2011. március 18., péntek

A Halastó és a Tengerszem elnevezése


Sok honfitársunk tátrai szótárában keveredést okoz a Tátra egyik legszebb tava, a Halastó és a nem kevésbé lenyűgöző Tengerszem elnevezésében tapasztalható kavarodás. A Halastó mai lengyel neve (Morskie Oko) szó szerinti fordításban azt jelenti: Tengerszem. A felette fekvő, a magyar nomenklatúrában Tengerszemnek nevezett tó mai neve (Czarny Staw pod Rysami) szó szerinti fordításban azt jelenti: Fekete-tó a Tengerszem-csúcs alatt. Aki valamilyen szinten érti a lengyel nyelvet, az csak a neveket nézve hajlamos lehet arra, hogy összekeverje e két tavat.

A Halastavat a helyi őslakosok, a gorálok Rybi Staw-nak (szó szerinti fordításban Halastó) nevezték, ez az elnevezés már 1637-ben kiadott dokumentumokban is megtalálható. Később a lengyel turisták Morskie Oko-nak (szó szerinti fordításban Tengerszemnek) kezdték hívni, majd lassan a gorálok is elfogadták ezt az elnevezést. A magyar és a német nomenklatúrában megmaradt eredeti elnevezése (Halastó - Fischsee), Tengerszemnek (Meerauge) pedig a felette található másik tavat nevezzük. A szlovák elnevezés egy ideig a német és a magyar elnevezést követte, de ma már a mai lengyel elnevezést tartják mérvadónak. Én magam (és még jó néhányan azok közül, akik hivatásszerűen foglalkozunk a Tátra történelmével) a magyar elnevezések híve vagyok a Tátrában, legalábbis ott, ahol vannak történelmi magyar nevek, így aztán mindkét tavat máshogy nevezzük mi, és máshogy a lengyelek.
A Halastavi-völgy 1772-től, Lengyelország három részre történő felosztásától kezdve egészen 1902-ig éles határviták színtere volt. 1902 előtt Magyarország és Galícia határa a Tengerszem-csúcsból kiindulva a Tengerszem (mai nevén Czarny Staw pod Rysami) és a Halastó (ma nevén Morskie Oko) középvonalán haladt, a tavak keleti oldala Magyarországhoz, a nyugati oldal Galíciához tartozott. A XIX. század végén kiadott katonai térképeken, valamint a század utolsó évtizedében megjelent turistakalauzok térkép-mellékletében viszont a Nagy-Menguszfalvi-csúcs van jelölve, mint elágazó pont. A csúcsból kiindulva a határ a Halastó közepét szeli át, ez alapján tehát a Tengerszem teljes terjedelmével Magyarországhoz tartozott. A hegység feltárásának, a turistaság elterjedésének idején a Lengyelország harmadik felosztása után Ausztriához került Galícia, valamint Magyarország is magáénak vallotta a Tátra e részét. A XIX. század végén jól el is voltunk lengyel barátainkkal, mi építettünk egy menedékkunyhót a keleti parton, amit a lengyelek felgyújtottak, aztán ők építettek egyet a nyugati parton, azt meg a magyarok gyújtották fel. Ebben az időben azért nem volt csúcsponton a legendás lengyel-magyar barátság...
Mivel őseink nem tudtak megegyezni, a vita eldöntésére egy választott nemzetközi bíróságot hívtak össze. A Grazban összeült bíróság 1902-ben úgy döntött, hogy a határt a tavak metszésvonaláról áthelyezi a tavak fölötti keleti hegygerincre, oda, ahol most is húzódik a szlovák-lengyel határ. Ezzel a bírói döntéssel végleg a mai Lengyelországhoz került a Halastó és a Tengerszem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...