2012. január 12., csütörtök

Mozgás lavinaveszélyes terepen – videóval

Amint az a korábbi bejegyzésben olvasható, a lavinabalesetek elkerülésének legjobb módja a megelőzés. Lavinaveszélyes időszakban, illetve lavinaveszélyes terepen történő túrázást lehetőleg kerülni kell. Ha azonban mégis lavinaveszélyes terepen kell mozognunk, kerüljük a különösen hosszú vályúkat, katlanokat, a tagolatlan, folyamatosan behavazott lejtőket. Legkockázatosabbak a 25°-nál meredekebb, valamint a szélfútta havas lejtők. A helyesen megválasztott útvonal a gerinceken, hegyhátakon, egyenetlen lejtőkön vezet, a legbiztonságosabbak pedig az erdős hegyoldalak.

Mielőtt lavinaveszélyes terepre lépünk
Néha azonban teljesen váratlanul lavinalejtőn találhatjuk magunkat, különösen hirtelen időjárás változást és az azt követően hirtelen fellépő lavinaveszély következtében, amely a turistákat, síelőket és hegymászókat a hegyen bármikor utolérheti. Ha nincs más lehetőségünk, mint keresztezni egy ilyen lejtőt, akkor is a lehető legnagyobb odafigyeléssel tegyük ezt. A fő elv a potenciális kockázati tényezők minimálisra csökkentése, és a lehető legjobban felkészülni arra az esetre, ha mégis megindul a lavina. A jól felkészült turista és hegymászó téli túrák során tart magánál hólapátot, lavinaszondát és jeladó készüléket (pieps). A lavinaveszélyes terepre történő belépés előtt jól tesszük, ha a lehető legmelegebben felöltözünk, felvesszük a nálunk lévő meleg ruhákat. A lavinabalesetek miatt bekövetkező halálesetek és sérülések második legfőbb oka (a fulladás után) a kihűlés.
Nagyon fontos megelőző intézkedés az orrunk elé rakott sál vagy kendő, amelyek megakadályozzák, hogy a szánkba vagy az orrunkba került hó elzárja a légutakat. Azzal is tisztában kell lenni, hogy a síléc és a hátizsák lavinába kerülve horgonyként viselkedik, ezek a hóréteg alsó részébe húzzák az embert, ezzel is csökkentve a túlélés esélyét. Ezért fontos, hogy a felszerelést úgy kell előkészíteni, hogy szükség esetén mihamarabb megszabadulhassunk tőle (lecsatolt öv a hátizsákon, a síbot és a jégcsákány csuklóhevedere lecsatolva, a síléc kötésének feszessége a minimálisra állítva, stb.). Természetesen ide tartozik a lavina jeladó helyes működésének ellenőrzése is!

video 
Lavina a Kis-Tarpataki-völgyben (2010.03.20)
Mesterségesen elindított lavina
Az utolsó tennivalónk, mielőtt lavinaveszélyes terepre lépünk, hogy megkíséreljünk mesterségesen elindítani egy lavinát. Ennek számos módja van, mint pl. kövek vagy hólabdák legörgetése a terhelt zónában, a hómező elmetszése a síléc élével, vagy esetleg ugrálás, feltéve, hogy biztonságosan meg tudunk állni a lejtőn. Így tett pl. a világhírű német hegymászó, Hermann Buhl, aki 1953-ban a világon elsőként érte le a rettegett nyolcezres, a Nanga Parbat csúcsát. Köztudott, hogy az expedíció során többször is kisebb lavinákat idézett elő.

Lavinamezőn történő áthaladás
Miután minden előkészületet megtettünk, beléphetünk a kritikus területre. Itt az alapelv az „egyesével”, ami azt jelenti, hogy a lejtőt a csapat első tagja keresztezi, és a következő tag minimum 50 méterrel mögötte haladjon. Sílécen történő keresztezés esetén a legjobb lefelé csúszni, közvetlenül a lejtő esésvonalában, finom íveket húzva. Óvakodjunk a hirtelen mozdulatoktól, ugrástól, eséstől és a traverzmozgástól, amelyek lavinát idézhetnek elő. Ha elkerülhetetlen, hogy ilyen terepet keresztezzünk, tegyük azt a lejtő legkeskenyebb és a lehető legmagasabb pontján, és a legjobb, ha kissé ferde irányban síelünk.
Gyalogtúrázók esetében ajánlott a rétegvonalak mentén haladni, vagy enyhén felfelé haladni, mivel ebben az esetben éri a hómezőt a legkisebb terhelés. Lavinalejtőket lehetőleg a laposodásoknál, vagy a fölső 2/3 részénél, de semmiképpen ne a lábánál keresztezzük. Amennyiben nem ismerjük a hó összetételét, síelőknek is célszerű az utat síléccel a vállukon, gyalog folytatni, mivel ez a hómezőnek kevésbé megterhelő, mint a sílécek használata. A hegymászók használjanak a sziklához erősített biztosító eszközöket (de nem a hóba levert jégcsákányt), és kössék össze magukat. Mindenkinek ugyanazon a nyomvonalon kell haladnia. A csoport legtapasztaltabb tagja, vagy pedig a vezetője legyen mindig az utolsó, annak érdekében, hogy ha lavina sodorna el valakit, koordinálni tudja a mentési munkálatokat.

Vigyázz, lavina!
Ha mindezen megelőző intézkedések ellenére lavinába kerülünk, legfontosabb, hogy tájékozódjunk, tisztában legyünk a szükséges testhelyzettel, amikor közeledik felénk a hótömeg. Ha még lehetséges, próbáljunk meg menekülni, oldalra kicsúszni, esetleg egyenesen lesíelni a lavina elől. Ez a lehetőség azonban kevésbé reális, hiszen az alaplavinák sebessége elérheti a 60km/órát, a felületi lavina még gyorsabb, de a leggyorsabb a porlavina, amelynek sebessége akár 320 km/óra is lehet!
Ha már nem tudunk kitérni a lavina útjából, azonnal meg kell szabadulni a felszerelésünktől (síléc, síbotok, hátizsák). Amennyiben nem tudunk megszabadulni a sílécektől, akkor legalább a hótömeg mozgásával egyező irányba kell őket fordítani, mivel a keresztbe fordult sílécek kedvezőtlenül befolyásolhatják testünk későbbi helyzetét a mély hóban. Abban az esetben, ha hágóvasban vagyunk és jégcsákány is van nálunk, ezekkel érdemes gyorsan rögzíteni magunkat, hogy ezzel lassítsuk a hótömeg siklását. Ha egy ilyen fix ponttal sikerül ellenállni a hótömeg első támadásának, ezzel általában létrehozunk egy hóéket, amely megvéd a további csúszástól.

Hogyan segítsünk a mentés során?
A csoport lavinát elkerült tagjainak a legfőbb tennivalója nyomon követni a lavinába került társaik mozgását a hótömeg alatt. Ettől függ a későbbi mentés eredményessége (különösen az eltemetett személyek gyors megtalálása, valamint kiásása), ezzel együtt a túlélés esélyének növelése. A legfontosabb annak a helynek a beazonosítása a lavina útvonalán, ahol a lavina elragadta társunkat, úgyszintén ahol társunk eltűnt a hótömeg alatt. E két pontból következtethetünk a mozgás irányára, vagyis megközelítőleg behatárolhatjuk azt a vonalat, ahol el kell kezdeni a keresést. Elméletben mindez egyértelműnek tűnik, de a gyakorlatban sokszor mégsem tudjuk ezt tenni. Ennek oka a leszakadó lavina következtében bennünket ért meglepetés, a félelem és a pánik, valamint a mindezek hatására csökkenő koncentráció.
Néhány lavina kísérő jelensége a köd formájában örvénylő, laza hóréteg. Ez csökkenti a látótávolságot, emiatt ilyen esetekben nehéz az érintett mozgásának nyomon követése. Ha mégis sikerül, és a hótömeg megáll, első és legfontosabb teendőnk a beazonosított pontoknak a megjelölése. Ezután kezdődhet a mentőakció.
Következik: Mentés lavinából; az érintett lehetőségei.

Kapcsolódó bejegyzés: Előzetes tájékozódás, segítségkérés a Tátrában
Kapcsolódó bejegyzés: A lavinák alapvető jellemzői - videóval
Forrás: http://cestovanie.aktuality.sk


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...