Babiagura Nemzeti Park

A Babiagura Nemzeti Parkot (Babiogórski Park Narodowy) az 1725 m magas Babia gura (másik nevén Diabłak) természetes környezetének megóvása érdekében alapították. Lengyelországban ez a nemzeti park volt az első, amely 1976-ban felkerült az UNESCO Bioszféra-rezervátumok listájára, amelyet az ember és a bioszféra között létrejött kiegyensúlyozott kapcsolat előmozdítása és bemutatása érekében hoztak létre. Különböző okok miatt erről a listáról egy évvel később törölték, majd 2001-ben vették fel ismét. A park jelképe az angyalgyökér, amely a Lengyelország déli részén található Kárpáti erdőség (Puszcza Karpacka) ősrégi erdőivel, valamint az itt előforduló növényzettel együtt jelentős természeti értéket képvisel. A nemzeti parkban napjainkra összesen 11 turistaösvényt alakítottak ki, ezek hosszúsága eléri az 53 km-t.

A hegység alacsonyabban fekvő hegyoldalait vegyes erdők, főleg bükk, jegenye- és lucfenyő borítja, a magasabban fekvő részeken lucfenyőt és erdei fenyőt találunk. A legfelső, magashegyi jellegű sávban a törpefenyő-csoportok mellett, az összehalmozódott sziklák között a Beszkidekben másutt nem honos alpesi növényzet is megtalálható. Az összefüggő erdőkben medvék, szarvasok, farkasok és hiúzok élnek, de a Lengyelországban ritka süketfajd is életteret talált itt magának.

A nemzeti park igazgatósága és múzeuma a hegységtől északra fekvő Zawoja község déli részén, a hegység lábánál található. A múzeumban a park élővilágát és a helyi gorál kultúrát ismerhetjük meg. A hegységtől délkeletre fekvő Felsőzubrica (Zubrzycza Górna) községben található az Árva Néprajzi Park múzeuma, ahol az árvai vidék népi építészetének összegyűjtött emlékeit tekinthetjük meg. A 4 hektáros területen található skanzenben a XVIII.-XIX. századból származó árvai épületeket állítottak fel, eredeti építészeti formájukban. A lakóházak mellett láthatunk itt mezőgazdasági épületeket, fűrészmalmot, kovácsműhelyt, méhészeti eszközöket, borospincét, valamint 2 egykori kocsmaépületet is.

Árva és Szepes vármegye 25, többségében lengyelek által lakott települése az I. világháborút lezáró békediktátum alapján került Lengyelországhoz. Ezek közé a települések közé tartozott többek között a Babia gura közelében fekvő Jablonka (Jablonka), Alsózubrica (Zubrzycza Dolna) és Felsőzubrica (Zubrzycza Górna) is. A XIX.-XX. század fordulóján, a nehézkes megközelíthetősége miatt a magyar turistaság nem tudott itt gyökeret verni, a lengyel turisták viszont már az 1870-es évektől gyakran látogatták a hegységet.

A kárpáti homokkőből felépülő Babia gura csúcsa (1725 m, lengyelül Babia Góra, szlovákul Babia hora) a Babia gura-vonulathoz (Pasmo Babiogórskie) tartozó Nyugati-Beszkidek (Beskidy Zachodnie) legmagasabb pontja, Lengyelország második legmagasabb hegylánca. Lengyel oldalon a Zywieci-Beszkidekhez, szlovák oldalon pedig az Árvai-Beszkidekhez tartozik. A hegység főgerince meredeken emelkedik, a hegység déli lejtői szelídebbek, az északiak viszont meredekebbek, aszimmetrikusan elhelyezkedő sziklatömbjei északról tekintve szinte elérhetetlennek tűnnek. Egy helyi népi mondás szerint: „Ha a Babia gura fejkötőjét felteszi, rossz időt várhatni”. A Babia gura jelentése asszony, nagyanya, fordítható Öreganyó-hegynek, vagy Boszorkány-hegynek is. A gorál hiedelmek szerint a sziklákkal szegélyezett csúcs kis fennsíkja volt a helyszíne a seprűháton idelovagló boszorkányok éjféli találkozójának, a boszorkányszombatnak…

A hegység legmagasabb pontjára a turisták többsége a Lipnicai-nyeregből (Przełęcz Lipnicka, v. Krowiarki) induló turistautak valamelyikén jut fel. Innen indul a piros jelzésű turistaút, amely a Beszkidek turista főútvonal része. Ez a turistaút egy hosszú, meredek kaptatóval kezdődik, ám a kitartóak az emelkedő végén, a törpefenyő övezet határára érkezve rögtön szép panorámában gyönyörködhetnek. Kb. 1 órás az út a Sólyom-sziklákig (1367 m), amely a hosszú gerincvándorlás első kilátópontja. Több ilyenben is lesz még részünk a csúcsig hátralévő, nagyjából másfél órás úton, miközben a gerinc folyamatosan, de már kevésbé megerőltetően emelkedik. A következő kilátópontról már nem csak az előttünk álló utat, de már a megtett út utolsó szakaszát is láthatjuk, a következőről pedig dél felé fordulva a Lengyel-Tátra csipkés gerincében gyönyörködhetünk. Minden kis magaslatnál újabb magaslat tűnik szemünkbe, amelyet már-már a csúcsnak is vélhetnénk, azonban arra felérve ismét újabb magaslatokat pillantunk meg. És ez így megy öt egymás utáni magaslaton, nagyjából másfél órán, amelyek ködös időben megtéveszthetik a turistákat, akik egy-egy magaslatra felérve azt gondolhatják, hogy elérték a csúcsot. Végül aztán csak megérkezünk arra a pontra, ahonnan már nincs feljebb, a Babia gurán vagyunk! A csúcsot csak közvetlen közelről láthatjuk először, egy kőből rakott szélfogó fal jelzi, hogy megérkeztünk. Maga a csúcs Szlovákia és Lengyelország határán emelkedik ki a gerincből, ahová mindkét országból, több irányból fel lehet jutni. Ezt, illetve a továbbhaladás lehetséges útvonalait a szlovák és lengyel nyelvű útjelző táblák jelzik. A két ország határa a csúcson 90 °-ban megtörik, a csúcsra vezető turistautak nagyobbik része északi és nyugati irányból, a lengyel oldalról éri el a csúcsot.

A Lipnicai-nyeregből a csúcsra vezető másik szokásos útvonal a kellemesen emelkedő kék jelzésű turistaútból (Górny Płaj) ágazik el annak felső részén. A mai kék jelzésű turistautat egy régi vadászösvény felhasználásával alakították ki, amelyet a XIX. sz. második felében (egyes források szerint 1883-ban) kezdtek használni a terület akkori tulajdonosai, a Habsburg-család tagjai. A vadászok mellett az erdőőrök is ismerték és használták ezt az ösvényt. A turistaút 1000-1200 m tsz.f.m.-ban vezet, a legrövidebb és leggyorsabb összeköttetést biztosítja a hegység keleti határát képező Lipnicai-nyereg, valamint a nemzeti park középső részén található menedékház között.

A menedékház előtt, attól kb. 900 m-re, 1210 m. tsz.f.m-ban ágazik el dél felé a sárga jelzésű turistaút, amelye innen közvetlenül a csúcsra vezet, és amelyet az Akadémikusok-útjának neveznek. Ez az elnevezés nem véletlen, hiszen az a turistaút a meredek északi oldalon szinte egyenesen, „toronyiránt” vezet fel a csúcsra, mintegy 1,5 km. távon 515 m. szintet leküzdve. A számokból is nyilvánvaló, hogy meredek emelkedésben van részünk, egy-két sziklabetéttel, amelyeken az átjutást vasláncok és hágcsók beépítésével könnyítették meg a nemzeti park munkatársai.

A csúcs keleti részén helyezték el a II. János Pál pápa látogatásának emléket állító, kőből épített emlékoszlopot, amelynek nyugati oldalán szlovák, keleti oldalán pedig lengyel, német és angol nyelvű fekete márványtábla emlékezik meg a lengyelek nagy pápájáról. Karoly Wojtyła már gyermekként is sokat túrázott ezen a tájon, majd a II. világháború előtt fizikai munkával vette ki részét a Lipnicai-nyeregbe vezető út építéséből. 1978 szeptemberében, pápává választása előtti utolsó túráját is a hegységben tette meg az akkori krakkói püspök, akit aztán egy hónappal később II. János Pál néven megválasztottak a katolikus egyház fejévé. A csúcson József nádor 1806. évi látogatásának emlékére Árva vármegye képviselői 1876-ban obeliszket állítottak fel, ez a kissé már megkopott betonoszlop ma a szélfogó fal keleti oldalán látható.

Az árvai uradalom igazgatója, gróf Zichy Ödön a Babia gura oldalán, az erdőhatár közelében már 1880 körül menedékházat építtetett a turisták számára. Ennek a kezdetleges épületnek a későbbi sorsa meglehetősen bizonytalan, 1905-ban azonban az osztrák-magyar Beszkid Egylet (Beskidenverein) a csúcs déli oldalán, kb. 1616 m. tsz.f.m-ban kőből épített, emeletes menedékházat avatott. A csúcsra ekkor már a maihoz hasonlóan 8 irányból lehetett jelzett ösvényen feljutni. A budapesti meteorológiai intézet itt állította fel az ország legészakibb és legmagasabban fekvő meteorológiai állomását. Ez a menedékház az I. világháborút követően, viszontagságokkal teli esztendők után 1949-ben leégett. 1980-ban a még álló faldarabokat is lebontották, ma már csak az épület alapjainak maradványai lelhetők fel.

A Babiagura északi lábánál, 1180 m. tsz.f.m.-ban található a Marek-forrás (Markowe Szczawiny) nevű kis tisztás, mely vezetéknevét valószínűleg egykori tulajdonosairól, egy Zawoja községi földbirtokos család Marek nevű tagjáról kapta, akik ezen a területen legeltették juhnyájaikat. Ma már nem léteznek azok a források, amelyekről a tisztás utónevét eredeztetik.

1922-ben építették fel a Marek-forrás melletti tisztáson a PTTK első, Hugo Zapałowitzról elnevezett menedékházát, amelyet később több alkalommal is bővítettek, korszerűsítettek. Az eredeti, többször bővített menedékházat 2007-ben lebontották, majd 2010. április 25.-én avatták fel a teljesen újjáépített, modern menedékházat. A menedékházzal szemközt álló kis épületben tekinthetjük meg az 1966-ban megnyitott Hegyi Turisták Múzeumának kiállítását. A csúcs a menedékházból a piros jelzésű, a Brona-nyergen (Przełęcz Brona, 1408 m) át vezető turistaúton is elérhető, talán ebből az irányból látható leginkább a Babia gura csúcs jellege.

A Babiagura Nemzeti Park bejárása kitűnő célpontnak ígérkezik akár egy lengyel-tátrai kirándulás alternatív lehetőségeként is, hiszen a Lipnicai-nyereg Zakopanétól mindössze 60 km-re található. A jövőben remélhetőleg egyre több magyar turistával találkozhatunk e szép fekvésű kis hegység ösvényein.

Lejegyezte: Nagy Árpád