Suchá Belá – A leglátogatottabb szurdok

Tálak-vízesés

A Szlovák Paradicsomban a mészkő alapzaton a természeti erők páratlanul szép tájat hoztak létre. A hegység jellemzői a szurdoknak nevezett, különösen mély és szűk sziklás völgyek, melyekben a patakok számos zuhatagot és vízesést képezve folynak végig. A Szlovák Paradicsomot ezeknek a szurdokoknak a viszonylag kis területen fellelhető nagy koncentrációja teszi a Felvidék egyik gyöngyszemévé. A Suchá Belá-szurdok a leglátogatottabb, ezért a legnépszerűbb szurdok a Szlovák Paradicsomban.

Ezt a kitüntető címet az 1976-ot követő időszakban a Kyseľ-völgy szurdokától vette át, miután ebben a korábban népszerű völgyben 1976-ban hatalmas tűzvész pusztított. A látogatók biztonságára való tekintettel a Kyseľ-völgy azóta is zárva van, a Suchá-Belá-szurdok viszont minden az év napján várja a látnivalókra éhes turisták rohamát.

A Suchá Belá népszerűségét két dolognak köszönheti: fekvésének és szépségének. Amint leállítjuk autónkat a turistaközpont parkolójában, gyakorlatilag néhány perc múlva már be is léphetünk a szurdokba. Ami a megjelenését illeti, ez az egyik legreprezentatívabb szurdok az egész hegységben, mert itt szinte minden képződmény megtalálható, ami a karszthegységeket jellemzi. A Suchá Belá végigjárásával gyakorlatilag mindent láthatunk, ami jellemzi a Szlovák Paradicsom szurdokvölgyeit. A víz sok évezredes munkájának köszönhetően alakultak ki ezek a szurdokok, az eróziós tevékenység következtében pedig az ezekre jellemző zuhatagok és a vízesések.

A szurdokba vezető zöld jelzés Káposztafalva közelében, az Erdőalja nevű turistaközpontban kezdődik, 550 méter tengerszint feletti magasságban. A kemping közelében nemsokára belépünk a Suchá Belá-patak erdős szurdokvölgyébe. A szurdok nevének (Suchá Belá magyarul azt jelenti, Száraz-Béla-patak) alapja az a tény, hogy a patak helyenként eltűnik a patakmederben, és a felszín alatt folyik tovább, majd néhány méterrel távolabb ismét megjelenik.

Szűkület

Eleinte a völgy meglepően széles, de aztán fokozatosan szűkül, amíg el nem érjük az első, 30 méter magasságból érkező sziklás vízesést, amely a Tálak-vízesés nevet viseli. Az első ismert turisták 1900-ban pillantották meg azt a vízesést, vagyis több mint 100 évvel ezelőtt… 1957-ben a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) munkatársai technikai segédeszközökkel (fémlétrák, hidak, hágcsók, láncok) szerelték fel a vízesést. Ezek teszik lehetővé, hogy a látogatók a patak mentén biztonságosan átjussanak ezen a gyönyörű vízesésen, hiszen korábban a vízesést az erdőben kellett megkerülni. A vízesés nevét azoknak a hatalmas, tál formájú mélyedéseknek köszönheti, amelyeket a lezúduló víz ereje hozott létre a sziklában. Ezek a mélyedések a folyamatosan lezúduló víz több ezer éves munkája következtében jöttek létre. Kialakulásukhoz hozzájárulnak azok a vízben sodródó, apró, éles mészkőkavicsok, amelyek körbe-körbe forognak a medencékben, folyamatosan koptatva annak felszínét.

A Tálak-vízeséseket elhagyva hamarosan megérkezünk a szurdok legszűkebb részéhez – melynek neve egyszerűen csak Szűkület –, ahol a sziklafalak annyira megközelítik egymást, hogy mindössze egy méter szélességű áthaladási lehetőséget biztosítanak. Miután átjutunk ezen a szuggesztív hatású természeti képződményen, a következő érdekes vízesés, a majdnem 13 méter magas Ablakos-vízesés alatt állunk. Elnevezése a vízesés tetején található sziklaablakra utal, ahol a turistaút magán a sziklaablakon vezet keresztül. Ekkor az egész szurdok központi részén, a leginkább lenyűgöző természeti képződményeken haladunk át.

Lépcsős-vízesés

Hamarosan egy újabb, csaknem 9 méter magas vízeséshez érkezünk. Ez a Teknős-vízesés, nevét onnan kapta, hogy itt a folyamatosan dolgozó víz a hosszú évezredek alatt teknőszerű mélyedést vájt a sziklafalba. Ezt a rendkívüli természeti jelenséget elhagyva, egy oldalvölgyben megcsodálhatjuk a 8 méter magas Oldalsó-vízesést, amely télen mutatja meg valódi szépségét, amikor varázslatos jégtakaró borítja. Sajnos a tél törékeny szépségeit, a vízeséseken kialakuló magával ragadó jégformációkat kemény fagyok idején hágóvas, jégcsákány, jégcsavar koptatja. Bár a jégmászás hivatalosan megengedett, ez a tevékenység sokak számára mégis zavaró. Nem érthető ez a szabályozás, hiszen elvileg a Nemzeti Természetvédelmi Terület – mint pl. a Suchá Belá-szudrok – a legmagasabb szintű védettséget jelenti a Nemzeti Parkban. Sokunkat zavar is ez az engedékenység, hiszen a jégmászók tevékenységükkel tönkreteszik a fantasztikus jégképződményeket, emellett zavarják azt a végtelen csendet, ami a fagyos időszakban a szurdokban uralkodik.

Az Oldalsó-vízesés után a szurdok még egyszer összeszűkül, és létrehozza a majdnem 9 méter magas Lépcsős-vízesést. Ezt magunk mögött hagyva a völgy keresztmetszete kitágul. A turistaút az erdőben meredeken emelkedik egészen a Glatz-útig, ahol 959 méter magasságban ér véget. A nagyjából 2 óra alatt a kb. 3,8 km hosszúságú úton 409 méter szintkülönbséget gyűrtünk le.

A Suchá Belá az a szurdok, amelyet legalább egyszer mindenkinek látnia kell. Mint minden szurdokban, az év bármely szakában találunk itt valami látnivalót. És ha nagy ritkán előfordul, hogy egyedül vagyunk a szurdokban (ez főleg téli hétköznapokon lehetséges), akkor akár zergékkel is találkozhatunk túránk során. Nyáron ez kevésbé valószínű, hiszen szép nyári napokon akár több mint 1000 ember is elindulhat a Suchá Belá-szurdokba, ezáltal forgalmi dugók, a létrák alatt pedig hosszas sorban állás alakulhat ki.

Forrás: http://cestovanie.aktuality.sk