A Bihar vármegyei Tenkén született Fodor Ferenc (1887-1962), aki Teleki Pál munkatársa volt néprajzi és gazdasági térképei szerkesztésében. A neves geográfus az alábbi sorokat vetette papírra a Szepességről (megjelent a várpalotai Trianon Múzeum kiadásában megjelent „Külső-Magyarország tájai” című 2009-es falinaptárban):
„A Poprád, a Hernád és a Gölnic folyók fogadják be a szepesi lakosságot, mert közöttük mindenütt magas hegységek terülnek el. Üde völgyek ezek szántókkal, legelőkkel és kaszálókkal, telerakva apró, de egykor gazdag és nagyon művelt városokkal, gyártelepekkel, míg fölöttük magasan hordják bükkös, de többnyire inkább fenyvesekkel koronázott hátságaikat és csupasz sziklabérceiket a hegységek. Szikla. rohanó vizek, sötét erdők, mély völgyzugok, földalatti barlangvilág a legjellemzőbb vonásai a Szepesség természeti képének.
Itt nyílik Lengyelország felé a nagy történelmi szerepet játszó Lengyel-kapu, ahol a Szepesi-medencéből, a Poprád völgyéből legközelebb vezetett át egy hágó északi szomszédságunk felé.
Amikor az Alföldi perem sárból, cövekekből épült végházaiban a magyar végvári vitézeknek kardjukon és paripájukon kívül semmi kincsük sem volt, akkor a szepességi városokban a csúcsíves építkezés remekei, mint a lőcsei Szent Jakab-templom, a lőcsei minoriták temploma, a szepeshelyi Szapolyai-kápolna, mind-mind sértetlenül maradtak meg, s a reneszánsz egy egészen különleges magyar felvidéki építőstílust tudott kifejleszteni, amelynek szépségeit ma is csodálhatjuk a lőcsei, késmárki városházakban, a késmárki harangtoronyban, a lőcsei Thurzó-házban, s gyönyörködhetünk a szepességi templomok művészi oltáraiban, festményeiben.”
Fotó: Martin Jakubco
