2015. március 1., vasárnap

A Tüzelőkő – Grósz Alfréd

A tüzelőkő vagy tűzkő a régi idők turistájának menedéke volt a magashegyi szél- és hóviharok, esők ellen a Magas-Tátrában. A hatalmas kőtömbök minden völgyben előfordultak, és szélvédett oldalukon égtek a vándorok tüzei, ahol melegedhettek és ételeiket megfőzhették. Innen eredet ezeknek a köveknek a neve, melyek közül sok ma is jó tájékozódási pont a hegységben. Ezek a tüzelőkövek többnyire bivakokkal, éjszakai szükséghálóhelyekkel is összefüggésben voltak, közelükben helyezkedtek el. A jelentősebb tátrai tüzelőkövek ezen a linken találhatók meg. E rövid ismertető végén álljanak itt Grósz Alfréd gondolatai a Tüzelőkő kapcsán:
„Ez egy nagy gránittömb, amelynek egyik oldala erősen áthajlik, úgyhogy mintegy odúba fedél alá lehet bújni, ahol ernyőszerű áthajlása oltalmat nyújt esővel, záporal szemben. Az egyszerű kőkockákból vakolat nélkül összerakosgatott ciklopsz falat azért emelték, hogy a szél ellen is védelmet nyújtson a rejtekhely. Mielőtt a Tátrában menházak lettek volna, rendszerint ilyen tüzelőkövek alatt húzódtak meg éjszakára a hegység vándorai, és még most is akadnak, akik előszeretettel cselekszik ezt, mert a hegyi romantika bájos igézete itt feledhetetlenebbé zománcozza zarándokútjaik emlékét, mint a menházak falai.

Mert van ám valami elragadó varázs abban, holdvilágos enyhe éjszakákon a fölséges havasi természetben így szabadban tanyázni, füstkoszorúzta tüzelőkövek mellett vagy alatt, és míg ledőlünk a gyantaszagú fenyőágakból vetett fekvőhelyre, mellettünk fürgén lobognak a pattogó tűzből fölszálló lángnyelvek, lelkünkbe lapoznak a dalteremtő szívből fakadó muzsikás álmok és az ajkainkra kapva az ifjúkor szentimentális, sóvárgó melódiáit, élvezzük a nyáréji nyugalom háborítatlan békéjét.”

Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd; Magyar Hegyisport és Turista Enciklopédia, 2005., Fotó: Divald Károly: A tarpataki tüzelő kő (1874)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...