![]()
Az Ótátrafüred és a Tarajka fölött
magasodó Nagyszalóki-csúcs (2452 m) az egyik legmagasabb olyan csúcs a
Magas-Tátrában, amelyre hegyi vezető és hegymászó felszerelés nélkül, a kék
jelzésű turistaúton juthatunk fel. A csúcs szélesen elnyúló, óriási hegytömege
a Tátra főgerincéből a Kis-Viszoka csúcsánál keletre elágazó,
6 km hosszú mellékgerinc utolsó orma. A csúcstömb déli és délnyugati
hegyoldalát elválasztó tompa hát a hegy lába elé kitolt Szénabogyla nevű
kúpban végződik. A csúcs gerincének főtengelyéből több gerincnyúlvány ágazik el
észak felé, a Nagy-Tarpataki-völgy irányába. A csúcstól keleti irányban
folytatódó gerinc felső részéből emelkedik ki a Királyorr, ennek a
gerincnek a végső nyúlványa a Tarajka. A terjedelmes kilátócsúcsot 1664.
július 16-án id. Buchholtz György mászta meg először barátaival. A csúcs első
téli meghódítása is elég korán, még a téli túrázások divatba jötte előtt bekövetkezett,
hiszen Blásy Ede már 1873. január 15-én megmászta, Gellhof Jakab vezetése
mellett. A csúcsra vezető első ösvény 1881-ben épült a Tarajkáról.
A Tarajkáról a siklóvasút felső
állomásánál kiinduló, piros jelzésű Felső turistaút kb. 25 perc múlva
keresztezi az Ótátrafüredről az Öt-forrás mellett érkező kék jelzésű
turistautat. Innen immár a kék jelzésen kell tovább menni, amely egészen a
csúcsig vezet. Ez a turistaút a Miksa-magaslat (1550 m) nevű, vaskorláttal
ellátott kilátópontnál éri el a gerincet, amelyet egykor a Weisz Miksa
tiszteletére emelt obeliszk díszített, ez a II. világháború során semmisült
meg. Innen az ösvény a gerincen, eleinte annak déli oldalán szerpentinezve,
állandó erős emelkedéssel vezet fel a Királyorrhoz, amely a
Nagyszalóki-csúcs előcsúcsa. A hagyomány szerint zergevadászat közben
feljutott idáig Hunyadi Mátyás is, ezért nevezik ezt a kiemelkedést Királyorrnak.
Mögötte a gerinc széles, lapos nyerget alkot, amely fölött már a csúcs kupolája
emelkedik. Az ösvény a nyeregből a széles gerinc bal oldalán, törmelékes
sziklatömbök között vezet fel a csúcsra. A felfelé vezető út átlagos ideje 5:15
óra, a visszaút általában 3:45 órát vesz igénybe, így a teljes túra szintideje
kb. 9:00 óra. A közepesen nehéz, meglehetősen hosszan emelkedő útvonalnak a
Miksa-magaslat fölötti szakasza csak akkor járható, amennyiben nem fedi
hótakaró. Az út során, különösen annak felső részéről gyönyörű kilátás nyílik a
Nagy-Tarpataki-völgyre, a Közép-orom tömbjére, a csúcsról pedig többek között a
Bibircsre és a Gerlachfalvi-csúcsra. A gránitból felépülő csúcs egy hosszú
gerinc végső kiemelkedése, ez a gerinc választja el egymástól a Nagy-Tarpataki-
és a Felkai-völgyet.
Egyes
Tátra-kutatók a 19. században úgy vélték, hogy egy természeti katasztrófa (a
Szepességet 1662. augusztus 6.-án sújtó földrengés) következtében a csúcs
200-300 méterrel lett alacsonyabb egykori magasságánál. Ennek e tudományosan
alá nem támasztott katasztrófának a terjesztői a csúcs gömbölyded körvonalaival
érveltek, amelyek szerint mintha hiányozna a csúcs teteje. Az addig legmagasabb
tátrai csúcs lezúdult tetejének maradványaiként fogják fel a déli hegyoldalt
összefüggően borító kőtörmeléket. A geomorfológiai vizsgálatok elvégzése és
korabeli történelmi források elemzése után (amely szerint 1662-ben nem volt földrengés,
esetleg csak pusztító árvizek lehettek) ez az elmélkedés leginkább a képzelet
szüleményének mondható.
![]() |
| Kilátás a Nagyszalóki-csúcsról. Fotó: Piroska Péter |
Ótátrafüred
– Nagyszalóki-csúcs
„Korán reggel ébredtünk, autónkat
Ótátrafüreden hagytuk. A napkelte már a Tarajkán ért minket. Itt reggeliztünk
egy keveset, majd a sífelvonó mentén elindultunk a Miksa-magaslat felé. Az
ösvény meredek, de jól követhető. A füves lejtőt magunk mögött hagyva a
törpefenyőkön át hamarosan elértük a jelzett ösvényt. Az időjárás eddig
teljesen megfelelt vágyainknak. Csodálatos a kilátás a Nagy-Tarpataki-völgyre.
A Nagy-templom, a Közép-orom, és háttérben a Lomnici-csúcs. Alattunk ébredezik
a civilizáció. A szaggatott gerinc alatt meredek emelkedő vezet a Királyorron
keresztül a Nagyszalóki-csúcsra. A csúcstömböt egy hatalmas sziklarakásnak
jellemezhetnénk, az ösvény számtalan furcsa sziklaalakzat között vezet. Ezek a
múltban történt glaciális tevékenység, illetve földrengések tanúi. Útközben egy
zergével és kölykével találkozunk, aki a turistaúton egyenesen felénk tartanak.
Egy pillanatra megállnak, majd a gidával együtt leereszkednek a
Nagy-Tarpataki-völgybe vezető meredek lejtőn. Kicsivel később találkozunk a
zergék gyors eltűnésének „okozójával”, mégpedig egy turistacsoporttal, akik a
csúcson élvezhették a napfelkeltét. Tovább megyünk felfelé, rajtunk kívül senki
sincs itt. Fotózzuk egymást a Gerlachfalvi-csúcs előtt és a Hosszú-tavi
menedékház fölött. A háttérben jól látható a Vörös-torony-hágóba vezető
turistaút. Utolér minket egy lengyel lány, akit már jó ideje látunk felfelé
jönni magunk mögött. Néhány szó és a fotók után együtt indulunk lefelé
ugyanazon az útvonalon. Változik az időjárás, a szél felhőket hoz fölénk.
Megszűnik a kilátás a Nagy-Tarpataki-völgy és a Poprádi-medence irányában.
Útközben felfelé igyekvő turistákkal találkozunk, jólesően állapítjuk meg, hogy
megérte korán kelni. Ők valószínűleg már semmit nem fognak látni a csúcsról.
Ahogy közeledünk a Tarajka felé, a tömeg egyre növekszik, majd a Tarajkán, mint
mindig csúcsforgalom. Meg sem állunk, gyors léptekkel megyünk tovább
Ótátrafüredre.”
