Magyarország
mellett a környező országokban is számos remek túracélpontot találhatunk. Ezek
egyike a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park, amelynek szurdokjait vaslétrák,
sziklatálcák és doronglétrák segítségével járhatjuk be. Negyvenötezer
forint. Nagyjából ennyibe kerül fejenként egy szervezett, háromnapos buszos út
a Budapestről 300 kilométerre levő Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkba, az ár az
utazási és szállásköltség mellett a reggelit és a profi túravezetést is
tartalmazza. A kirándulást természetesen saját magunk is megtervezhetjük, de ha
már útnak indulunk, érdemes legalább egy hosszú hétvégét szánni a környék
felfedezésére. Tikk Gabriella nemrég három napot töltött a szurdokjairól híres
nemzeti parkban, az alábbiakban az ő szerkesztett beszámolóját tesszük közzé.
„Első nap egy nagyjából 13 kilométeres túrát
tettünk a térség egyik leglátogatottabb helyén, a Suchá Belá-szurdokban.
Eleinte egy patakmederben mentünk előre, ahol köveken átlépdelve próbáltuk megtalálni
a kevésbé csúszós és vizes pontokat.
Később számos doronglétra, vaslétra,
sziklatálca, vashíd segítette a haladást. Én a fából készült doronglétrákon
lépdelést találtam a legnagyobb kihívásnak, mert nem mindenhol volt mellette
kapaszkodólánc vagy sziklafal, ráadásul néhol hiányzott vagy mozgott a fa, így
jóval nagyobbakat kellett lépni.
Szerencsére száraz időnk volt, különben a
doronglétrák még csúsztak is volna. A jó mozgáskoordináció és egyensúlyérzék
elengedhetetlen, de a vízesések, a tiszta patak, a vadregényes táj látványáért
megérte szenvedni. Friss forrásvízvételi lehetőségünk is volt útközben, ahol
feltölthettük ürülő palackjainkat. A túra végére több mint 900 méter magasba
jutottunk, ahol egy lankásabb úton haladtunk tovább egészen a Menedékkő
turistaközponthoz. Innen a Magas-Tátra látványától búcsúzva egy óra lefelé
gyaloglással visszaértünk a kiindulási pontunkra.
A második napra jutott a Hernád-áttörés, ami
talán a leghíresebb túraútvonal a Szlovák Paradicsomban. A Hernád folyó mentén
haladtunk, sok helyen a szikla falába erősített tálcákon egyensúlyozva. Az út
során többször keltünk át a folyó feletti, kissé imbolygó függőhidakon. Az első
híd volt a leghosszabb, amire biztonsági okokból egyszerre csak öt ember
mehetett fel. Ez egyértelműen ki volt írva és mindenki be is tartotta. Nem
gondolom, hogy a híd gyenge szerkezete miatt lett volna a megszorítás, inkább
azért, mert a hossza miatt ez tudott a leginkább belengeni. A kirándulás során
egyedül itt ért negatív élmény.
Épp az egyik sziklafalnál haladtam a
fémtálcákon már egy ideje, mikor hárman is jöttek velem szembe. Fogalmam sem
volt, mennyi tálca van még előttem, mert pont egy kanyarban voltam, de azt
tudtam, hogy mögöttem sok, és a túracsoport jó néhány tagja is már ezeken a
tálcákon lépdel. Tehát vissza nem fordulhattam, maradt az előre. Alapvetően
biztonságban éreztem magam ezeken a tálcákon, nyugodtan kezdtem el rajtuk a
táskámban kotorni a fényképezőgép után, hogy megörökítsek egy-egy pillanatot,
de mikor megláttam, hogy jönnek velem szemben, nem éreztem ezt a biztonságot.

Harmadik nap egy kevésbé látogatott, de
cseppet sem izgalmaktól mentes útvonal következett, a Piecky-szurdok. Ismét egy
patak medrében haladva kezdtük utunkat, majd jöttek a várt izgalmakat ígérő
létrák. Hatalmas létrákon, köztük doronglétrákon másztunk, viszont itt volt
lehetőség néha megfutamodni a próbatétel elől, és mellette haladni. A létrákon
felérve egy hatalmas zöld mezőre értünk, ahonnan pazar kilátás nyílt a
Magas-Tátra havas csúcsaira. A kirándulást Pila település kis vendéglőjében
zártuk. Elfogyasztottunk egy késői ebédet, majd indultunk haza…”
Forrás és fotó: http://www.csupasport.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése