (egyes szerzők szerint a délkeleti) lejtők.
Másik fontos tényező a terep formája. A legnagyobb lavinák vályúkban és katlanokban keletkeznek. Nagy jelentősége van a terep felszínének is. Legveszélyeztetettebbek a füves területek és a kissé tagolt sziklalemezek. A törpefenyők tetején lecsúszó lavinának pl. jelentősen növekszik a súrlódása. Fontos tényező a helyszín tengerszint feletti magassága, melyhez szorosan kapcsolódnak az éghajlati, az időjárási és a hóviszonyok. A hótakaró szempontjából nem a hótakaró vastagsága, sokkal inkább a növekedése (a friss hó vastagsága) számít, és különösen a minősége. Természetesen egy lavina leszakadásához több tényező együttes hatása szükséges.
Különösen fontos az erdőmentes lejtők lejtése, ami alapjában meghatározza a lavinahajlamot. Arra is figyelni kell, hogy a kevésbé tagolt lejtők sokkal érzékenyebbek a lavinákra. Ezért a legveszélyesebbek a szurdokok, vályúk és a sziklafalak lába alatti lejtők, különösen a szélvédett lejtők, ahol gyakran alakulnak ki instabil hórétegek. Ezzel ellentétben az erdővel borított lejtők biztonságosnak mondhatóak.
Lavinaveszélyes terepen használjuk ki a hegyhátakat, gerinceket, domborulatokat, és kerüljük a vályúkat, mélyedéseket. Vigyázzunk ugyanakkor az éles, keskeny gerinceken (pl. a Hegyes-Rohács gerince), ahol előfordulhat, hogy az emberi mozgás következtében csökken a hó tapadása, és ezt követően zúdul a hótömeg a mélybe (a lavinák leggyakoribb oka!). A lavina lehet spontán vagy ember által elindított, a leszakadás alakja szerint pont és vonal (deszka), a siklófelület szerint felszíni és alaplavina, a hó nedvessége szerint száraz és nedves lavina, a hó mozgása szerint csatorna alakú és sík lavina, a hó mozgása szerint folyó vagy porlavina.

Biztonsági fokozatok
Szlovákia hegységeiben az aktuális lavinaveszély mértékéről a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) november közepe és április közepe között folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt. A lavinaveszély mértékének meghatározására az Európában is használt 5 fokozatú skála van érvényben. 1-es és 2-es fokozat estén lavinák csak szórványosan fordulhatnak elő. 3-as fokozat esetén a lavinaveszélynek kitett területen történő túrázás megfelelő körültekintést és kellő tapasztalatot igényel. 4-es fokozat esetén már a völgyekben is nagy lavinaveszéllyel kell számolni, az 5-ös fokozat pedig rendkívül nagy lavinaveszélyt jelent, amikor már a nem tipikusan lavinás hegyoldalakon is számíthatunk lavinára. Lavinával fenyegetett völgyek és turistautak jelölésére Szlovákiában a „Lavínový terén” (Lavinamező) feliratú táblákat alkalmazzák, az ilyen táblával jelölt területre hármas vagy ennél magasabb fokozatú lavinaveszély esetén tilos belépni. Az időszakosan kihelyezett „Lavínové nebezpečenstvo” (Lavinaveszély) feliratú táblákat viszont közvetlenül a kritikus területeken helyezik ki, akut lavinaveszély esetén.
A lavinaveszélyességi fokozat megállapítására többféle módszert is használnak, akár egyedi, helyi érvényességűt, akár általános, nagy területre kiterjedőt. Az egyedi módszerek közé tartozik a síbottal végzett teszt, a hó függőleges átvágása, vagy a norvég módszer, amely azon a tényen alapul, hogy az ember által mechanikai ráhatással elindított lavinák túlnyomó többségének a mélysége nem haladja meg egy métert. Ezért elegendő a felső egy méter vastagságú hóréteg elemzése ahhoz, hogy legalább 95 %-os biztonsággal értékeljük a lejtő veszélyességét. Jelenleg a legjobbnak tűnik az ún. K.O. teszt, amely a lecsúszó tömbök módszere és a norvég módszer összekapcsolásából áll (ki kell ásni egy kocka formájú hótömböt a szondázáshoz, amelyet a lapát ütögetésével fokozatosan terhelni kell, egészen a hókockán való ugrálásig, és értékelni kell a hó reakcióját). Az általánosan elterjedt módszerek a folyamatos megfigyeléseken, a lezúduló hótömeg tulajdonságainak vizsgálatán alapulnak, a pontos mérések fontos eleme az időjárás vizsgálata. A fenti vizsgálatok alapján állapítható meg a lavinaveszély mértéke, amelyet a lavina előrejelzéssel foglalkozó szervezetek adnak ki.

Lavina elleni védekezés
A lavinaveszélyes terepen mozgó személyek védelme több szemponton alapul. A legfőbb szempont a megelőzés, vagyis fokozott lavinaveszély esetén ne lépjünk a veszélyes területre! Ha már ilyen helyen vagyunk, soha ne közlekedjünk egyedül, mindig csak csoportosan. Lehetőleg a gerinceken haladjunk, ne pedig az erdőmentes lejtőkön vagy vályúkban. Ne feledjük, hogy minél nagyobb a lejtő, annál lavinaveszélyesebb. Ha veszélyes lejtőt kell kereszteznünk, soha ne traverzáljunk, hanem lehetőleg esésvonalban haladjunk. A legjobb a kritikus helyeket akár nagy kerülő árán is elkerülni. Kötelező felszerelés kell, hogy legyen a hólapát, a teleszkópos lavinaszonda és a bekapcsolt (!) lavina jeladó (Pieps), egy elektromos adó-vevő készülék, amelynek használata a legfontosabb segítség lehet a hó alá temetett áldozat megtalálásában.
Következik: Mozgás lavinaveszélyes terepen

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...