Zergével szeretnél találkozni? Semmi gond, gyere el hozzám
Javorinára, invitál Marián Janiga, a javorinai Magashegységi Élővilág Kutató
Intézet vezetője. „Felszaladunk a dombra az intézet mögött, van ott elég” –
mondja. A Tátrában zergével találkozni ma már nem számít különleges eseménynek.
Ebben az évben az 57 éve végzett rendszeres zergeszámlálások történetében a
legnagyobb állományt, 844 zergét számoltak össze a hegység déli oldalán a
Tátrai Nemzeti Park (TANAP munkatársai. Ezekkel a számokkal az erdészek és a
természetvédők is elégedettek lehetnek. Közülük az egyik a filmes természetvédő Erik Baláž, aki
jelenleg éppen a zergék és a hiúzok együttéléséről forgat dokumentumfilmet.
Tavaly mutatták be a farkasokkal foglalkozó „Vlčie hory” című filmjét, melyet a
Keleti-Kárpátok érintetlen erdeiben forgatott. De otthon van a Csendes- és a
Kapor-völgyben is, ahol az utóbbi 16 évben több mint 1000 éjszakát töltött.
Hogy megvédje ezeket a völgyeket a tervezett fakitermeléstől és a
vadászatoktól, dokumentumfilmet forgatott „Strážca divočiny” (Keeper of the
Wilderness) címmel, és kiadott egy könyvet „Az utolsó erőd (Posledná pevnosť)
címmel. Nekünk is javasolja ezeknek a völgyeknek a meglátogatását, de azt kéri,
úgy tervezzük a túrát, hogy ott is aludjunk. Erre az ideális megfigyelési
körülmények miatt lehet szükség, a zergék ugyanis a késő esti és a kora reggeli
órákban a legaktívabbak. Csábító javaslat, jobban hangzik, mint a domb az
intézet fölött.
Bár a tátrai zerge (Rupicapra rupicapra tatrica) félénk
állat, egyes példányok néha megengedik, hogy 2-3 méterről szemügyre vegyük
őket. Ez függ a napszaktól, szemérmességüktől, természetüktől, vagy más
körülményektől. „Egyesek szerint ezek az egyedek betegek, de ez nem igaz” –
magyarázza Marián Janiga biológus. A zerge intelligens és kíváncsi állat, és ha
azt tapasztalja, hogy az ember nem jelent veszélyt számára, alkalmazkodik
hozzá. Akkor válik félénkké, ha vadásznak rá, olyankor kitér a közönséges
turisták elől is. A félelemtől azonban meglehetősen hamar megszabadul, elég, ha
néhány hónapig nem vadásznak rá. „Ismertem olyan példányt, aki rendszeresen
megjelent egy sziklás területen, és egész nap ott heverészett. Ha azonban 40
méternél jobban megközelítettem, láthatóan ideges lett. Ilyenkor lassan és
nehézkesen felemelkedett, és magában dühöngve elhagyta helyét” – mondta el
Janiga. Amikor ugyanezzel a hímmel kora reggel vagy késő este találkoztam a
turistaúton, akár egy méterre is közel engedett magához. Ki sem akart térni az
utamból. Sétált a gerincen, én pedig mentem utána. Mint a zergegidák etetés
idején”.
A zergék emlékeznek az orvvadászokkal történő találkozás
helyére is idejére, és félénkségüket csak akkor veszítik el, ha egy ilyen
esetet követően több hónapig nem vadásznak rájuk. A jó megfigyelő meg tudja
ítélni az állat viselkedéséből, hogy volt-e már dolga orvvadásszal, vagy sem. Mivel
az állat emlékszik arra a helyre, ahol veszélybe került, a következő napokban
kerülő utakon indul el a megszokott irányba. Ilyenkor sokkal nagyobb távolságot
tart az emberektől, és egész nap éberen figyel. A rá leselkedő természetes
ragadozók miatt különösen éber hajnalban, alkonyatkor és a tiszta éjszakákon.
Viera Kacerová, a TANAP zoológusa elmondta, hogy a múltban az orvvadászat volt
az egyik oka az alacsonyabb zergeállománynak. A Tátrai Nemzeti Park
Igazgatóságának nem volt elegendő létszámú személyzete, ráadásul ők sem járták
a területet. „Ma vannak őreink, akik nap mint nap járják a völgyeket, és
rálátásuk van, ki mozog a területen. Amikor a Tátra egész héten át nem volt
ellenőrizve, az orvvadászok nyugodtan lövöldözhettek. Főleg a Tátra lengyel
oldalán találtunk sok zergekoponyát” – mondta Kacerová. Lengyelországban az
orvvadászat elterjedéséhez hozzájárult az a tény, hogy ha a lengyel orvvadász a
Tátra szlovák oldalán ejtette el a zergét, otthon ezért nem büntették meg.
Zergék a Nyugati-Tátrában.
A múltban a zerge mindig is értékes és népszerű trófea volt,
de nem csak trófeája, hanem húsa miatt is vadászták. A zergehús minőségi étel
volt, lengyel oldalon pedig levest főztek belőle. Az emberek a zergék gyomrában
keletkező úgynevezett bezoárnak sokáig varázserőt tulajdonítottak, a legenda
szerint egy ilyen bezoárgolyó megvédi tulajdonosát a betegségektől. A múltban
sok állat az életével fizetett emiatt a babona miatt. Ezek a kövekhez hasonlító
formájú emésztetlen ételmaradékok növényi rostokból, szőrből és fenyőgyantából
állnak, de ma már tudjuk, hogy nem minden zerge gyomrában képződik ilyen.
A sok komoly téma után egy kis vidámság a Tátrából
Augusztus utolsó napjaiban a tátrai zergék több völgyben is
gyanúsan kezdtek viselkedni. Először a Felkai-völgyben (Velická dolina) figyelték
meg azt, hogy a zergék nagyobb csoportokban megjelentek a turistautakon, és
teljesen figyelmen kívül hagyták azt, hogy a turisták át szeretnének haladni a
turistaút egyes szakaszain. Egyes esetekben ezek a zergék meg is támadták a
turistákat, ilyen esetet jelentettek például a Vörös-tavi-völgyből (Červená
dolina), a Fehér-tavi-csúcsra (Jahňací štít) vezető turistaútról is. A turisták
azt mondják, hogy amikor közelednek a zergékhez, azok felsorakoznak a
turistaúton, és nem engedik tovább menni az embereket. Az akadályoztatás miatt
egyes tátrai turistautakon torlódások alakultak ki. Amikor a turisták a
legközelebbi magaslat felé próbáltak meg kitérni, a zergék káromkodva morogtak.
Feltételezhető, hogy a tátrai zergék azért káromkodtak a turistákra, mret a
legjobb, IV. osztályú tátraalji kocsmákban edződtek… J
Forrás és fotó: http://poprad.korzar.sme.sk,
http://pavolgasper.blog.sme.sk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése