A hiúzok párzási időszakában életre kel az erdő. Európa legnagyobb macskaféléje az év nagy részében magányosan él, és a Tátrai Nemzeti Parkban őrzi hatalmas, akár 300 négyzetkilométeres területét. Csendben, a fák árnyékából figyeli a világot. Csak a párzási időszakban, januártól márciusig találkozik társaival, hangja ilyenkor betölti az erdőt. Szerencsés esetben hallhajuk a mély, morgásszerű nyávogását, a rikácsoló „uaaauu” hangot.
A közelmúltban ezt az élményt közvetítette a Tátrai Nemzeti Park Igazgatósága a közösségi médiában. Egy rövid videóban betekintést nyerhetünk a hiúzok lenyűgöző világába, ahol egy nőstény hiúz reagál a szikla csúcsáról érkező ismeretlen hangra. Azonnal válaszol, jellegzetes hangja betölti a tájat, miközben kölykei feszülten figyelik, mi történik. Rövid morgása arra utal, hogy miközben kommunikál, a kíváncsi kölyköket is terelgeti.
A hiúz legrejtélyesebb nyelve azonban a szagjelölés. Fákat és sziklákat jelöl meg, fejét és nyakát hozzájuk dörzsöli, így jelzi területét – mintha azt mondaná: ez az én területem, ez a nőstény az enyém.
Bár az eurázsiai hiúz a tátrai fauna jellegzetes képviselője, ritkán mutatkozik az emberek előtt. Időnként azonban – ha az alkotónak szerencséje van egy-egy ritka pillanatot megörökíteni – különleges felvételek kerülnek fel a közösségi médiába.
Védettek, de manapság civilizációs kockázatokkal is szembe kell nézniük, például az autók kerekei alatt is elpusztulhatnak. Megfigyelésükhöz a kameracsapdákat használ a nemzeti park, melyek segítségével a zoológusok nyomon követik a populációjukat és a védettségi állapotukat.
A hiúzra jellemző a foltos szőrzet, amely minden egyednél egyedi, a fekete szőrpamacsos, háromszög alakú fülek, valamint a fekete végű farok.
Forrás: https://www.cezhory.sk
Címkép: Czene Tibor
