Amennyiben a Tátra lengyel oldalán bajba kerülünk, immáron több mint egy évszázada számíthatunk a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (Tatrzańskie Ochotnicze Pogotowie Ratunkowe, TOPR) segítségére. Ha nem létezne ez a különlegesen felkészült, bátor mentőegyesület, több hegyi történet sokkal rosszabbul végződött volna.
A TOPR a belügyminiszter egyetértésével teljesít hegyi mentőszolgálatot a Tátra lengyel oldalán. A TOPR emblémáján és jelvényén fehér mezőben kék kereszt látható barna peremmel, „Tatrzańskie Ochotnicze Pogotowie Ratunkowe 1909” felirattal, a kereszt alatt egy fenyőággal.
A TOPR hivatalosan 1909. október 29-től működik, az akkori Galícia tartomány fővárosában, Ilyvón (ma Lviv Ukrajnában, ismertebb nevén Lemberg) jóváhagyott alapszabály alapján. Az egyesület első vezetője Mariusz Zaruski volt, aki maga készítette el az új tagok esküjének szövegét: „Önként és becsületszavamra esküszöm, hogy amíg egészséges vagyok, vezetőnk vagy helyettesének hívására – függetlenül az évszaktól, a naptól és az időjárási körülményektől – mindig megjelenek az általa megadott helyen és órában, megfelelő felszereléssel és készen arra, hogy a hegyekbe induljak az általuk megadott útvonalon és utasítások alapján, annak érdekében, hogy megleljem az elveszettet és segítséget vigyek. Kötelességemet lelkiismeretesen és kötelességtudóan fogom végrehajtani, annak tudatában, hogy cselekedeteimtől emberek élete függhet. A magamra vállalt nehéz kötelességeimnek teljesem tudatában vagyok és jó szándékom jeléül az eskümet vezetőnknek adott kézfogással is megerősítem.” Az eskü szövege a mai napig nem változott, a TOPR újonnan felvett tagjai azóta is a több mint egy évszázada változatlan szavakat ismétlik, amikor az egyesület tagjainak sorába lépnek.
Az első hegyimentők feladata az eltűnt turisták felkutatása és balesetek esetén az elsősegélynyújtás volt. Már a XIX. század második felében felmerült egy mentőegyesület létrehozásának szükségessége, amikor a Tátrában egyre nagyobb léptékű fejlődésnek indult a turistamozgalom. Akkoriban a pásztorok önként segítettek a bajba jutottaknak, de nem volt szakszerű és megfelelően felszerelt mentőegyesület. 1907-1908 fordulóján egyre erőteljesebben törekedtek egy mentőegyesület létrehozására, amihez azonban az osztrák közigazgatás nem járult hozzá. Rövid ideig „Straż Ratunkowa” (Mentőőrség) néven egy illegális szervezet működött, amely az egyesület hivatalos megalakulásáig és legalizálásáig szervezte a mentéseket.
A helyzet csak 1909. február 8-án változott meg drámaian, amikor a Kis-Kápolna-csúcs (Mały Kościelec) lejtőin egy lavinában életét vesztette a híres zeneszerző Mieczysław Karłowicz, a Tátra nagy szerelmese. Mivel a baleset áldozata egy mentőegyesület létrehozását erőteljesen és határozottan szorgalmazók egyike volt, az érintett osztrák hatóságok végül beleegyeztek az egyesület létrehozásába. Karłowicz posztumusz került az alapító tagok közé. A halála helyszínén felállított sziklán az alábbi felirat olvasható: „Non omnis moriar” (Nem halok meg egészen). Az egyesület első vezetőjének Mariusz Zaruskit nevezték ki, Kazimierz Dłuski lett az egyesület elnöke. A TOPR székhelye Zakopanéban a Dworzec Tatrzański épületében volt, ahol a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat első 11 tagja letette az esküt.
A TOPR az évek során jelentősen javította és korszerűsítette működését. A Tátrai Nemzeti Park turistaforgalmának fejlődésével párhuzamosan jelentősen megnőtt a hegyimentők beavatkozásainak száma. Az egyesület történetében számos fordulat történt: a II. világháború kezdetén pl. átmenetileg „Freiwillige Tatra Bergwacht” néven működött, a lengyel hangzáshoz 1940-ben tértek vissza. 1952-ben a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat bekerült az Önkéntes Hegyi Mentőszolgálat (Górski Ochotnicze Pogotowie, GOPR) rendszerébe, majd négy évvel később „Grupa Tatrzańska GOPR” néven működtek. 1991-ben a TOPR kivált a GOPR struktúrájából, és ismét függetlenné vált.
1963-tól működik a légi mentés, amely jelentősen lerövidítette az áldozat elérésének idejét, akkor használtak először helikoptert (SM-1) a mentési művelet során. 1992-ben Lech Wałęsa elnök adta át a mentőszolgálatnak a PZL W-3 Sokół típusú helikoptert. Ez a helikopter két évvel később sajnos lezuhant, négy ember – két pilóta és két hegyimentő – életét vesztette. A TOPR 1995-ben kapta meg a ma is használt új „Sokół” helikoptert.
Ahhoz, hogy valaki a TOPR hegyimentője lehessen, magas követelményeknek kell megfelelnie: másféltől 3 évig tartó próbaidőszakon kell átesni, bizonyítani kell a Tátra domborzatának kiváló ismeretét, valamint gyakorlati készségeket a hegymászás, barlangászat, síelés, mentés és önvédelem területén. Mindezeket természetesen szigorúan ellenőrzik egy előre meghatározott követelményeket, pl. sziklamászásokat és más hegyi akadályokat tartalmazó lista teljesítésével. A kiképzés befejezése után a hegyimentő jelölt esküt tesz a TOPR vezetője előtt. A mentőszolgálatnál jelenleg 33 hivatásos hegyimentő dolgozik.
A TOPR vezetője jelenleg (1998-tól) Jan Krzysztof. A mentőszolgálat eredetileg tizenegy tagból állt, akik a vezető bármely kérésére készek voltak menteni a hegyekben rászorulók életét. A TOPR-nél több mint kétszázötven ember dolgozik, köztük számos önkéntes mentő.
Az egyesület feladata eltűnt turisták felkutatása, elsősegélynyújtás a Tátrában történt balesetek áldozatainak; mentőakciók, beavatkozások végrehajtása a sípályákon (a Tátrán kívül a pálya tulajdonosának kérésére), barlangokban és sziklafalakon. A mentési műveletek köre számos intézkedés alkalmazását foglalja magában, beleértve a pirotechnikát és 1963 óta a légi mentést is. Emellett rendszeresen tájékoztatja a nyilvánosságot a Tátrában érvényes időszerű lavinaveszélyről, klf. ismertetőkkel (pl. Akademia Górska – Hegyi akadémia) segíti elő a biztonságot a hegyekben, és hozzáférést biztosít a hegyi balesetek krónikájához. A tevékenységi kör szélesítése érdekében az egyesület együttműködik más szervezetekkel, mint pl. a Tátrai Nemzeti Park (TPN), a Meteorológia és Vízügyi Intézet (Instytut Meteorologii i Gospodarki Wodnej, IMGW) és mások. Tevékenységének anyagi fedezetét a Belügyminisztérium, valamint az egyesület tevékenységét támogatók által juttatott források biztosítják, emellett megkapja a nemzeti park belépőkből származó bevétel 15 %-át.
2003 szeptemberében Rabkában és Zakopanéban megalakult a „Centra Koordynacji Zintegrowanego Systemu Ratownictwa dla GOPR i TOPR” (GOPR és TOPR Integrált Mentőrendszer Koordinációs Központ). A mobilszolgáltatóval való együttműködésnek köszönhetően országos segélyhívószámot hoztak létre a hegyekben történő segélykérők számára: 601 100 300.
Forrás: https://portaltatrzanski.pl
