![]() |
| Fotó: S Koscielniak |
Dr. Róth Samu a Magyarországi Kárpátegyesület 1882-es évkönyvében nagy valószínűséggel a napjainkban Murányi-barlang (1559 m) néven ismert, a Bélai-Tátrában található, mintegy 200 méter hosszú és 50 méter mély feltárt hosszúságú barlangról írta az alábbiakat (eredeti helyesírással):
„A Murányon levő barlang.
A Murány déli oldalán, a felső jurabeli képletekből álló függőleges fal tövében van a barlang tágas bejárata. Javorinától ide kétféle úton lehet eljutni. Az egyik a Javorinka jobb partján vezet egészen a „Polana pod muranszka” nevű kosárig, hol a barlang bejárata már meglátszik. Innen egyenesen felfelé kell mászni vagy 600 méternyire a meredek és rőzse meg sziklatöredékek miatt nehezen járható lejtőn, mely alsó részében a liaszhoz számított márgás mészből, felső részében pedig jura-korbeli aptychus-mészből áll. Ezen kőzetek csak egyes vízmosásokon találhatók szálban, míg a többi helyeken televényfölddel vagy (ritkábban) kőzettöredékekkel vannak elfedve.
A barlanghoz vezető másik út a Javorinától keletre fekvő „Medzi-szczenny” regényes völgyön halad át. Ezen völgy egy jó negyedórányira van a falutól s körűl van véve függőleges, kopár sziklafalak által, a honnan a tót neve „a falak között” származik. Ezen völgyben ott látjuk magunk előtt a Murány nyugati oldalát is, mely alsó részében menedékesebb mint a déli. Itt felhatolva a függőleges falig és azt megkerülve sokkal kevesebb fáradsággal és rövidebb idő alatt (1 ½ óra) jutunk el a barlanghoz, mint az előbbi úton, azonkívül a Medzi-szczennyn keresztül tett út sokkal élvezetesebb is.
Odajutván a barlanghoz, azt látjuk, hogy az néha juhoknak szolgál tartózkodási helyűl. Munkásaink nyilatkozata szerint esős vagy fagyos időben ide húzódnak vissza a pásztorok a nyájakkal.
A barlang bejárata nagyon tágas és boltozata templomra emlékeztet. Szélessége a bejáratnál 7 méter és magassága 14 m. Alapja, mely az előrészben sárgás kavicsos földből áll, gyorsan emelkedik. A bejárattól 30 m.-nyi távolságban egy 2 m.-nél magasabb lépcső van. Ezen felhatolva sziklatöredékekkel borított és nagyobbára azokból álló alapot találunk, mely majdnem vízszintesen terűl el. A barlang falait alkotó kőzet bitumenes mészkő, mely calcit-erekkel át van járva, de szabályos rétegességet nem mutat fel. A barlang melletti falban tisztán réteges a mészkő; a rétegek nagyjában délfelé dűlnek és kelet-nyugat felé csapnak; a dűlés szöge 15°-20° között változik. Az egyes rétegek közötti hasadékokban nagy mennyiségben díszlik a fehér gyopár (Gnaphalium Leontopodium L. Edelweiss). A barlang hátsó végén 1879. julius 25-én, délelőtti 11 órakor, 4.5°C volt; künn ugyanakkor 13.7°C mutatkozott; délután 1 órakor a hátsó részben még változatlan volt a hőmérséklet, míg künn akkor már 15°-ra emelkedett. Az ásatás csak a barlang előrészében, a baloldali (bemenetkor) fülkében járt kedvezőbb eredménynyel, a hátsó részekben a legtöbb helyen csak kevés föld van az éles, csúcsos sziklatöredékek között és ott zárványnak még nyomát sem találtuk. Az előrészben uralkodó a sárga föld; a szögletes kavics igen apró; a földburok azonban itt sem valami vastag; 1-2 m.-nyi mélységben, sőt több helyen már előbb is szálban levő sziklákra bukkantunk.
Az ásatás eredménye a következő volt: A sárga földben, de még közel annak felszínéhez, két jelenkori juh-állcsontot és néhány juh-zápfogat találtunk. Egy kissé lejebb azután egy fiatal barlangi medve két állcsontjára és egy nagy barlangi medve medencze-csontjára akadtunk.
Régibb emberi nyomokat — eszközöket, cserepet stb. — egyáltalában nem találtunk, és nagyon valószínű, hogy ezen barlang magas fekvése és alacsony hőmérséklete következtében soha sem volt az ember tartózkodási helye.”
