Lavina… Amikor
ezt a baljós szót meghalljuk, a legtöbb esetben tragikusan végződött balesetre
gondolunk. Nem indokolatlanul a fehér halál kifejezést használjuk a lavina
szinonimájaként. Ha valaki lavinába kerül, két lehetőség közül választhat:
kisebbfajta csodának számító módon megpróbál kimenekülni belőle (ez
gyakorlatban csak sílécen lehetséges), vagy pedig elkezd harcolni az életéért.
Utóbbi
esetben ismét két dologtól függ a túlélésünk: először is attól, hogy egyáltalán
túléljük-e, és ha igen, milyen sérülésekkel a mozgó hótömeg alatt megtett utat.
Másodszor attól, hogy amikor megáll a lavina mozgása, milyen pozíciót sikerül
felvennünk a hó alatt. Ennek számos változata lehetséges. Amennyiben nem vesztettük
el az eszméletünket, és a felszín közelében maradtunk, megkísérelhetjük kiásni
magunkat. Rendkívül fontos, hogy még a lavina mozgása közben kezünkkel vagy
sálunkkal védjük a szánkat és az orrunkat. Így légzőszerveink szabadon
maradhatnak, nem tömődnek el hóval. Ellenkező esetben azonnali fulladás
következhet be. Ha tudunk lélegezni, és van esély arra, hogy ki tudjuk ásni
magunkat, próbáljuk meg! Ha azonban teljesen betemetett minket a hó, már csak egy
reményünk marad – legkésőbb 15 percen belül megtalálnak és kiásnak minket. A
tények egyértelműek és könyörtelenek: 15 percen belül a túlélés esélye 93 %,
amely minden további perccel erősen csökken, 45 perc után pedig már csak igen
minimális erre az esély…
Bevezetésként
talán kissé morbidnak tűnnek ezek a mondatok, de mindenképpen reálisak. Apró
reménysugárként ismert egy eset a Tátrában, amikor valaki ennél jóval hosszabb
ideig volt a hó alatt, mégis túlélte a balesetet. 1974-ben egy komáromi diák 22
osztálytársával együtt sítanfolyamon vett részt a Magas-Tátrában, amikor a
Menguszfalvi-völgyben lavina temette őket maga alá. Csaknem öt (!) órán át
feküdt a hó alatt, amikor a keresésben részt vevő mentőkutya segítségével
megtalálták, és annak ellenére sikerült élve kimenteni, hogy ilyen hihetetlenül
hosszú ideig volt betemetve. Tizenkét másik osztálytársa sajnos nem volt ilyen
szerencsés…
Lavina a Malompataki-völgyben (2008.03.30.)
Alapvető
információk
A lavina nem
más, mint egyetlen, a gravitáció hatására a lejtőn hirtelen megmozduló hótömeg.
Kialakulás három tényezőnek tudható be: a terep adottságai, az időjárás és a
hótömeg jellege.
Kialakulásában
elsődleges tényező a terep adottságai. Egyértelmű, hogy lavina nem fordulhat
elő (szakadhat le) sík területen, ahogy nagyon meredek hegyoldalakon sem, ahol
nem tud megtapadni a hóréteg. Lavinazónának tehát elvileg a 20-50° közötti,
erdőmentes lejtőket tekinthetjük. Ilyen lavinazónák Szlovákiában a Tátrában
(Magas-, Liptói-, Bélai-, Alacsony-), valamint a Kis- és a Nagy-Fátrában
találhatók. Meg kell jegyezni, hogy lavinák kialakulásához több tényező
együttes hatása szükséges. Ilyen pl. a lejtő kitettsége, az uralkodó szélirány
(szél felőli vagy szélvédett), vagy a napfény hatása. Ezeket a szempontokat
figyelembe véve Szlovákia leginkább lavinaveszélyes területei a keleti és
nyugati (egyes szerzők szerint a délkeleti) lejtők.
Másik fontos
tényező a terep formája. A legnagyobb lavinák vályúkban és katlanokban
keletkeznek. Nagy jelentősége van a terep felszínének is.
Legveszélyeztetettebbek a füves területek és a kissé tagolt sziklalemezek. A
törpefenyők tetején lecsúszó lavinának pl. jelentősen növekszik a súrlódása.
Fontos tényező a helyszín tengerszint feletti magassága, melyhez szorosan
kapcsolódnak az éghajlati, az időjárási és a hóviszonyok. A hótakaró szempontjából
nem a hótakaró vastagsága, sokkal inkább a növekedése (a friss hó vastagsága)
számít, és különösen a minősége. Természetesen egy lavina leszakadásához több
tényező együttes hatása szükséges.
Különösen
fontos az erdőmentes lejtők lejtése, ami alapjában meghatározza a
lavinahajlamot. Arra is figyelni kell, hogy a kevésbé tagolt lejtők sokkal
érzékenyebbek a lavinákra. Ezért a legveszélyesebbek a szurdokok, vályúk és a sziklafalak
lába alatti lejtők, különösen a szélvédett lejtők, ahol gyakran alakulnak ki
instabil hórétegek. Ezzel ellentétben az erdővel borított lejtők biztonságosnak
mondhatóak.
Lavinaveszélyes
terepen használjuk ki a hegyhátakat, gerinceket, domborulatokat, és kerüljük a
vályúkat, mélyedéseket. Vigyázzunk ugyanakkor az éles, keskeny gerinceken (pl.
a Hegyes-Rohács gerince), ahol előfordulhat, hogy az emberi mozgás
következtében csökken a hó tapadása, és ezt követően zúdul a hótömeg a mélybe
(a lavinák leggyakoribb oka!). A lavina lehet spontán vagy ember által elindított,
a leszakadás alakja szerint pont és vonal (deszka), a siklófelület szerint felszíni és alaplavina, a hó nedvessége
szerint száraz és nedves lavina, a hó mozgása szerint csatorna alakú és sík lavina,
a hó mozgása szerint folyó vagy porlavina.
Biztonsági
fokozatok
Szlovákia
hegységeiben az aktuális lavinaveszély mértékéről a Hegyi Mentőszolgálat (HZS)
november közepe és április közepe között folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt.
A lavinaveszély mértékének meghatározására az Európában is használt 5 fokozatú
skála van érvényben. 1-es és 2-es fokozat estén lavinák csak szórványosan
fordulhatnak elő. 3-as fokozat esetén a lavinaveszélynek kitett területen
történő túrázás megfelelő körültekintést és kellő tapasztalatot igényel. 4-es fokozat
esetén már a völgyekben is nagy lavinaveszéllyel kell számolni, az 5-ös fokozat
pedig rendkívül nagy lavinaveszélyt jelent, amikor már a nem tipikusan lavinás
hegyoldalakon is számíthatunk lavinára. Lavinával fenyegetett völgyek és
turistautak jelölésére Szlovákiában a „Lavínový terén” (Lavinamező) feliratú
táblákat alkalmazzák, az ilyen táblával jelölt területre hármas vagy ennél
magasabb fokozatú lavinaveszély esetén tilos belépni. Az időszakosan
kihelyezett „Lavínové nebezpečenstvo” (Lavinaveszély) feliratú táblákat viszont
közvetlenül a kritikus területeken helyezik ki, akut lavinaveszély esetén.
A
lavinaveszélyességi fokozat megállapítására többféle módszert is használnak,
akár egyedi, helyi érvényességűt, akár általános, nagy területre kiterjedőt. Az
egyedi módszerek közé tartozik a síbottal végzett teszt, a hó függőleges
átvágása, vagy a norvég módszer, amely azon a tényen alapul, hogy az ember
által mechanikai ráhatással elindított lavinák túlnyomó többségének a mélysége
nem haladja meg egy métert. Ezért elegendő a felső egy méter vastagságú hóréteg
elemzése ahhoz, hogy legalább 95 %-os biztonsággal értékeljük a lejtő
veszélyességét. Jelenleg a legjobbnak tűnik az ún. K.O. teszt, amely a lecsúszó
tömbök módszere és a norvég módszer összekapcsolásából áll (ki kell ásni egy
kocka formájú hótömböt a szondázáshoz, amelyet a lapát ütögetésével fokozatosan
terhelni kell, egészen a hókockán való ugrálásig, és értékelni kell a hó
reakcióját). Az általánosan elterjedt módszerek a folyamatos megfigyeléseken, a
lezúduló hótömeg tulajdonságainak vizsgálatán alapulnak, a pontos mérések
fontos eleme az időjárás vizsgálata. A fenti vizsgálatok alapján állapítható
meg a lavinaveszély mértéke, amelyet a lavina előrejelzéssel foglalkozó
szervezetek adnak ki.
Lavina elleni védekezés
A
lavinaveszélyes terepen mozgó személyek védelme több szemponton alapul. A
legfőbb szempont a megelőzés, vagyis fokozott lavinaveszély esetén ne lépjünk a
veszélyes területre! Ha már ilyen helyen vagyunk, soha ne közlekedjünk egyedül,
mindig csak csoportosan. Lehetőleg a gerinceken haladjunk, ne pedig az
erdőmentes lejtőkön vagy vályúkban. Ne feledjük, hogy minél nagyobb a lejtő,
annál lavinaveszélyesebb. Ha veszélyes lejtőt kell kereszteznünk, soha ne
traverzáljunk, hanem lehetőleg esésvonalban haladjunk. A legjobb a kritikus
helyeket akár nagy kerülő árán is elkerülni. Kötelező felszerelés kell, hogy
legyen a hólapát, a teleszkópos lavinaszonda és a bekapcsolt (!) lavina jeladó
(Pieps), egy elektromos adó-vevő készülék, amelynek használata a legfontosabb
segítség lehet a hó alá temetett áldozat megtalálásában.
