A tavaszi-nyár eleji időszakban
egymás után következő ünnepekhez kapcsolódó hosszú hétvégék a szabadba
csábítják a hegyi túrák kedvelőit. Lelkes kis csapatunkkal egy korai ébredést
követő fárasztó utazás után ezúttal a Szlovák Paradicsomba, vagy ahogy Hajts
Béla annak idején nevezte, Felső-Magyarország Paradicsomába indultunk.
Kora nyári melegben az Iglóhoz
tartozó Csingó nevű turistaközpontból vágtunk neki a hegység legnagyobb
vízesését rejtő völgyébe, a Sólyom-völgybe (Sokolia dolina) vezető túrának.
Túránk első fél órája a Hernád mentén kényelmes, széles erdei úton a kék
jelzésen vezet, majd a Tamásfalvi-kilátó sziklafala alatt balra elágazó
Fehér-patak-völgyében összeszűkül a zöldre váltó ösvény. Ebben a völgyben a
Fehér-patak folyik végig, amely közvetlenül a Tamásfalvi-kilátó alatt ömlik a
Hernádba. A jelzett turistaút részben a patak feletti domboldalon hullámzik,
részben a patak mentén kiépített doronglétrahidakon vezet. Ezek a
doronglétrahidak a Fehér-patak-völgyének legszebb részei, sajnos azonban
évről-évre kevesebb van belőlük. Jó tíz évvel ezelőtt még több tucat méter
hosszban követték egymást a patak fölé benyúló fémszerkezeteken fekvő
doronglétrák, mára ezek nagy részét leszerelték, helyette az erdőben jelölték
ki az út nyomvonalát. Ez a változás leginkább a Kyseľ-völgy torkolata közelében
látható, ahol rozsdásan árválkodnak az egykori gyalogjárókat tartó
vasszerkezetek.
Két rozsdás, de biztonságos hídon
kelünk át a patakon, majd egy újnak látszó doronglétrahídon átjutva ismét a bal
parton találjuk magunkat. Ezután még egy vashíd következik, ez azonban
vakvágány, itt nem kell átmenni (mint kiderült, ezt az előző doronglétrahíddal
váltották ki, melyet azonban semmilyen tábla nem jelez). A fantomhidat elhagyva
egy-két perc múlva, az indulástól számítva mintegy két óra elteltével érkezünk
mai túránk célpontja, a Sólyom-völgy széles torkolatához.
![]()
Innentől kezdve teljesen megváltozik
az út karaktere. Az alsó részén meglehetősen széles patakvölgy, melyben az
egyirányú sárga jelzésen mehetünk végig, egyre jobban összeszűkül, egyúttal
egyre meredekebbé válik. Jobb oldalt mind nagyobb sziklafalak emelkednek,
melyeken csapadékosabb időszakban kisebb-nagyobb vízesések láthatóak. Ezek
egyike az Oldalsó-vízesés, melyet azonban ezúttal nem láthattunk, mivel
mindegyik szikla teljesen száraz volt. Ezt a vízesést sajnos táblával sem
jelzik a nemzeti park munkatársai, így csak találgatni lehet, vajon melyik is
lehet a völgy első, 8 méter magasnak jelzett vízesése.
![]()
A torkolattól kb. negyedórai séta
után érkezünk meg a Sziklás-vízeséshez (Skalný vodopád). Ezt a 3,5 méter
magasságú vízesést már a sziklára erősített tábla is jelzi, mellette elvileg egy,
a hegyoldalnak támasztott doronglétrán lehetne feljutni. De csak elvileg, mivel
a doronglétra olyan rossz állapotban van, hogy azon feljutni a hiányzó fokok
miatt egyrészt szinte lehetetlen, másrészt elég veszélyesnek tűnt. Így aztán a
feljáró mellett kitaposott sáros hegyoldalban a gyökerekben kapaszkodva
küzdöttük fel magunkat a vízesés fölé. Ilyenkor azért megkérdezném a nemzeti
park munkatársait, mire is költik a belépődíjakból befolyó pénzt, hiszen azt
elvileg a turisták biztonságát szolgáló eszközök karbantartására, felújítására
kellene költeni…
![]()
A küzdelmes feljutást ismét mintegy
negyedórás, egyre meredekebb emelkedő követi, melynek végén a sziklafalra
erősített láncok segítik a meredek, csúszós sziklán történő feljutást. Ennek
tetején viszont már túránk csúcspontja, a szinte teljesen függőleges, a három
egymás fölötti szintre tagozódó sziklaküszöbön lezúduló Fátyol-vízesés
(Závojový vodopád) alá érkezünk. A vízesésen elsőként ifj. Mervay Sándor és
társai jutottak át 1910-ben. Jelenlegi formájában, megfelelő technikai
segédeszközökkel, így fém létrákkal, láncokkal és hidakkal felszerelve 1981-től
látogatható. A több mint 72 méter magas vízesés nevét fátyolszerűen szétterülő
vízsugaráról kapta. A vízesés mellett 9 különálló, 14 és 56 létrafok közötti
magasságú vaslétrán, az ezeket összekötő, láncokkal biztosított sziklatálcákon,
valamint 2 fémhídon jutunk fel annak tetejére.
![]()
Az összesen 264 létrafok
leküzdése nagyjából fél órát vesz igénybe, ez a túra tériszonyban szenvedő
turistáknak nem ajánlott. Talán az első, közel függőlegesen induló, tiszteletet
parancsoló vaslétra a leginkább kitett, sokak szerint ez a legextrémebb létra a
Szlovák Paradicsomban. A sziklafaltól több méternyire indul, és szép ívben
hajlik rá a sziklára, a tériszonyosok ennél a létránál szoktak leginkább
megijedni. A vízesés első két vaslétráját követő alsó hidat az idei tél vastag
jégpáncélja alaposan megrongálta, a hídnak a sziklafal felé eső korlátját
gyakorlatilag ráhajlította a hídra, így a hídon történő átjutás (annak jövőbeni
helyreállításáig) fokozott figyelmet követel.
![]()
Szinte még fel sem ocsúdtunk a
Fátyol-vízesés melletti feljutás adrenalin növelő hatása alól, máris egy újabb
zuhataghoz, a 15 méter magas Felső-vízeséshez (Vyšný vodopád) érkezünk. Az
előző vízeséshez képest könnyed levezetésnek tűnő vízesés mellett áll a völgy
legmagasabb, 61 fokos létrája, valamint a felső sziklalépcső mellett még egy 20
fokos létra is következik, ezeket sziklatálcák és sziklahágcsók kötik össze. Az
utolsó vízesést elhagyva szinte egyik pillanatról a másikra megérkezünk a völgy
felső, az eddiginél sokkal szelídebb részébe. Ezen a ponton varázsütésszerűen
megváltozik a völgy jellege: sokkal enyhébb emelkedésű és szélesebb lesz.
![]()
Az
itt található, a szél által kidöntött fákat mintha direkt azért döntötték volna
ide, hogy a fáradt turisták megpihenjenek a fárasztó létrázás után. Mi is így
tettünk, mivel éppen déli 12 óra után voltunk, itt egy hosszabb pihenőt tartva
igyekeztünk feltölteni lemerülőben lévő energiakészleteinket. A pihenő után
némileg felfrissülve vágtunk neki a völgy zárlatáig vezető mintegy fél órás
emelkedőnek, és a korábbinál jóval kisebb nehézségek árán délután egy órakor
értük el a völgy végét jelentő útkereszteződést. Az előttünk álló hosszú
visszaúttal is számolva az innen 5 perc járásra lévő Püspöki nyaraló nevű
vadászház melletti padokon elfogyasztottuk jól megérdemelt ebédünket, majd
elindultunk visszafelé.
![]()
A Szlovák Paradicsom legnagyobb
vízesését rejtő völgyben tett túra után nincs más teendőnk, mint egy hosszú,
nagyobbrészt erdei sétát követően visszajutni Csingóba. Erre vagy a
Glatz-fennsíkon és a Menedékkő-fennsíkon, vagy pedig a Fehér-patak-völgyében, a
Klauzy-víztározó irányába van lehetőségünk. Mivel bőven volt még időnk, mi
ezúttal az első, hosszabb, de új útvonalon vezető visszatérés mellett
döntöttünk, így a sárga, kék, újabb sárga majd piros jelzésen a
Menedékkő-fennsíkra érkeztünk. Az itt pihenő turisták tömege láttán örömmel
konstatáltuk, milyen jól döntöttünk, amikor az alig látogatott Sólyom-völgybe,
nem pedig valamelyik tömegek által látogatott szurdokba indultunk.
![]()
A fennsíkon
a Magas-Tátra látványa késztetett rövid pihenőre, és innen már csak a Hernádig
vezető hosszú és fárasztó, az Ördög-sziget kilátópontja után egyre meredekebbé
váló, az utolsó lépésig komoly összpontosítást igénylő fárasztó ereszkedés várt
ránk a kék jelzésű erdei úton. Ezen is túljutva újabb Hernád parti sétával
fejeztük be több mint 22 km-es túránkat. A 2,5 kilométer hosszúságú, 430 méter
szintkülönbségű Sólyom-völgy leküzdése tiszteletre méltó teljesítmény gyereknek
és felnőttnek egyaránt, de az élmények, melyeket ezen a napon szereztünk
felülírják a fáradtságot és a térdek remegését is.
Lejegyezte: Nagy Árpád
