Cseppkő minden elképzelhető formációban: kis
párkányokról aláfolyva, vízesésként lezúdulva, tornyosulva, elterülve,
függeszkedve. Ha a Tátrában nem csak a magasságok vonzanak, a Bélai-barlang
kihagyhatatlan. Szlovákia barlangjai hazánkban kissé alulreprezentáltak.
Amikor szerettünk volna utánanézni, mégis mire számíthatunk a Bélai-barlang
meglátogatásakor, nem sok magyar nyelvű információt találtunk, többnyire azok
is ellentmondásosak voltak, és fotókkal sem árasztott el minket az internet.
Ezért is ért akkora meglepetésként, hogy a helyszín – túlzás nélkül –
lélegzetelállító, és még úgy is maximálisan élvezhető, hogy a vezetés sajnos
kizárólag szlovák nyelven zajlik.
![]()
A barlang a Bélai-Tátra keleti részén bújik
meg. A Kobili-hegy (Kobylí vrch) lábánál hagytuk az autót (parkolni itt 4,5
euróért, vagyis 1460 forintért lehet), aztán nekiveselkedtünk a tanösvénynek,
amely 890 méter magasba, a barlang bejáratához vezet fel. Kapkodtuk a
lábunkat, mert az utolsó látogatási időpontra érkeztünk, így nagyjából 20 perc
múlva már a pénztár előtt pihegtünk, ahol a kezünkbe nyomtak egy magyar nyelvű
vezetőlapot, két belépőjegyet (fejenként 8 euró, vagyis 2600 Ft), plusz a
fotósjegyet, ami finoman szólva is túlárazottnak tűnik, ugyanis 10 euróba (3250
Ft) kerül. Így már nem is csodálkoztunk, hogy nincs tele az internet a
barlangról készült képekkel.
Népes sereglet gyűlt össze a délután 2-kor
induló túrára. Egyénileg nem lehet bemenni a barlangba, 9:30-tól másfél
óránként indulnak csoportok. Bár a bejárat előtt találtunk kihelyezett
QR-kódokat, amelyek segítségével az okostelefonunkon elvileg hat nyelven
juthatunk hozzá a vezetés anyagához, de nálunk sajnos nem működött a dolog. A
pénztárnál kapott lapon állítólag ugyanazok az infók szerepelnek, amiket a
vezető is elmond szlovákul, de tegye fel a kezét, aki mászkálás közben a
félhomályban nekiáll olvasgatni.
