A Sólyom-völgyet (Sokolia dolina)
általában úgy szokás emlegetni, mint a legvadabb szurdok a Szlovák
Paradicsomban. Mindenképpen igaz ez a szónak abban az értelmében, hogy ebben a
völgyben található a nemzeti park legmagasabb vízesése, a kb. 75 méter magas
Fátyol-vízesés (Závojový vodopád), amely nevét fátyolszerűen szétterülő
vízsugaráról kapta. A szurdok elérése kicsit monotonnak mondható. Először is el
kell jutnunk a Fehér-patak völgyének (Tomášovská Belá) mintegy feléig. A
völgyön a Fehér-patak folyik végig, amely közvetlenül a Tamásfalvi-kilátó
(Tomášovský výhľad) alatt ömlik a Hernádba. A Fehér-patak völgyének középső
részén ágazik el a zöld jelzésből a Sólyom-völgybe vezető sárga jelzésű
turistaút.
A szurdok szinte a torkolatától
kezdve gyorsan emelkedik, ez az egyik legmeredekebb, egyben az egyik
legrövidebb szurdok a nemzeti parkban. Útközben két kisebb vízesést érintünk, a
turistaút mellett található Oldalsó-vízesést (Bočný vodopád), majd a
doronglétrahídon keresztül megmászható Sziklás-vízesést (Skalný vodopád).
Körülbelül fél óra elteltével érkezünk meg a szinte teljesen függőleges, a
három egymás fölötti szintre tagozódó sziklaküszöbön a magasból hatalmas
hanggal lezúduló Fátyol-vízeséshez.
A vízesésen elsőként ifj. Mervay
Sándor és társai jutottak át 1910-ben. Jelenlegi formájában, megfelelő
technikai segédeszközökkel, így fém létrákkal, láncokkal és hidakkal
felszerelve 1981-től látogatható. Ezeknek köszönhetően vált lehetővé, hogy a
turisták a vízesés közvetlen közelében haladjanak el útjuk során. A
Fátyol-vízesés létra-rendszerén való áthaladás lélegzetelállító élmény, amely
tériszonyos és szédülésre hajlamos turistáknak határozottan nem ajánlott.
Rögtön az első, közel függőleges fém létra tiszteletet parancsoló, többek
szerint ez a legextrémebb létra az egész Szlovák Paradicsomban, különösen
hossza, valamint a sziklafaltól való távolsága miatt.
![]()
Mikor szebb ez a vízesés? A
fagymentes időszakban, amikor vad és zajos, és minden oldalra szétfröcsköli
vizét, vagy télen, amikor a fagy béklyójába verve csendes és nyugodt, és csak itt-ott
hallható a víz hangja? Bár két teljesen különböző időszakról beszélünk, a hatás
mindkét esetben lenyűgöző. A tél csendjét gyakran zavarják meg jégmászók, akik
azt gondolják, hogy övék a szurdok, és közvetlenül a turisták feje fölött
vágják bele jégcsákányukat a megfagyott vízesésbe, ezáltal minden oldalról
lehulló jégdarabokkal veszélyeztetve a gyalogos turistákat.
![]()
Amikor a szurdoknak ezen a
fizikailag megerőltető részén haladunk, a nehézségeket talán kompenzálja a
tudat, hogy a nemzeti park legmagasabb vízesésén jutottunk át. Még fel sem
ocsúdunk azonban az adrenalin lökettől, máris következik a szurdok utolsó
vízesése, a 16 méter magas Felső-vízesés (Vyšný vodopád). Ennek leküzdése télen
nehézségeket okozhat, hiszen olyankor előfordul, hogy a jég teljesen elfedi a
fémlétrát, lehetetlenné téve annak használatát. Legrosszabb esetben ilyenkor
meg kell kerülni a vízesést a mellette emelkedő lejtőkön. Miután ezen a
vízesésen is túljutottunk, varázsütésszerűen megváltozik a völgy jellege:
sokkal enyhébb emelkedésű és szélesebb lesz, és a korábbinál jóval kisebb
nehézségek árán érkezünk meg a szurdok tetejére, a Püspöki-lak (Biskupské
chižky) közelében lévő útelágazáshoz.
A 2,4 km. hosszú, 430 méter
szintkülönbségű szurdok leküzdése tiszteletre méltó teljesítmény. Fontos, hogy
ebben a leginkább kitett szurdokban kifejtett erőfeszítéseinket fantasztikus
látvánnyal kompenzáljuk, amelyet a Szlovák Paradicsom legnagyobb, egyben a
Felvidék második legnagyobb vízesésén átjutva tapasztalhatunk.
