2018. október 1., hétfő

Egy „egészségtelen” tátrai kirándulás szövevényes előzményei


Évekkel ezelőtt írtam egy cikket a Magas-Tátra turisztikai felfedezésének történetéről. Akkor a következőket közöltem: „Az első ismert túrázó Lászky Jeromos (1496-1541) késmárki várkapitány ifjú felesége, Beáta volt, aki a pünkösdi ünnepek alatt nagyobb kirándulást szervezett a hegységbe. Céljuk valószínűleg a Zöld-tó volt. Úgy tűnik, ez akkor már nem számított egyedülálló vállalkozásnak. A kirándulás az ifjú hölgynek nem szolgált egészségére, mert maradi férje „engedetlensége és nőhöz méltatlan viselkedése” miatt hosszú évekre bezáratta a késmárki vár tornyába. Az asszony a bezártság következtében megtébolyodott. Kassára szállították, ahol nemsokára meghalt.”
Sokáig ennyit tudtam erről az eseményről, ám egészen más adatok után kutatva ezt a történetet is át kell értékelnem. Elsősorban három tévedés miatt.

Lászky Jeromos, vagyis Hieronym Łaski (1496-1541) nem volt Beata Kościelecka, azaz Koszceleczky Beáta (1515-1576) férje, hanem annak fiáé, Lászky Albert (néha Bertalannak írják), alias Olbracht Łaski (1536-1604) kalandoré. Erre a kirándulásra 1565 pünkösdjén került sor, azonban a kirándulás nem vezethetett a Késmárki-Zöld-tóhoz, ahogy eddig mindenki vélte. Józef Nyka lengyel alpinista, a Tátra egyik legalaposabb ismerője szerint, oda akkoriban nem vezetett út, tehát sem kocsival, de még lovakon sem juthattak el a tóig. A kirándulás inkább a tátrafüredi savanyúvíz forrásához vezethetett. Ahogy az időpontokból kiolvasható, a túra idején 50 esztendős hölgy második férjénél 19 évvel volt idősebb, akihez 49 évesen ment hozzá. Albertet tehát nyilván nem a szerelem hajtotta, hogy elvegye az éltes hölgyet.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a történetet, világosan látni fogjuk az okokat, miért került börtönbe az asszony, továbbá azt is, hogy a lengyel és magyar történelem az idők folyamán mennyire összefonódott. A szövevényes előzmények „mellesleg” azt is megmutatják, hogy hiába az előkelő társadalmi rang, a kapcsolatok, a gazdagság és szépség, ez önmagában a boldog, kiegyensúlyozott élethez kevés.
Beáta anyjával kell kezdenünk a történetet kibogozását. Róla nem sokat tudni, csak neve alapján feltételezhető, hogy morvaországi származású lehetett. Katarzina Telniczanka (1480 után-1528) vonzó nőszemély lehetett, mert Zsigmond herceg, a későbbi I. „Öreg” Zsigmond király (1467-1548) szemet vetett rá és 1498-ban a szeretőjévé tette. Ez a kapcsolat 11 évig tartott. A hölgy 1499 és 1503 között három gyermekkel ajándékozta meg a herceget. Miután a király dinasztikus okoknál fogva később házasodni óhajtott, az asszony 1509 körül „visszavonult”, Zsigmond pedig évjáradékot biztosított számára. Az uralkodó 1512-ben feleségül vette Szapolyai János, későbbi magyar király húgát, Borbálát (1495-1515). I. János magyar király 1539-ben Zsigmond második feleségének leányát, Jagelló Izabellát vette el. Tehát exsógora egyben az apósa lett. Izabella testvérét, a csúnya Annát Báthori István lengyel király vezette oltárhoz. Kénytelen volt, mert ez volt a feltétele, hogy elfoglalhassa a trónt.)
A felvidek-ma teljes cikke itt olvasható!
Forrás és fotó: https://felvidek.ma

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...