Egy szombat délután, a közeli erdőkben végzett futás közben egyszer csak szembe találtam magam a turistautak új jelzőtábláival. Ekkor vetődött fel bennem az ötlet, hogy néhány mondatban leírjam a turistautak színjelölésével kapcsolatos alapvető ismereteket, melyet minden turistának ismernie kell, nevezetesen hogy jelent-e valamit, és ha ige, mit jelent a turistautak különböző színjelölése.
Egy-egy tátrai túra során bizonyára sokan hallhattuk már az alábbi mondatokat:
„Azért indultam a zöld jelzésen, mert azt gondoltam, hogy ez egy könnyű út.”
„Nem, nem megyünk arrafelé, a fekete a legnehezebb útvonal.”
„A kék jelzés nem nehéz utat jelöl, hogy kerülnek ide a láncok?”
„A fenébe, ez nagyon nehéz, pedig csak zöld jelzésű útvonal.”
Gyermeki naivitással úgy véltem, hogy a turistautak színe határozza meg azok nehézségét. A szüleim természetesen megpróbálták elmagyarázni, mi mit jelent, de ki hallgat a szüleire? J Nem ritkán meglepődtem, amikor a piros jelzésű úton nem találkoztam semmilyen nehézséggel, és egy teljesen szokványos túrát tettem, miközben a kék jelzésen vissza kellett fordulnom, mert nem tudtam megbirkózni a nehézségekkel. Szerencsére hamar megtanultam, hogy mi a helyzet az utak színjelölésével. Bár az idei tavasz nem kényezteti el a túrázókat, de napról napra egyre közeleg a nyári csúcsidény, még a szezon kezdete előtt érdemes felidézni azokat a turistajelzéseket, amelyekkel leggyakrabban találkozhatunk a Lengyel-Tátrában és Lengyelországban.
Piros jelzés
Ezzel a színnel jelölik a hegységek legfontosabb útvonalait. Ezzel van jelezve pl. a Beszkidekben (Główny Szlak Beskidzki) és a Szudétákban (Główny Szlak Sudecki) a legfontosabb turistaút, vagy a Tátrában a Sas út (Orla Perć). Ezeket az útvonalakat úgy jelölik ki, hogy amennyire csak lehetséges, bemutassák a hegység festői szépségeit, látnivalóit.
Zöld jelzés
Ez az a szín, amely a hegységek jellegzetes helyeire vezeti el a látogatókat. Ilyen színű turistaúton – amely legalább egy kicsit biztos mindenkinek ismerős, aki jár a hegyekbe – juthatunk fel pl. Kuźnicéból a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch). Nincs is más jellegzetes célpont a Lengyel-Tátrában, talán csak a Giewont, arra viszont nem vezet zöld jelzésű út.
Kék jelzés
Általában azokat a turistautakat jelölik ezzel a színnel, amelyeken nagyobb távolságokat kell leküzdeni. Ilyen pl. a Halastótól (Morskie Oko) a Lengyel-Öt-tó völgyébe (Dolina Pięciu Stawów Polskich) induló kék jelzésű út, amely aztán a Zawrat-hágón (Zawrat) át, a Murowaniec menedékház (Schronisko Murowaniec) mellett egészen Kuźnicéig vezet.
Sárga jelzés
Ezzel a színnel jelölik az adott útvonalakat összekötő utakat, valamint az adott célpontra vezető szakaszokat. Ennek egyik példája a Gronikról induló sárga jelzésű út (a legtöbben úgy ismerik, mint a Kis-réti-völgybe vezető út), amely a Lengyel-Tátra egyik legjellegzetesebb csúcsa felé, nevezetesen a Giewont felé vezet, igaz, a csúcsra már a kék jelzésű úton juthatunk fel.
Fekete jelzés
Fekete színnel jelölik az egyes végcélokra (legtöbbször csúcsokra) vezető rövid útvonalakat. Most bizonyára sokan felkapják a fejüket, hogy „mi az hogy rövid, amikor a Felső erdei út (Ścieżka nad Reglami) több kilométer hosszú?”. De ez valóban így van. Azzal a kitétellel, hogy ezen az útvonalon kisebb távok megtétele után választhatunk, hogy ezen a jelzésen megyünk-e tovább, vagy letérünk egy másik irányba, egy más jelzésre. Ezen kívül a legjobb példa a fekete színre a népszerű Kápolna-csúcs (Kościelec) megközelítése, ahol a szín egyúttal az út kitettségét is jelzi.
Túráink tervezése során tehát nem elegendő csupán az út színjelöléséből kiindulni, tartsuk szem előtt mindenekelőtt az út technikai nehézségeit, saját felkészültségünket, tájékozódjunk, milyen nehézségeket kell leküzdenünk az út teljesítése során. A legtöbben gond nélkül le tudjuk küzdeni a Felső erdei utat, de nem mindenki tud megbirkózni a Kápolna-csúcs kitettségével.