2013. február 15., péntek

Tátrai juhászkutya


A tátrai (podhalei) juhászkutya (Polski owczarek podhalański) neve egyrészt a kutya fajtájára (juhász- vagy pásztorkutya), másrészt szűkebb hazájára utal. A polski (lengyel) jelző mellett a podhalański a Magas-Tátra és a Nyugati-Beszkidek között elterülő Podhale-medencére utal. A fajta neve tehát szó szerint podhalei lengyel juhászkutya, de nevezik egyszerűen tátrai juhászkutyának is. Származási helyén, a kiterjedt erdők közötti réteken, mezőkön birkanyájakat legeltettek, s a nagy fehér kutyáknak kellett megvédeniük a jószágot a medvétől és a farkastól.

Az alföldön is használták ezeket a kutyákat a nyájak őrzésére, de ott a terjeszkedő városok, a nagy népsűrűség miatt már a XVII. század második felére eltűntek a nagytestű ragadozók. A lengyel-szlovák határon nagyon régóta honosak a fehér juhászkutyák, csak éppen az egyik oldalon szlovák csuvacsnak, a másikon lengyel juhászkutyának nevezik őket. Gyakorlatilag viszont közös származású, egyazon fajtáról van szó, ráadásul nem hagyható figyelmen kívül a magyar kuvasszal való szembetűnő hasonlóságuk sem. A tátrai juhászkutyát később a lengyel hadsereg is alkalmazta szállító és hírvivő kutyaként, szervezett tenyésztése viszont elég későn kezdődött. 1937-ben jelent meg az első standard, a háború azonban itt is közbeszólt. Később Krakkó térségében kezdték el újra a fajta tenyésztését, sokáig gorálnak nevezve a kutyákat. Az FCI 1976-ban ismerte el a fajtát, melyet rögtön átkereszteltek podhalei tátrai kutyának.
A tátrai juhászkutya régi lengyel őrző- és terelőkutya. Főként a Tátra és a Kárpátok hegyeiben él, és helyenként még ma is őrzi, védi, kíséri a nyájat. A magyar kuvasz, a szlovák csuvacs és az olasz abruzzói közeli rokona. Rendkívül erős, bátor állat, egymagában is felveszi a harcot a farkassal, medvével vagy a kétlábú ellenséggel (ne feledjük, a Magas-Tátrában még napjainkban is élnek farkasok). Tevékenységi köre napjainkban kiszélesedett: főként testőrként vagy házőrzőként használják, lényegében azonban minden olyan feladatra kiképezhető, amely keménységet, határozottságot és nagy fizikai erőt feltételez.
Nagy testű, jó felépítésű, megnyerő küllemű eb. Feltűnően hasonlít a mi kuvaszunkra. Koponyája enyhén domború, szeme sötétbarna, füle a fejéhez simulva lelóg. Háta izmos, egyenes, mellkasa széles és mély, fara mérsékelten csapott. Farka hosszú, lelógó, a végét kissé visszahajlítja. Szőrzete hosszú, vastag, sűrű, kissé durva tapintású, hófehér színű.
A tátrai juhászkutya általában nyugodt, józan, kiegyensúlyozott természetű. Intelligens, viszonylag engedelmes, szívesen tanuló fajta. Nagyon hűséges a családjához, elszántan védelmezi annak tagjait, otthonát és tulajdonát a rossz szándékú emberektől. A szabadban szeret tartózkodni, lakásban nem érzi jól magát. Barátságos természetű állat, jól kijön más kutyákkal és az egyéb háziállatokkal is. Ugyanez érvényes a gyerekekre, viszont tudni kell, hogy nem fog a családhoz tartozó gyerek mellé állni, ha az durván bánik más gyerekekkel. Ha idegennel találkozik, hátrahúzódik, és vár, amíg gazdája azt nem érezteti vele, hogy megbízható az illető. A tátrai juhászkutya nem óvakodik különösebben az idegenektől, de egyértelműen jelzi, hogy a család az első. A tátrai juhászkutya igen értelmes és szívesen tanul. Ha nyugodt és következetes módon tanítják, nem lehet vele gond. A durva módszerek viszont a kívánttal ellentétes eredményre vezetnek. Hazájában többféle célra is felhasználják; másutt megbízható családi kutyaként tartják.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...