2014. június 22., vasárnap

Néhány szó a havasigyopár érdekében

Örömmel s élvezettel olvastam Oppitz Sándor tanulságos cikkét arról, hogy létesítsünk botanikus kerteket a Magas Tátrában. Helyeslem minden szavát s igaz szívvel óhajtom, bár megvalósulna mindaz, amit ő cikkében követendő példáúl elénk állít – még pedig minél előbb.
Magam is szeretem a hegyeket s amikor tehetem, járom őket – még pedig nemcsak magam, hanem tanítványaimmal együtt. Mondhatom életem legkellemesebb, sőt legtanulságosabb órái azok, amelyekben növendékeim lelkéhez közelebb tudok férkőzni, amikor a fiatal lélek jobban megnyílik előttem, mélyebb bepillantást enged belsejébe, mint az iskola falain belül.
Szeretem a természetet, tudok szépségeinek örülni, érdekel nemcsak a szép kilátás, de bármilyen csekélység, ami a figyelmet magára vonja, legyen az állat, növény, ásvány vagy kőzet s ilyen irányban igyekszem növendékeimre hatni. Különösen szeretem azonban a hegyeknek flóráját egy-egy fajta ritkább virágért kész vagyok órák hosszáig gyalogolni, csakhogy belőle néhány szálat haza vigyek. De a hegyi flórából is leginkább kedvelem a havasit s ebből a havasi gyopárt. Ennek érdekében szeretnék néhány szót emelni.

A kormány összeiratja vármegyénként a természeti emlékeket, hogy a törvény oltalma alá helyezze s az enyészettől, romlástól lehetőleg óvja. Ezek között van á havasi gyopár is és méltán, egyrészt mert ritka, másrészt, mert kedvelt, szép virág. Helyes dolog már magában véve ez az alkalom is, de még - nézetem szerint – nem elegendő. Arra kellene törekednünk, hogy a gyopár tenyésztését nemcsak negatív, hanem pozitiv módon is elősegítsük Értem azt úgy. hogy a Magas Tátrán és azokon a helyeken kivül, ahol most tenyészik, másutt is, ahol arra alkalmas a talaj, a klima és egyéb viszonyok, meghonosítsuk.
Van nekünk elég olyan magas, meszes talajú hegyünk, amelyen a havasi gyopár meghonosodnék. Mily örömmel venné a túrista, ha őt a kedves virága, az ő symboluma nemcsak a Magas Tátrában, de másfelé is üdvözölné Épen úgy lehetne tenni más havasi növényfajokkal is, melyek csak bizonyos vidéken tenyésznek most, de érdemesek arra, hogy máshol is meghonosítsák őket.
Maga az egész vállalkozás nem járna nagyobb költséggel és nehézséggel, gyopármagot könnyen lehet beszerezni, elvetése nem jár nagyobb alkalmatlansággal, ápolást pedig a kikelt növény egyáltalában nem igényel. Néhány lelkes ember, ha kezébe veszi, meg is valósíthatja a dolgot, csak álljon a háta mögött valamely egyesület. Bármely arra alkalmas hegyen akad olyan védett, a közönség szemeinek kevéssé kitett, nehezebben megközelíthető hely, amelyen a telepítést meg lehet kezdeni.
Ajánlom ezt az eszmét a túrista egyesületek figyelmébe. Segítsünk a természetnek s ha lehet, tegyük változatosabbá, szebbé. Utóvégre ne csak igényeink, jogaink de kötelességeink is legyenek vele szemben.       
                                                                                                                                    Frenyó Lajos.

Forrás: Turistaság és Alpinizmus I. évfolyam, 1910/1911.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...