Egy szép
szeptemberi hétvégén az Alacsony-Tátra egy ritkábban látogatott csúcsát, a
főgerincen fekvő Nagy-Chochulát (Veľká Chochuľa) vettük célba. Túránkat Lúzsna
(Liptovská Lúžna) egykori gorál településről indítottuk. Kirándulásunk első
szakaszát másfél órás folyamatosan emelkedő, meredek úton tettük meg, sűrű
fenyves erdőben. A fenyő övezetből kiérve a törpe fenyők között értük el az
1500 méter magasan található Szkalka-nyerget (Sedlo pod Skalkou), majd
dél-nyugatnak tartottunk a Nagy-Fátra irányába. Az Alacsony-Tátra főgerincén
„áthullámvasutaztunk” a Szkalka-nyeregbe, majd a Kosarasra (Košarisko). Innen
már karnyújtásnyira volt utunk célpontja az 1753 méter magasan fekvő Nagy-Chochula.
A csúcsról csodálatos őszi napsütésben gyönyörködhettünk a környező hegyekben:
nyugatra a Nagy-Fátra, mögötte a Kis-Fátra vonulatait vehettük szemügyre,
északon a Liptói-havasok csúcsai emelkedtek, keletre tekintve a főgerincen
elhelyezkedő csúcsok sorakoztak a Chabenyec (Chabenec), a Deres (Derese), a
Gyömbér (Ďumbier), és a Király-hegy (Kráľova hoľa). Az Alacsony-Tátra fölött
észak-keletre a Magas-Tátra jelképének számító Kriván hatalmas gránit tömje
uralta a tájat. Délre a Garam-völgye, mögötte a Polana, míg dél-nyugatra a
Szitnya (Sitno) volt látható. E csodálatos panoráma után a már megtett úton
sétáltunk vissza a Szkalka-nyeregbe. Itt helybéli lakosok elmés kis
szerkezettel szedték a vörös áfonyát, a „szerkentyűt” nagy örömünkre mi is
kipróbálhattuk. Az áfonyázás után leereszkedtünk Lúzsnára, ahol megtekintettük
a falu klasszicista templomát, majd helyi csapolt sörrel öblítettük le az út
porát.
![]()
Következő, október
eleji Alacsony-Tátra túránkat Szlovákia legmagasabban fekvő településéből, a
Lipcsei-völgyben (Ľupčianska dolina) 1055 méter magasságban megbújó Magurka
községből indítottuk. Az egykori bányász település mára kicsiny, pár állandó
lakossal rendelkező üdülő övezetté apadt, a falucskában nincs bolt, sem kocsma,
piciny római katolikus templomában istentiszteletet csak ünnepnapokon tartanak.
Hideg, borult időben vágtunk neki az Alacsony-Tátra északi oldalának: a sárga
jelzésen sűrű fenyves erdőben kezdtük meg a mászást, majd 1,5 óra folyamatos
emelkedő után értük el a törpefenyők világát. Ezen a ponton bukkantunk ki a
felhők fölé és pillantottuk meg először túránk legmagasabb pontját, a napsütésben
fürdőző Chabenyecet (Chabenec). Innen nyílegyenes, meredek ösvény vezetett fel
a Gyurkó-hágóra (Sedlo Ďurkova), ahol letelepedtünk és nekiálltunk
elfogyasztani reggelinket, mely egyben ebédünk is volt. A meglehetősen hűvös, néhol
fagyos reggel után jól esett, ahogyan az egyre erősebben sütő nap melegen simogatta
hátunkat. Csodálattal figyeltük, hogy az alattunk tejfölként hömpölygő
felhőtakaróból időnként kivillan egy-egy közeli-távoli hegycsúcs. Tisztán csak
a tőlünk nyugatra eső Nagy-Choculát (Veľká Chochuľa), és mögötte a Nagy-Fátra
irányába leereszkedő főgerincet láttuk. A „reggeli ebéd” után
összeszedelőzködtünk, majd kelet felé fordulva rátértünk a piros jelzésre, mely
az Alacsony-Tátra főgerincén fut végig Dóvaltól (Donovaly) Garamfőig (Telgart).
A közelben már szinte elérhető volt a Chabenyec (Chabenec) 1955 méter magasan
található csúcsa, melyet a Gyurkó-hágótól (Sedlo Ďurkova) háromnegyed óra
gyaloglással értünk el. Ekkorra már felszálltak a fellegek, gyönyörű kép
fogadott minket: észak-nyugatra a Fátrák hosszú vonulatait, északra a
Liptói-havasokat figyelhettük meg, keletre az Alacsony-Tátra főgerincén nyugvó
csúcsok, a Deres, a Chopok és a Gyömbér sorakoztak. Távolban már feltűnt a
Kárpát-koszorú királya, a Magas-Tátra is.
Elkészítettük
„csúcs fotóinkat” és már indultunk is tovább a Kotlicska-nyereg (Kotliská)
irányába; sokat itt sem időztünk, mivel még várt ránk a délre lefutó
oldalgerinc legmagasabb pontja, a Szkalka (Skalka). Rövid ereszkedés után erős
emelkedő következett a sárga jelzésen, melynek végén utunk célpontja, az 1980
méter magasan lévő Szkalka-csúcs (Skalka) fogadott minket. Tiszta, de szeles
időben gyönyörködhettünk a már megcsodált panoráma mellett a déli irányban
húzódó Garam-völgyében, illetve a mögötte magasodó Polanában. Visszafelé a már
megtett úton haladtunk: Kotlicska-nyereg (Kotliská), Chabenyec (Chabenec) és
Gyurkó-hágó (Sedlo Ďurkova), ahonnan a meredek sárga jelzésen bandukoltunk le a
faluba. Bár a felhőknek már nyoma sem volt, a hideg nem akart enyhülni a mély
és zárt völgyben. Átfázva, de elégedetten ültünk be az autóba: újabb csúcsokkal
gazdagodott amúgy sem szegény gyűjteményünk.
Lejegyezte:
Sziva Zoltán
