A hegyi önkéntesség jelenleg értékválsággal és az állam részéről tapasztalható érdektelenséggel küzd. Erről František Mrázik, a Tátrai Hegyi Szolgálat Önkéntes Egyesület (THS-DZ) elnöke beszélt a TASR hírügynökségnek adott interjúban. Az időhiány mellett a támogatások hiányával és jogszabályi mellőzéssel is szembe kell nézniük. Az egyesület tagjai ennek ellenére a Tátrában évente mintegy 500 sérülést látnak el önzetlenül, főként a sípályákon.
A THS tagságát különböző szakmák képviselői alkotják – vállalkozók, orvosok, ápolónők, informatikusok, autószerelők és erdészek is megtalálhatók soraikban. „Mindenki a saját tudásával járul hozzá a közösséghez. Az önkénteseknek számos képzésen – pl. elsősegélynyújtó tanfolyamon, egyhetes nyári és téli mentési kurzusokon, magasban végzett munkák és kötélpályás evakuációs képzéseken, sípályás mentésen, valamint motoros szánok és quadok vezetésén – kell részt venniük. A képzés azonban ezzel nem ér véget, minden önkéntes hegyimentő számára kötelező a rendszeres továbbképzés.
Egyre nehezebb az új tagok toborzása. „Ma szinte lehetetlen kombináció olyan embert találni, aki ügyes, felelősségteljes és ideje is van. Minden segítő kéznek örülünk, az illetőnek nem kell feltétlenül fiatalnak lennie, és ügyes nők is vannak köztünk” – tette hozzá. Kiemelte, hogy ez a tevékenység nemcsak a technikai képességekről – mint a hegymászás vagy a síelés – szól, hanem elsősorban a csapatmunkáról és az emberi felelősségről. Míg a jelentkezők korábban elsősorban mások szenvedését enyhíteni és segíteni akartak, ma a jelentkezésekben gyakrabban jelenik meg az önfejlesztés vagy tanulás igénye. „Sokszor nem arról szól a jelentkezés, hogyan akarok másokon vagy a rendszeren segíteni, hanem arról, mit szeretnék én kapni. Már ebből az egy válaszból is meg tudjuk becsülni, mennyi ideig marad az illető a szervezetnél” – hangsúlyozta Mrázik, aki egyébként hivatásos programozó.
Korábban szorosabb volt a hivatásos Hegyi Mentőszolgálattal (HZS) való együttműködés, és örülnének, ha ez a jövőben ismét erősödne. A hivatásos mentőcsapatokat sok alpesi országban önkéntesek egészítik ki. „Ott jóval több az önkéntes, mint a fizetett tag. Nálunk a Hegyi Mentőszolgálatról szóló törvényben hosszú ideje szó sem esik a meglévő, jól működő önkéntes szervezetekről, és nem kapnak megfelelő teret” – mondta Mrázik. Hozzátette, hogy a THS filozófiájának alapja az önzetlen segítség gondolata, ezt azonban a társadalom gyakran elfelejti. „Pedig ez az egyik legszebb dolog, amit egymásért tehetünk. Az érzés, hogy segítettünk valakinek, egész életünkben elkísér” – emlékeztetett. Szerinte a hegyi önkéntesség az egyik módja annak, hogy újraélesszük a szolidaritás eszméjét.
A THS mint civil szervezet 1997 óta működik, jelenleg körülbelül 60 tagja van, akik Tátralomnicot kivéve a Magas-Tátra minden központjában jelen vannak. A működésükhöz és felszerelésükhöz szükséges forrásokat főként az adó 2 %-ból és különféle támogatásokból fedezik, de outdoor ruházatot gyártó cégek is segítik őket, amelyekkel kölcsönösen értékes tapasztalatokat cserélnek.
Forrás: https://www.teraz.sk
