Örömmel s élvezettel olvastam
Oppitz Sándor tanulságos cikkét arról, hogy létesítsünk botanikus kerteket a
Magas Tátrában. Helyeslem minden szavát s igaz szívvel óhajtom, bár
megvalósulna mindaz, amit ő cikkében követendő példáúl elénk állít – még pedig
minél előbb.
Magam is szeretem a hegyeket s
amikor tehetem, járom őket – még pedig nemcsak magam, hanem tanítványaimmal
együtt. Mondhatom életem legkellemesebb, sőt legtanulságosabb órái azok,
amelyekben növendékeim lelkéhez közelebb tudok férkőzni, amikor a fiatal lélek
jobban megnyílik előttem, mélyebb bepillantást enged belsejébe, mint az iskola
falain belül.
Szeretem a természetet, tudok
szépségeinek örülni, érdekel nemcsak a szép kilátás, de bármilyen csekélység,
ami a figyelmet magára vonja, legyen az állat, növény, ásvány vagy kőzet s
ilyen irányban igyekszem növendékeimre hatni. Különösen szeretem azonban a
hegyeknek flóráját egy-egy fajta ritkább virágért kész vagyok órák hosszáig
gyalogolni, csakhogy belőle néhány szálat haza vigyek. De a hegyi flórából is
leginkább kedvelem a havasit s ebből a havasi gyopárt. Ennek érdekében
szeretnék néhány szót emelni.
A kormány összeiratja
vármegyénként a természeti emlékeket, hogy a törvény oltalma alá helyezze s az
enyészettől, romlástól lehetőleg óvja. Ezek között van á havasi gyopár is és
méltán, egyrészt mert ritka, másrészt, mert kedvelt, szép virág. Helyes dolog
már magában véve ez az alkalom is, de még - nézetem szerint – nem elegendő.
Arra kellene törekednünk, hogy a gyopár tenyésztését nemcsak negatív, hanem
pozitiv módon is elősegítsük Értem azt úgy. hogy a Magas Tátrán és azokon a
helyeken kivül, ahol most tenyészik, másutt is, ahol arra alkalmas a talaj, a
klima és egyéb viszonyok, meghonosítsuk.
Van nekünk elég olyan magas,
meszes talajú hegyünk, amelyen a havasi gyopár meghonosodnék. Mily örömmel
venné a túrista, ha őt a kedves virága, az ő symboluma nemcsak a Magas
Tátrában, de másfelé is üdvözölné Épen úgy lehetne tenni más havasi növényfajokkal
is, melyek csak bizonyos vidéken tenyésznek most, de érdemesek arra, hogy
máshol is meghonosítsák őket.
Maga az egész vállalkozás nem
járna nagyobb költséggel és nehézséggel, gyopármagot könnyen lehet beszerezni,
elvetése nem jár nagyobb alkalmatlansággal, ápolást pedig a kikelt növény
egyáltalában nem igényel. Néhány lelkes ember, ha kezébe veszi, meg is
valósíthatja a dolgot, csak álljon a háta mögött valamely egyesület. Bármely
arra alkalmas hegyen akad olyan védett, a közönség szemeinek kevéssé kitett,
nehezebben megközelíthető hely, amelyen a telepítést meg lehet kezdeni.
Ajánlom ezt az eszmét a túrista
egyesületek figyelmébe. Segítsünk a természetnek s ha lehet, tegyük
változatosabbá, szebbé. Utóvégre ne csak igényeink, jogaink de kötelességeink
is legyenek vele szemben.
Frenyó
Lajos.
Forrás: Turistaság és Alpinizmus
I. évfolyam, 1910/1911.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése