2021. március 15., hétfő

A Holló-kő panorámája – Vitéz Somogyvári Gyula

Az I. világháborúban szerzett érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!” című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény első kötetének cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi részének tájait. Az alábbi mondatokkal az író a Holló-kőről nyíló panorámát írja le (eredeti helyesírással).
„…Alant, a keskenyebb völgyekben szakadozva vonult a gomolygó ködtenger, de a szélesebbekből már kisöpörte a szél a szürkeséget. Észak felé hosszan húzódott a Bialka-völgye: a magyar határ. Arrább, nyugat felé Zakopane tarka foltja virított a végtelen fehérségben, kelet felé a Szepesi Magurán túl pedig ott kanyargott a lengyel síkság felé a másik határfolyó, a Dunajec.
Délről, szinte érinthető közelségben, a Magas Tátra fönséges karéja kezdődött. Azon a völgyön túl, ahol tegnap hancúroztunk, a Fehértavi-csúcs süvege nyúlt az égnek, mögötte a Zöldtavi- és Jégvölgyi-csúcs, balra tőlük a roppant Lomnici-csúcs, jobbra a Jávor-csúcs. Teremtőm, mennyi nagyság! S milyen csoda, hogy mi apró emberkék itt lehetünk e néma óriások között, hogy megtűrnek ragyogó hátukon. Dadogva számlálgattam tovább a Jóisten döbbenetes nagyságú jégvitézeit.
A Tátracsúcs négy fínomrajzú orma, innét északkeletről még varázslatosabb volt, mint Csorba felől, a Trigán-hátról nézve. Tündérkorona! Az! Valóságos tündérkorona!
Rajtuk túl már csak a háromélű Kriván piramisa látszott. Messzelengő hózászló lobogott rajta, ahogy a szél sodorta ormáról a firnhavat. …”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet VIII. fejezetéből

Fotó: Jozef Pitoňák

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...