A Babiagura Nemzeti Parkot (Babiogórski Park Narodowy)
az 1725 m magas Babia gura (másik nevén Diabłak) természetes környezetének
megóvása érdekében alapították. Lengyelországban ez a nemzeti park volt az
első, amely 1976-ban felkerült az UNESCO Bioszféra-rezervátumok listájára,
amelyet az ember és a bioszféra között létrejött kiegyensúlyozott kapcsolat
előmozdítása és bemutatása érekében hoztak létre. Különböző okok miatt erről a
listáról egy évvel később törölték, majd 2001-ben vették fel ismét. A park
jelképe az angyalgyökér, amely a Lengyelország déli részén található Kárpáti
erdőség (Puszcza Karpacka) ősrégi erdőivel, valamint az itt előforduló
növényzettel együtt jelentős természeti értéket képvisel. A nemzeti parkban
napjainkra összesen 11 turistaösvényt alakítottak ki, ezek hosszúsága eléri az
53 km-t.
A hegység alacsonyabban fekvő hegyoldalait vegyes
erdők, főleg bükk, jegenye- és lucfenyő borítja, a magasabban fekvő részeken
lucfenyőt és erdei fenyőt találunk. A legfelső, magashegyi jellegű sávban a
törpefenyő-csoportok mellett, az összehalmozódott sziklák között a Beszkidekben
másutt nem honos alpesi növényzet is megtalálható. Az összefüggő erdőkben
medvék, szarvasok, farkasok és hiúzok élnek, de a Lengyelországban ritka
süketfajd is életteret talált itt magának.
A nemzeti park igazgatósága és múzeuma a hegységtől
északra fekvő Zawoja község déli részén, a hegység lábánál található. A múzeumban
a park élővilágát és a helyi gorál kultúrát ismerhetjük meg. A hegységtől
délkeletre fekvő Felsőzubrica (Zubrzycza Górna) községben található az Árva
Néprajzi Park múzeuma, ahol az árvai vidék népi építészetének összegyűjtött
emlékeit tekinthetjük meg. A 4 hektáros területen található skanzenben a
XVIII.-XIX. századból származó árvai épületeket állítottak fel, eredeti
építészeti formájukban. A lakóházak mellett láthatunk itt mezőgazdasági
épületeket, fűrészmalmot, kovácsműhelyt, méhészeti eszközöket, borospincét,
valamint 2 egykori kocsmaépületet is.
Árva és Szepes vármegye 25, többségében lengyelek
által lakott települése az I. világháborút lezáró békediktátum alapján került
Lengyelországhoz. Ezek közé a települések közé tartozott többek között a Babia
gura közelében fekvő Jablonka (Jablonka), Alsózubrica (Zubrzycza Dolna) és
Felsőzubrica (Zubrzycza Górna) is. A XIX.-XX. század fordulóján, a nehézkes
megközelíthetősége miatt a magyar turistaság nem tudott itt gyökeret verni, a
lengyel turisták viszont már az 1870-es évektől gyakran látogatták a hegységet.
A kárpáti homokkőből felépülő Babia gura csúcsa (1725
m, lengyelül Babia Góra, szlovákul Babia hora) a Babia gura-vonulathoz (Pasmo
Babiogórskie) tartozó Nyugati-Beszkidek (Beskidy Zachodnie) legmagasabb pontja,
Lengyelország második legmagasabb hegylánca. Lengyel oldalon a
Zywieci-Beszkidekhez, szlovák oldalon pedig az Árvai-Beszkidekhez tartozik. A
hegység főgerince meredeken emelkedik, a hegység déli lejtői szelídebbek, az
északiak viszont meredekebbek, aszimmetrikusan elhelyezkedő sziklatömbjei
északról tekintve szinte elérhetetlennek tűnnek. Egy helyi népi mondás szerint:
„Ha a Babia gura fejkötőjét felteszi, rossz időt várhatni”. A Babia gura
jelentése asszony, nagyanya, fordítható Öreganyó-hegynek, vagy
Boszorkány-hegynek is. A gorál hiedelmek szerint a sziklákkal szegélyezett
csúcs kis fennsíkja volt a helyszíne a seprűháton idelovagló boszorkányok
éjféli találkozójának, a boszorkányszombatnak…
A hegység legmagasabb pontjára a turisták többsége a
Lipnicai-nyeregből (Przełęcz Lipnicka, v. Krowiarki) induló turistautak
valamelyikén jut fel. Innen indul a piros jelzésű turistaút, amely a Beszkidek
turista főútvonal része. Ez a turistaút egy hosszú, meredek kaptatóval
kezdődik, ám a kitartóak az emelkedő végén, a törpefenyő övezet határára
érkezve rögtön szép panorámában gyönyörködhetnek. Kb. 1 órás az út a
Sólyom-sziklákig (1367 m), amely a hosszú gerincvándorlás első kilátópontja.
Több ilyenben is lesz még részünk a csúcsig hátralévő, nagyjából másfél órás
úton, miközben a gerinc folyamatosan, de már kevésbé megerőltetően emelkedik. A
következő kilátópontról már nem csak az előttünk álló utat, de már a megtett út
utolsó szakaszát is láthatjuk, a következőről pedig dél felé fordulva a
Lengyel-Tátra csipkés gerincében gyönyörködhetünk. Minden kis magaslatnál újabb
magaslat tűnik szemünkbe, amelyet már-már a csúcsnak is vélhetnénk, azonban
arra felérve ismét újabb magaslatokat pillantunk meg. És ez így megy öt egymás
utáni magaslaton, nagyjából másfél órán, amelyek ködös időben megtéveszthetik a
turistákat, akik egy-egy magaslatra felérve azt gondolhatják, hogy elérték a
csúcsot. Végül aztán csak megérkezünk arra a pontra, ahonnan már nincs feljebb,
a Babia gurán vagyunk! A csúcsot csak közvetlen közelről láthatjuk először, egy
kőből rakott szélfogó fal jelzi, hogy megérkeztünk. Maga a csúcs Szlovákia és
Lengyelország határán emelkedik ki a gerincből, ahová mindkét országból, több
irányból fel lehet jutni. Ezt, illetve a továbbhaladás lehetséges útvonalait a
szlovák és lengyel nyelvű útjelző táblák jelzik. A két ország határa a csúcson
90 °-ban megtörik, a csúcsra vezető turistautak nagyobbik része északi és
nyugati irányból, a lengyel oldalról éri el a csúcsot.
A Lipnicai-nyeregből a csúcsra vezető másik szokásos
útvonal a kellemesen emelkedő kék jelzésű turistaútból (Górny Płaj) ágazik el
annak felső részén. A mai kék jelzésű turistautat egy régi vadászösvény
felhasználásával alakították ki, amelyet a XIX. sz. második felében (egyes
források szerint 1883-ban) kezdtek használni a terület akkori tulajdonosai, a
Habsburg-család tagjai. A vadászok mellett az erdőőrök is ismerték és
használták ezt az ösvényt. A turistaút 1000-1200 m tsz.f.m.-ban vezet, a legrövidebb
és leggyorsabb összeköttetést biztosítja a hegység keleti határát képező
Lipnicai-nyereg, valamint a nemzeti park középső részén található menedékház
között.
A menedékház előtt, attól kb. 900 m-re, 1210 m.
tsz.f.m-ban ágazik el dél felé a sárga jelzésű turistaút, amelye innen
közvetlenül a csúcsra vezet, és amelyet az Akadémikusok-útjának neveznek. Ez az
elnevezés nem véletlen, hiszen az a turistaút a meredek északi oldalon szinte
egyenesen, „toronyiránt” vezet fel a csúcsra, mintegy 1,5 km. távon 515 m. szintet
leküzdve. A számokból is nyilvánvaló, hogy meredek emelkedésben van részünk,
egy-két sziklabetéttel, amelyeken az átjutást vasláncok és hágcsók beépítésével
könnyítették meg a nemzeti park munkatársai.
A csúcs keleti részén helyezték el a II. János Pál
pápa látogatásának emléket állító, kőből épített emlékoszlopot, amelynek
nyugati oldalán szlovák, keleti oldalán pedig lengyel, német és angol nyelvű
fekete márványtábla emlékezik meg a lengyelek nagy pápájáról. Karoly Wojtyła
már gyermekként is sokat túrázott ezen a tájon, majd a II. világháború előtt
fizikai munkával vette ki részét a Lipnicai-nyeregbe vezető út építéséből. 1978
szeptemberében, pápává választása előtti utolsó túráját is a hegységben tette
meg az akkori krakkói püspök, akit aztán egy hónappal később II. János Pál
néven megválasztottak a katolikus egyház fejévé. A csúcson József nádor 1806.
évi látogatásának emlékére Árva vármegye képviselői 1876-ban obeliszket
állítottak fel, ez a kissé már megkopott betonoszlop ma a szélfogó fal keleti
oldalán látható.
Az árvai uradalom igazgatója, gróf Zichy Ödön a Babia
gura oldalán, az erdőhatár közelében már 1880 körül menedékházat építtetett a
turisták számára. Ennek a kezdetleges épületnek a későbbi sorsa meglehetősen
bizonytalan, 1905-ban azonban az osztrák-magyar Beszkid Egylet (Beskidenverein)
a csúcs déli oldalán, kb. 1616 m. tsz.f.m-ban kőből épített, emeletes
menedékházat avatott. A csúcsra ekkor már a maihoz hasonlóan 8 irányból lehetett
jelzett ösvényen feljutni. A budapesti meteorológiai intézet itt állította fel
az ország legészakibb és legmagasabban fekvő meteorológiai állomását. Ez a
menedékház az I. világháborút követően, viszontagságokkal teli esztendők után
1949-ben leégett. 1980-ban a még álló faldarabokat is lebontották, ma már csak
az épület alapjainak maradványai lelhetők fel.
A Babiagura északi lábánál, 1180 m. tsz.f.m.-ban
található a Marek-forrás (Markowe Szczawiny) nevű kis tisztás, mely
vezetéknevét valószínűleg egykori tulajdonosairól, egy Zawoja községi földbirtokos
család Marek nevű tagjáról kapta, akik ezen a területen legeltették
juhnyájaikat. Ma már nem léteznek azok a források, amelyekről a tisztás
utónevét eredeztetik.
1922-ben építették fel a Marek-forrás melletti
tisztáson a PTTK első, Hugo Zapałowitzról elnevezett menedékházát, amelyet
később több alkalommal is bővítettek, korszerűsítettek. Az eredeti, többször
bővített menedékházat 2007-ben lebontották, majd 2010. április 25.-én avatták
fel a teljesen újjáépített, modern menedékházat. A menedékházzal szemközt álló
kis épületben tekinthetjük meg az 1966-ban megnyitott Hegyi Turisták Múzeumának
kiállítását. A csúcs a menedékházból a piros jelzésű, a Brona-nyergen (Przełęcz
Brona, 1408 m) át vezető turistaúton is elérhető, talán ebből az irányból látható
leginkább a Babia gura csúcs jellege.
A Babiagura Nemzeti Park bejárása kitűnő célpontnak
ígérkezik akár egy lengyel-tátrai kirándulás alternatív lehetőségeként is,
hiszen a Lipnicai-nyereg Zakopanétól mindössze 60 km-re található. A jövőben
remélhetőleg egyre több magyar turistával találkozhatunk e szép fekvésű kis hegység
ösvényein.
Lejegyezte: Nagy Árpád
Úgy legyen! :)
VálaszTörlés