A tátrai ösvényeken túrázók közül sokan úgy érzik, hogy a hegyek változatlanok. Eközben a legújabb tudományos kutatások (többek között a Jagelló Egyetem, a Krakkói Mezőgazdasági Egyetem és a Tátrai Nemzeti Park (TPN) szakembereinek vizsgálata), amelyeket a rangos „Journal of Ecology” folyóiratban publikáltak, egészen más képet festenek. Korunk kutatói a jelenlegi adatokat hasonlították össze a lengyel botanika úttörőinek száz évvel ezelőtti feljegyzéseivel.
A kutatás sikerének az volt az alapja, hogy sikerült találni 56 konkrét mintaterületet, amelyeket az 1920-as években a legkiválóbb lengyel botanikusok – pl. Bogusław Pawłowski, Władysław Szafer, Stanisław Kulczyński és Marian Sokołowski – vizsgáltak. Az ő száz évvel ezelőtti precíz leírásaiknak köszönhetően a mai kutatócsoport ellenőrizni tudta, mi változott valójában a tátrai erdőkben.
A tanulmány egyik legmeglepőbb következtetése: a Tátrában nem csökkent, hanem nőtt a természet gazdagsága. Bár globálisan gyakran beszélünk a fajok kihalásáról, a tátrai erdőkben jelentősen nőtt az edényes növények sokfélesége. Az 1920-as években egy mintaterületen átlagosan 29 fajt jegyeztek fel, ma ez a szám átlagosan 43.
A természet gazdagságának legnagyobb növekedése a hegyek alsóbb részein (alsó erdőövben) történt, ahol a korábbi emberi tevékenység okozta károk után az erdő a leggyorsabban regenerálódik. Több mai kutatás világszerte a biodiverzitás csökkenését és a növények „menekülését” mutatja a szárazság elől. A Tátrában ezzel ellentétes tendencia figyelhető meg: nőtt a nedvességkedvelő (pl. dús lágyszárú növények) és a nitrogénkedvelő fajok aránya. Ennek magyarázata a történelemben rejlik:
Véget ért a pásztorkodás kora: Az 1940-es években még akár 30 ezer juhot is legeltettek a Tátrában! Az állatok mindent lelegeltek, ami nőtt, letaposták a talajt, rontva annak szerkezetét. A juhok kivonása a Tátra nagy részéről ezért jótékony hatással volt a természetre.
Az ipar visszaszorulása: Száz évvel ezelőtt az erdőket tüzelőanyagként kivágták a kohók számára, a természetes bükkösöket pedig lucfenyő-monokultúrák váltották fel, amelyek elsavanyították a talajt.
A jogi védelem bevezetése: A Tátrai Nemzeti Park több mint 70 évvel ezelőtti létrehozása megszüntette ezt a nyomást. A mai dús növényzet a természetes állapothoz való visszatérés eredménye – az erdő visszanyeri a jelentős emberi beavatkozás előtti állapotát.
A kutatók talán legmeglepőbb megállapítása: a klímaváltozás jelenleg nem gyakorol egyértelmű hatást a tátrai erdők növényzetére. Ez nem azt jelenti, hogy az éghajlat nem változik, hanem azt, hogy az erdők regenerálódása a legeltetés és fakitermelés megszűnése után olyan erőteljes folyamat, hogy teljesen „elfedi” a globális felmelegedés hatásait. A növények nem a magasabb régiók felé „menekülnek” a meleg elől, hanem inkább benépesítik az alacsonyabban fekvő, megújuló, termékeny és nedves erdőket.
Amikor legközelebb a tátrai völgyekben túrázunk, ne feledjük: az a „vad” erdő, amely körülvesz, egy hatalmas regeneráció eredménye. Amit nagyszüleink kitaposott legelőként és ritkás lucfenyvesként láttak, ma élettel teli, nedves és gazdag ökoszisztéma.
Forrás: https://portaltatrzanski.pl
