Rengeteg szerencsés véletlen, józan
félelem, a hópelyhek életének és a havas leejtők viselkedésének pontos ismerete
is kell ahhoz, hogy egy lavinát elkerüljünk, a ránk zúduló hótömeg alatt
valahogy életben maradjunk. Szlankó Zoltán hegymászó négy évvel ezelőtt ott
volt, amikor a Himalájában betemetett egy 14 fős csapatot a hőgörgeteg. A
Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületének szervezésében, alpesi oktatóként
lavinatanfolyamokat tart. Vele beszélgettünk arról, hogy miként lehet növelni a
túlélési esélyeinket lavina esetén.
Februárban a Magas-Tátrába várják
lavinatanfolyamra az érdeklődőket. Mi történik egy ilyen oktatáson?
Szlankó Zoltán: Az egész
tanfolyam mindössze háromnapos, és elsősorban az a célja, hogy megtanítsuk az
embereket félni a havas lejtőktől. A félelem adja meg a határainkat, amire a
hegyen nagy szükségünk van, a félelem egy idő után visszafordít bennünket a
veszélyesnek tűnő helyzetektől, mint amilyen a lavina. Ezután a
résztvevők megtanulják használni azokat a felszereléseket, eszközöket, amelyek
szükségesek egy lavinamentés során, megtanulnak hóprofilt készíteni, és
megtanulják, hogy egy havas lejtő milyen tényezők miatt válhat veszélyessé.
Melyek a legfontosabb eszközök
egy lavinamentés során?
A legfontosabb a jeladó. Ezt – mikor
elindulunk a hegyre – a testünkre, a ruha alá helyezzük, és folyamatos
jeladásra állítjuk. Egy speciális frekvencián, 457 kilohertzen működik,
folyamatosan sugároz. Ha valakit elsodor a lavina, akkor ennek alapján megtalálhatják
őt a vételre állított jeladóikkal a társai. Sajnos azonban olyan mélyen is
lehet az illető, hogy az őt keresők már nem fogják a jelét. Több mint tíz évvel
ezelőtt egy osztrák lavinabalesetben négyből három embert elvitt a lavina. Akkora
mennyiségű hó volt ez, hogy az osztrákok csak nyáron találták meg a
holttesteket. Kiderült, hogy körülbelül 35 méternyi hó lehetett rajtuk télen.
Ilyen mélységben képtelenség venni a jeladó sugárzását.
Másik fontos eszköz a lavinaszonda,
egy olyan rúd, amelynek a mai digitális változatával már nagyon pontosan be
lehet mérni a betemetett embert, vagyis annak a jeladóját. A szondával addig
szurkáljuk a havat, amíg meg nem találjuk az illetőt. Általában az első
negyedórában van a legtöbb esély arra, hogy valaki túléli a lavinát, de ahogy
telik az idő, exponenciálisan nő az elhalálozás aránya. Két órán felül már
nagyon kevés embert találunk meg élve, ezért kell sietni. A lavinatanfolyamon megtanuljunk
ezeknek az eszközöknek a használatát, ahogy azt is, hogy a lavinahavat, ami
nagyon kemény, milyen nehéz ásni.
