2016. május 16., hétfő

Vasútvonalak a Tátrában egykor és ma – III. rész

Zakopane 1899-ben csatlakozott Galícia vasúthálózatához, majd négy évtizeddel később, 1938-ban megindult a közlekedés a Gubałówkára vezető siklóvasúton. Napjainkban is ez a két kötöttpályás vasútvonal működik a Tátra északi oldalán, de a XX. század elején a lengyelek sem szűkölködtek nagyratörő tervekkel. 1902 körül Roman Dzieślewski mérnök agyából pattant ki az ötlet, hogy építsenek egy keskeny nyomtávú, felső részén pedig fogaskerekű vasutat Zakopanéból a Svinica-hágóba (Świncika Przełęcz, 2050 m). Ez a turizmus fejlesztése mellett a gazdaságot is szolgálta volna, lehetővé téve a kőbánya elérését, melyet a Svinica (Świnica) északi lejtőjén, valamint a Gáspár-csúcs (Kasporwy Wierch) körzetében terveztek megnyitni.

A vasút a zakopanei pályaudvarról mint villamos vasút indult volna, majd a Jagello és Chałubiński utcán keresztül jutott volna el Kuźnicéba. Innen a Lengyel-Jávor-völgy (Dolina Jaworzynka) lejtőin fogaskerekű vasútként ment volna tovább a Kis-Király-púp (Mała Kopa Królowa) mellett a Gąsienica-szécsre (Hala Gąsienicowa), majd a Liliom-hágóra (Liliowe). A hágóból aztán a Szélső-torony (Skrajna Turnia) és a Középső-torony (Pośrednia Turnia) lejtőin érte volna el a Svinica-hágóban megálmodott végállomást. A tervezett vasútvonal hossza majdnem 12 km volt. A vasútvonal megépítésének és fenntartásának költségeit nem csupán a jegybevételekből, hanem a tervezett kőbányákból, valamint a Gąsienica-szécsen betakarított széna, valamint az ott előállított juhsajtból származó haszonból kívánták fedezni. A tervek szerint a havasi tisztáson szállodák és szanatóriumok épültek volna, elsősorban a légúti megbetegedésben szenvedő betegek gyógyítása céljából.
Érdekesség, hogy egyes források szerint ez a projekt szerfelett érdekelte a Tátra déli oldalán ugyancsak vasútvonalakat tervező magyarokat, akik úgy gondolták, hogy ha ez a vasútvonal megvalósul, azt a magyar oldalon akár a Csorbai-tóig is meg lehet majd hosszabbítani. A projekt kezdeményezőinek 1912-re sikerült összegyűjteni az építkezés megkezdéséhez szükséges forrásokat, ám a Lengyel Tátraegyesület Természetvédelmi Osztályának (Sekcji Ochrony Tatr Towarzystwa Tatrzańskiego) erős tiltakozása miatt a tervet a megvalósítás megkezdése előtt visszavonták.
Mivel a tervekből végül semmi sem lett, a fáradhatatlan mérnök újabb ötlettel állt elő. Ezúttal normál nyomtávú vasutat álmodott meg Zakopanéból vagy Nowy Targból a Mickiewicz-vízesésekig (Wodogrzmoty Miczkiewicza), elsősorban a Wołoszyn masszívumából (Grań Wołoszyn) kitermelni szándékozott gránit szállítása céljából. Elképzelhetjük, mi lett volna a Tátrával, ha ez a projekt megvalósul…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...