Évekkel ezelőtt írtam egy cikket a
Magas-Tátra turisztikai felfedezésének történetéről. Akkor a következőket
közöltem: „Az első ismert túrázó Lászky Jeromos (1496-1541) késmárki
várkapitány ifjú felesége, Beáta volt, aki a pünkösdi ünnepek alatt nagyobb kirándulást
szervezett a hegységbe. Céljuk valószínűleg a Zöld-tó volt. Úgy tűnik, ez akkor
már nem számított egyedülálló vállalkozásnak. A kirándulás az ifjú hölgynek nem
szolgált egészségére, mert maradi férje „engedetlensége és nőhöz méltatlan
viselkedése” miatt hosszú évekre bezáratta a késmárki vár tornyába. Az asszony
a bezártság következtében megtébolyodott. Kassára szállították, ahol nemsokára
meghalt.”
Sokáig ennyit tudtam erről az
eseményről, ám egészen más adatok után kutatva ezt a történetet is át kell
értékelnem. Elsősorban három tévedés miatt.
Lászky Jeromos, vagyis Hieronym
Łaski (1496-1541) nem volt Beata Kościelecka, azaz Koszceleczky Beáta (1515-1576)
férje, hanem annak fiáé, Lászky Albert (néha Bertalannak írják), alias Olbracht
Łaski (1536-1604) kalandoré. Erre a kirándulásra 1565 pünkösdjén került sor,
azonban a kirándulás nem vezethetett a Késmárki-Zöld-tóhoz, ahogy eddig
mindenki vélte. Józef Nyka lengyel alpinista, a Tátra egyik legalaposabb
ismerője szerint, oda akkoriban nem vezetett út, tehát sem kocsival, de még
lovakon sem juthattak el a tóig. A kirándulás inkább a tátrafüredi savanyúvíz
forrásához vezethetett. Ahogy az időpontokból kiolvasható, a túra idején 50
esztendős hölgy második férjénél 19 évvel volt idősebb, akihez 49 évesen ment
hozzá. Albertet tehát nyilván nem a szerelem hajtotta, hogy elvegye az éltes
hölgyet.
Ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a
történetet, világosan látni fogjuk az okokat, miért került börtönbe az asszony,
továbbá azt is, hogy a lengyel és magyar történelem az idők folyamán mennyire
összefonódott. A szövevényes előzmények „mellesleg” azt is megmutatják, hogy
hiába az előkelő társadalmi rang, a kapcsolatok, a gazdagság és szépség, ez
önmagában a boldog, kiegyensúlyozott élethez kevés.
![]()
Beáta anyjával kell kezdenünk a
történetet kibogozását. Róla nem sokat tudni, csak neve alapján feltételezhető,
hogy morvaországi származású lehetett. Katarzina Telniczanka (1480 után-1528)
vonzó nőszemély lehetett, mert Zsigmond herceg, a későbbi I. „Öreg” Zsigmond király
(1467-1548) szemet vetett rá és 1498-ban a szeretőjévé tette. Ez a kapcsolat 11
évig tartott. A hölgy 1499 és 1503 között három gyermekkel ajándékozta meg a
herceget. Miután a király dinasztikus okoknál fogva később házasodni óhajtott,
az asszony 1509 körül „visszavonult”, Zsigmond pedig évjáradékot biztosított
számára. Az uralkodó 1512-ben feleségül vette Szapolyai János, későbbi magyar
király húgát, Borbálát (1495-1515). I. János magyar király 1539-ben Zsigmond
második feleségének leányát, Jagelló Izabellát vette el. Tehát exsógora egyben
az apósa lett. Izabella testvérét, a csúnya Annát Báthori István lengyel király
vezette oltárhoz. Kénytelen volt, mert ez volt a feltétele, hogy elfoglalhassa
a trónt.)
