A
tátrai növények, virágok „érinthetetlensége” nem csak a természetvédelmi
szempontokon túl amiatt is fontos, mert jelentős részük mérgező hatású. A
természetes gyógymódok hívei és a házi-patikák kedvelői nem tévednek akkor,
amikor felsorolják a gyógynövényként is hasznosítható növények gyógyhatását,
fontos tudni azonban, hogy a tapasztalatlan, a témában kevéssé jártas laikusok
számára egyes növények gyógyhatása és az általuk okozott veszélyek közötti
határ igen vékony, esetenként alig észlelhető. Ez leegyszerűsítve azt jelenti,
hogy a terápiás dózis alig tér el a mérgező dózistól.
A
magashegyi virágos növényeket áttekintve rendkívül erős mérgező hatásának
köszönhetően a vezető hely a közismert nevén egyszerűen csak gyilkosnak
nevezett erőteljes sisakvirágot
(Aconitum firmum) illeti, melyet a „Mérgek királynőjeként” is emlegetnek.
Elnevezése állítólag Arisztotelésztől származik, az I. században élt Dioszkoridész
görög katonaorvos pedig azt állította, hogy „…a növény olyan mérgező, hogy
megöli a skorpiókat.”
A reneszánsz korban a siskavirág mérge volt a
leggyakrabban használt méreg Európában. Idősebb Plinius az említett
tulajdonságai miatt csak a növényvilág arzénjának nevezte. Bár nagyon értékes
gyógyászati tulajdonságokkal rendelkezik, és virágjának elragadóan kék színe
akár az ég kékjével is versenyre kelhet, kétségtelenül veszélyes növény. Fő
hatóanyaga az akonitin, mely emberre és állatra nézve egyaránt halálos
méreg, de ezen kívül tartalmaz még több, szintén mérgező anyagot.
Hegyi
patakok partján, források közelében, nedves talajú tisztásokon találkozhatunk
egy másik veszélyes szépséggel, a fehér
zászpával (Veratrum lobileanum), amely erősen mérgező növény. Még a juhok
is kerülik ennek elfogyasztását, annak ellenére, hogy az állatok általában
sokkal ellenállóbbak a növényi mérgekkel szemben, mint az emberek. Krzysztof
Kluk, a XVIII. sz-ban élt lengyel természettudós is leírta a zászpa mérgező
tulajdonságait, amely úgy hangzott, mint a növénygyűjtőket fenyegető egyik
legnagyobb veszély. Az
ókori görögök elmebaj elleni gyógyszerként használták, a későbbi korokban pedig
láz- és idegfájdalom-csillapítására, tetűirtásra és tüsszentőpornak használták.
Erősen mérgező hatása miatt ma már csak az állatgyógyászatban van szerepe.
A
mérgező hegyi növények listáján ezeken felül is számos faj szerepel, és ne
feledjük, hogy bármilyen gyönyörűek is a hegyi virágok, minden esetben a
helyükön kell őket hagyni, ne avatkozzunk be erőszakosan az életükbe.
