2016. október 18., kedd

A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – Wachter Jenő

A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.

Wachter Jenő (1887-1907)
A temető legrégebben datálódott emléktáblája Wachter Jenőnek, a fiatalon elhunyt, de már ekkor is jelentős teljesítményeket maga mögött tudható hegymászónak állít emléket. A vezető nélküli sziklamászás egyik hazai vezéralakja, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) tagja 1907. augusztus 8.-án, a Simon-toronyról történő ereszkedés közben zuhant le, és szenvedett halálos balesetet. Emléktábláját eredetileg a Menguszfalvi-völgyben, a Békás-tavak közelében egy sziklára helyezték el. A Wachter-kőnek elnevezett sziklára erősített emléktáblát később, a Tátrában található emléktáblák összegyűjtése során vitték át a Szimbolikus temetőbe. A Komarnicki Gyula Természetjáró és Hegymászó Sportegyesület által felújított emléktáblát 2007. augusztus 11.-én avatták fel ismét a temető kápolnájának közelében, szövege az alábbi:





WACHTER JENŐ
bölcsészettanhallgató
† Simontorony – 1907. Augusztus. 8.
Emlékének bajtársi kegyelettel
a Budapest Egyetemi Turista Egyesület.
Láttunk az ihlet, a lelkesedés pillanatában
Az örömök tiszta forrásánál…
Szilaj voltál, mint bérci zerge…
Elszakadtál tőlünk…
Könnyeink kísérnek…

Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók, turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz, nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”

Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád

2 megjegyzés:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...