„… mert végtelenül szeretem azt a kicsi
házikót ott fent a nagy hegyek között. Hisz otthonunk e tájon ez a lak. Ragyogó
emlékeink egész koszorúja fűződik hozzá. Ha kivitelre váró terveinket
szövögettük benne egykoron, akkor reményeink kedves fészke volt; ha vállra
vetett kötéllel és csákánnyal fáradtan léptük át a küszöbét, pihenést nyújtó barátságos
hajlékot találtunk benne mindenkor; ha zivatar vagy hófergeteg üldözött,
oltalmat nyújtott védőfedele. …”
„… Sok csúcsa van a Tátránknak, de
igen kevés az olyan, melyről a hegysorok és völgyek ilyen – hol üde, hol komor
– színezésében, félreeső szirtkatlanok magányában és egyáltalában oly bő
kilátásban lehetne gyönyörködnünk, mint erről a nagyritkán látogatott Varangyos-tavi-csúcsról.
…”
„A második világháború végén az
egykori Kárpát-egyesületi múzeum parkjában egész halom német és magyar könyvet,
folyóiratot, feljegyzést, ugyancsak az egész – a levéltárban őrzött –
levelezési anyagot, ezek között Still János saját kezűleg írt dokumentumát is
egy hatalmas máglyán elégették. Véletlenül éppen odajöttem és saját szememmel
láttam, amint több nő és férfi, lapátokkal felszerelve ezt a pusztító munkát
elvégezte. Nem tudtam azonban a tettet megakadályozni.”
