A tél beköszöntével egyre többen készülnek a hegyekbe, hogy a téli sportok valamelyikének hódoljanak. Ha az ismert völgyek, sípályák nem nyújtanak kellő kihívást, nézhetünk merészebb terep után, de vajon felkészültek vagyunk-e, hogy a téli természetben kalandozzunk.
Ha a hegyekbe megyünk túrázni, síelni vagy mászni mindenképp vigyünk magunkkal térképet, mert az időjárás pillanatok alatt megváltoztathatja a környezetünket és a visszautat felismerhetetlenné teheti. Fontos, hogy tájékozódjunk a várható időjárásról, és ennek megfelelően öltözzünk. Csalóka lehet a téli napsütés, ezért naptejet mindig vigyünk magunkkal! A lavina veszély fokozatát kérdezzük meg a szállásunkon. Ezt 1-től 5-ig jelölik meg a skálán. Tapasztalatlanabbak maximum 2-es fokozatig járják a hegyeket, de profik is csak 4-ig. A síterepeken a lavina-balesetek többsége 3-as fokozatnál következik be.
A hegyekben való mozgás alatt mindenképp legyen a csapat minden tagján bekapcsolt rádiófrekvenciás jeladó kereső készülék, más néven PIEPS. Ezzel az eszközzel esélyeinket tudjuk növelni, hogy társaink, vagy a hegyi mentők időben megtaláljanak a hó alatt. A PIEPS használatát jól be kell gyakorolni, hogy valóban életmentő legyen. Tehetünk egy próbát: a csapatból valaki elrejti készülékét a hó alatt, a többiek pedig megkeresik, az eszközhöz mellékelt leírás alapján. A biztos kezelés érdekében érdemes elvégezni egy rövid tanfolyamot.
A lavinák fő veszélye abban rejlik, hogy sokan nem veszik észre, hogy veszélyes helyen mozognak. Három típusú lavinát különböztetünk meg: vizes hó-, deszka-, és porhó lavina. A porhó lavina a legveszélyesebb, mivel nagy sebességgel mozog. Lökéshullám megy előtte, és szívás keletkezik mögötte. Porszerű halmaza miatt, könnyen a tüdőbe jut és fulladást okoz. A lavinák többsége 40 fokos meredekségű lejtőnél indulnak meg, és legtöbbször emberek okozzák. Ha nyílt, kellő dőlésszögű hólejtőt kell kereszteznünk, azt egyesével tegyük meg. A ruházatunkat ilyenkor zárjuk össze, és álljunk készen rá, hogy az eszközöket, illetve hátizsákot gyorsan le tudjuk dobni magunkról, mert ezek sérülést okozhatnak a sodródás közben. Próbáljunk gerincek, sziklás részek erdők széle mentén mozogni, és pihenést is csak sziklás helyeken tartsunk.
Amíg mozog a hótömeg, szinte folyó vízként viselkedik, ha tudunk, tegyünk benne úszó mozdulatokat, így a felszín közelében tudunk maradni. Sajnos ki vagyunk téve annak, hogy szikláknak, fáknak csapódva komoly sérüléseket szenvedjünk. Mielőtt megáll a hótömeg, tegyük keresztbe kezünket a fejünk elé, így amikor betemetett, marad egy légüreg az arcunk előtt. Ha eszméletünknél vagyunk, akkor mindenképp meg kell nyugodnunk, a ránk nehezedő hó tömegtől csak zihálva kapunk levegőt. A fel és le irányt egy kis nyál kicsorgatásával tudjuk megállapítani. Ha nem tudjuk kiásni magunkat, akkor a kezünkkel kapirgáljuk a körülöttünk levő havat, mert kis levegő buborékok vannak a hóban.
Próbáljunk „kis vagy nagydolgot” végezni, mert a szag után a kereső kutyák könnyebben megtalálnak minket. A hó alatt jól halljuk a felettünk levőket, viszont ők nem hallanak minket, így ne pazaroljuk az oxigént kiáltozásra. A legjobb esélyeink az első negyedórában vannak, 2 óra elteltével 10% alá csökken az esélye, hogy valaki életben legyen, így a leggyorsabb segítséget a társainktól kaphatjuk. Ha látjuk, hogy valakit elsodor a lavina, próbáljuk megjegyezni, hogy hol láttuk utoljára felbukkanni, így szűkíthetjük a keresési területet.
Ebben az írásban főleg a lavina elkerülését tartottam szem előtt, ám nem szabad figyelmen kívül hagyni a kellő technikai felkészültséget sem, amit csak tanfolyamokon, illetve hegyi vezetőktől tanulható meg.
