2013. február 24., vasárnap

Eltévedt magyar turisták az Alacsony-Tátrában


Február 23-án, szombaton este két magyar turista érkezett a Chopok déli oldalán található Hotel Srdiečko recepciójára, akik a hegyimentők segítségét kérték két, a gyömbér közelében eltévedt társuk felkutatásához. Azon az SMS-en kívül, amit néhány órával korábban kaptak két eltévedt társuktól, semmilyen kapcsolatot nem tudtak velük létesíteni. Az SMS-ben azt írták, hogy csak annyit tudnak, hogy egy völgyben vannak egy patak közelében.

A bejelentés után a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) szakemberei megpróbálták lokalizálni az eltévedt személyek mobiltelefonját, ez azonban nem sikerült, mivel az érintett területen nem volt megfelelő GSM jel. Ezután az Alacsony-Tátra déli és északi oldaláról indult hegyimentők elkezdték átvizsgálni a Gyömbér térségét és a környező völgyeket. Röviddel 22:30 után a keresett személyek értesítették kollégáikat, hogy jól vannak, és egy liptószentiváni (Liptovský Ján) szálloda recepcióján tartózkodnak. Ebben az időpontban már a hegyimentők is tudták a rendőrség illetékeseitől, hogy a keresett személyek mobiltelefonjait Liptószentiván térségében sikerült lokalizálni. A turisták az időjárási feltételeknek megfelelő felszerelésen kívül, melyre az Alacsony-Tátra gerincén szükség lehet, nem rendelkeztek az ilyen területen történő mozgáshoz megfelelő tapasztalattal, emellett elkövettek egy óriási hibát azzal, hogy elváltak egymástól.
Forrás: http://www.hzs.sk; Fotó: A Gyömbér csúcsa (illusztráció)

14 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. A kaland egyik túlélőjeként ezúton mondok köszönetet barátaink kitartó aggódásáért és a hegyi
    mentők tettrekészségükért.
    Négyen vágtunk neki a Gyömbér téli megmászásának a Tangoska irányából 8:30.
    Ketten a Stefánika mh-tól lementek a Tangoska parkolóban hagyott autóhoz. Ketten pedig
    továbbmentünk a Gyömbér 2043 m csúcsának meghódításához. Felfelé 12:30-kor még látszottak a téli utat jelző karók. Fent, 13:30-kor már alig látszott a csúcskeresz méteres hóval körülfagyott domborulata is. Fotók, videócska készítése után indultunk is vissza a gerincen. Néhol még láttuk a
    jelzőkarókat, ám viharos szél, hófúvás, köd 8-10 m látótáv. Egymást is nehéz volt szemelőtt tartani, nemhogy az irányt adó karókat. Szóval itt elvesztettük a Stefánika mh-hoz vezető utat.
    (Magasság: 1950 méter) A gerincen olyan erős szél fújt, alig tudtunk lépni is.
    Saját erőből történt megmenekülésünket a felszerelésünknek, az alapvető hegyi és túrázói tapasztalatnak köszönhetjük. Helyismerettel valóban nem rendelkeztünk, ezért tévedtünk el, ám tapasztalat és kitartás nélkül ... nem is tudom mi lett volna.
    Végig az járt a fejünkben, hogy LEMENNI a hegyről. Kerestünk egy völgyet, abban egy patak, és azt követni.
    Magasság: 1800 méter.
    Sajnos sűrű fabedőléseket kellett kerülgetni, a patak mellett pedig méteres 10-20 lépésenkénti t*kig való beszakadásokkal kellett megküzdeni. Olykor vállig beszakadtam és innét kikecmeregni többször is. (No ezt, és csak ezt, tudom ajánlani kipróbálásra ;))
    Telefonon térerő zéró, töltöttség alacsony. A hideg megviseli a technikát, még jó hogy előző nap feltöltöttem. Folyton eszembe jutott, hogy minél előbb eljutni egy tájékozódási ponthoz és értesítést adni magunkról.
    Igyekeztünk még világosban minél tovább a patakmederben haladni.
    Az irányt és a magasságot figyelve próbáltam kitalálni, hol lehetünk, de mivel rövid volt a látótávolság, ez kevés adatnak bizonyult.
    Sötétedéskor fejlámpák elő, kis frissítés, víz. Aztán tovább a patak mellett, magasság: 1300 méter.
    A mély hóban lassan tudtunk haladni, míg elértünk előbb egy sítúra nyomot, aztán vadetetők és ehhez vezető jármű nyomát. Ám információs tábla ekkor még nem volt, így ereszkedtünk tovább. Végül a K- jelzésen (a fenti cikkben említett): Liptovsky Jan Hotel Dumbier 45 percre, magasság: 770 m. Ekkor adtam le a helymeghatározó információt telefonon. Szerencsére térerő és energia is volt a telefonban.
    Társam már nagyon ki volt, bennem még/már újra volt energia és lelkesedés. Most már újra készítettem fényképeket (hiszen ez a lételemem).
    Élérve a hotelt pár perc múlva megérkeztek a mentők, ellenőrizték, h minden rendben, nem vagyunk
    kihűlve. Éjfél után pedig megérkezett két társunk autóval és irány haza.
    KT

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tibor!
      Először is a magam, és talán mondhatom, hogy az oldal olvasói nevében is nagyon örülök neki, hogy épségben megúsztátok ezt a kalandot. Ahogy leírtad, nem volt egy egyszerű menet, a lényeg, hogy szerencsésen túl vagytok rajta. Egyúttal szeretné megköszönni, hogy a HZS híre mellett megosztottad velünk az átélteket, azt hiszem, az ilyen, élesben történt esetekből tanulhatunk a legtöbbet.
      Üdvözlettel: Tátraturista

      Törlés
    2. Ez azért nagy tanulság,rossz látási viszonyok mellett könnyű eltévedni a gerincen,csak a vak szerencsének köszönhetitek hogy nem egy lavinával együtt érkeztetek lejjebb...egy túra GPS talán ad egy kis plusz biztonságot,megtalálni az elvétett irányt-utat,igen hasznos!!!
      Üdv. Gyula

      Törlés
  3. Emberek, a technika, értünk van, ne sajnáljuk már magunktól! Nem, nem a pc-ről van szó. Életeket menthet egy kütyü. GPS, vagy okosteló. Sztem ennyit megér, hogy ne legyünk már extrém módon az elemeknek kiszolgáltatva!
    Ügyesek voltak a majd' póruljártak, de legközelebb alaposabban kell felkészülni. Tabulópénz mindenkinek van, nekem is volt, csak egy kilóméterrel magasabban a Dachsteinen. Kétszer (most januárban is) voltam a Gyömbéren, elmondhatatlanul mocsok időben, igen: minden méterbn el lehet(ne) tévdni a Stefanikához vezető úton, akár az utolsó métereken is a ház előtt. Értelmesebb talán nem téli túrával kezdeni, akár ez is lehet egy jó tanács. Utószóként: a Garmin GPS eszközei a legjobbak a piacon, választék van, csemegézzetek! Egyszer még jól jön a segítsége.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nos, igen. Igaz a technika, igaz a nem első túra is.
      Voltam a Gyömbéren már nyáron és télen is. Ezért mertem nekivágni most is és talán a korábbi tapasztalat hozott le mindezek ellenére saját erőből a hegyről.
      A gerincen meg amikor már tudtam hogy baj van, tudtam keletre majd délkeletre kell tartani és ereszkedni jelentősen. Ám nem így lett. Akkor már tudtam, hogy igenis KOMOLYAN kell venni a téli Tátra túrát. GPS mindenképpen kell manapság már. Ilyen esetben pont jól jön, hogy visszataláljunk a házhoz. Most már azt mondom, vigyek GPS-t, legfeljebb, ha nincs rá szükség nem használom (mert az csökkenti az élményt, elveszi az ember tájékozódási képességét, a felfedezés örömét). Ámde könnyen életet menthet. (egyébként a garmin ott figyelt a kocsiban :S)

      Törlés
  4. Lehet hogy rosszul értelmezem,de azt akarod mondani,hogy a kocsiban hagytad a túraGPS-ed?

    VálaszTörlés
  5. Tanulságos az eset több szempontból is:
    1.
    GPS nélkül téli túrára indulni olyankor, amikor az előrejelzések alapján egyértelmű a rossz idő - nem bátorságnak nevezném.
    2.
    Az adott napon 3-as lavinaveszély volt a Tátrában. Ilyen felkészült volt a csapat?
    3.
    3-as lavinában völgyben mozogni. Hmmm...

    Valóban jó, hogy szerencsésen végződött, de azért nem ártana tanulni ezekből az esetekből.

    VálaszTörlés
  6. én akkor vettem GPS-t, mikor egyszer majdnem nem találtam vissza az Erzherzog Johann házba olyan hófúvás volt. azóta párszor kisegített, illetve legutóbb sikerült a Tátrában elkeveredni, mikor könnyelműen nem vittem magammal.
    ajánlom az ingyenesen letölthető openmaps.eu térképeket Garminra, ill. van még egy szlovák Tátra térkép is ami kevésbé pontosan mutatja a turistautakat, viszont (Szlovákul) rajta van a legtöbb csúcs is.

    az Alacsony-Tátra időjárása valóban nagyon hektikus, hacsak nem stabil a térség időjárása, mindenre fel kell készülni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen megerősítem hogy az OPenmaps térképei nagyon kiválóak,nekem egy Garmin Vista HCX-em van,jónéhány esetben segített már megtalálni a helyes utat,többekközt a Kriván csúcsáról lefele ködben hamar nagyot akartunk levágni,de visszakellett magunkat navigálni a rendes útra különben szoacsek bobó lett volna,nagyon örültem mikor a jó úton voltunk!

      Törlés
  7. ...és indulás előtt ajánlatos lenne az időjárási és a lavina előrejelzéseket figyelni.

    VálaszTörlés
  8. Én ismerem jól Tibit, mert sokat túráztunk már együtt. Nem védeni akarom, csak egy-két tény...

    1. Jó párszor volt már a Gyömbéren és jóval magasabb hegycsúcsokon, így nem mondható el róla, hogy nem volna tapasztalata...

    2. A GPS biztonságot ad, de mit csináltunk régen, amikor még híre-hamva sem volt. Akkor is túráztunk rossz időben, pláne, ha az a hegyen jött ránk.

    3. Az adott napon 3-as lavinaveszély: a Bisztrai-völgy lavina szemponjából egy biztonságos völgy, így ez nem mérvadó helyzetileg a "völgyben mozogni", hiszen a Stefánikához szinte minden hétvégén több száz túrázó megy fel itt :) Az, hogy lefelé elvétették az irányt már más dolog a körülményeket tekintve, de legalább nem a gerincen maradtak... Volt már olyan, hogy én is csak 3-4 méterről vettem észre a Stefánikát a hóviharban, csak tudtam, hogy ott kell lennie ;)

    VálaszTörlés
  9. Scheirich László barátom hozzászólása, aki néhány nappal az eset előtt járt az eltévedt honfitársaink menekülési útvonalát jelentő völgyben:
    Ahogy mindannyian tudjuk és tapasztaltuk, a ködben nagyon
    könnyű eltévedni, meg akkor is, ha iránytűt használunk (GPS-el
    nincs tapasztalatom).
    Ha egy kicsit jobbra (tehát dél felé) tartanak, akkor valószínűleg
    probléma nélkül leérnek Trangoskára. De az ő irányuk bal felé (észak) tartott, tehát a veszelyes és hosszú Stavnica-völgyben haladtak. Szerencse, hogy nem kerültek lavinába. A völgyben az erdőhatár felső szélén (kb. 1300 m) van egy "koliba Brenkus" nevű kunyhó. Mivel a társaság a patak menten haladt lefelé, nem vették észre a néhány méterre lévő objektumot. Ott van tűzhely és tüzelő is volt, sőt még egy hálózsák is. Ha megtalálták volna a kunyhót, valószínűleg ott töltik az éjszakát.
    Az eset február 23-án történt. Én két társammal február 19-én
    voltam sítalpon a kunyhónál (feljebb mar nem mentünk). A társaság, mivel a patak menten haladt lefele, a mi sínyomainkra csak valamivel lejjebb (távolságban kb. 300 m) találtak rá, ahol a patak keresztezi
    az utat. Tehát ez a magyarázata annak, hogy miért nem találtak
    rá a kunyhóra. Lejjebb viszont mar rátaláltak a mi nyomainkra.
    A további haladás már egyértelmű: sínyom, traktornyom, letakarított
    úttest és végül a Dumbier szálloda...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tehát egyrészt nagyon nem volt szerencséjük hogy nem találták meg a kunyhót,meg hogy rossz oldalon kezdték meg az ereszkedést,de ez nem csoda ilyen körülmények között,másrészt piszomk mázli hogy Laci bá-ék jártak arra és így rátaláltak a sínyomaikra,mert abba nem is érdemes belegondolni mi lett volna velük ha ezen nyomokat nem találják meg,pánik lett volna belőle!
      Szóval összeségében újjászülettek.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...