A Holló-kő panorámája – Vitéz Somogyvári Gyula Hír
Nagy Árpád
2021/03/15
Hirdetés
Az I. világháborúban szerzett
érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!”
című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény
főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény első kötetének
cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain
bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi
részének tájait. Az alábbi mondatokkal az író a Holló-kőről nyíló panorámát
írja le (eredeti helyesírással). „…Alant, a keskenyebb völgyekben szakadozva vonult a gomolygó
ködtenger, de a szélesebbekből már kisöpörte a szél a szürkeséget. Észak felé
hosszan húzódott a Bialka-völgye: a magyar határ. Arrább, nyugat felé Zakopane
tarka foltja virított a végtelen fehérségben, kelet felé a Szepesi Magurán túl
pedig ott kanyargott a lengyel síkság felé a másik határfolyó, a Dunajec. Délről, szinte érinthető közelségben, a Magas Tátra fönséges karéja
kezdődött. Azon a völgyön túl, ahol tegnap hancúroztunk, a Fehértavi-csúcs
süvege nyúlt az égnek, mögötte a Zöldtavi- és Jégvölgyi-csúcs, balra tőlük a
roppant Lomnici-csúcs, jobbra a Jávor-csúcs. Teremtőm, mennyi nagyság! S milyen
csoda, hogy mi apró emberkék itt lehetünk e néma óriások között, hogy megtűrnek
ragyogó hátukon. Dadogva számlálgattam tovább a Jóisten döbbenetes nagyságú
jégvitézeit. A Tátracsúcs négy fínomrajzú orma, innét északkeletről még
varázslatosabb volt, mint Csorba felől, a Trigán-hátról nézve. Tündérkorona!
Az! Valóságos tündérkorona! Rajtuk túl már csak a háromélű Kriván piramisa látszott. Messzelengő
hózászló lobogott rajta, ahogy a szél sodorta ormáról a firnhavat. …” Vitéz Somogyvári Gyula: Ne
sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet VIII. fejezetébőlFotó: Jozef Pitoňák
