Fagyási sérüléseket
nem csak extrém magashegyi körülmények között szenvedhetünk, a téli időszakban
bárhol és bármikor előfordulhat, amikor testünk, különösen a hidegnek leginkább
kitett testrészek nem kapnak kellő védelmet. Elég, ha csak 15 percet töltünk el
adott hőmérsékleten kesztyű nélkül, vagy átázott lábbeliben hosszabb ideig 0 °C
alatti hőmérsékleten tartózkodunk, és könnyen fagyási sérüléseket szenvedhetünk.
A fagyás lényegében
olyan szervi sérülés, amely a bőrünk és a bőr alatti rétegek alacsony
hőmérséklete miatt következik be. Ez bármelyik fedetlen testrészünkkel
előfordulhat, de különösen azokon a testrészeken, ahol a leggyengébb a
vérkeringés: a kéz és a láb ujjai, az orr, a fül és az arc. A hidegben töltött
idő hosszának függvényében könnyű és súlyos fagyási sérüléseket különböztetünk
meg.
Hogyan ismerjük fel a
fagyási sérülést?
A fagyás első jele
általában a bőrünkön a fájdalmat megelőző zsibbadó érzés – a bőrünk megfagy.
Ezt követően viasszerű foltok jelennek meg a bőrünkön, melyek először megkeményednek,
később megduzzadnak, erős fájdalmat okoznak, bőrpír, vizenyő jelenik meg, bőrünk
felhólyagosodik. A fagyott szövetek végül elhalnak, a kezelést követően is
érzéketlenné válnak.
A fagyási sérüléseket súlyosságuk
szerint négy csoportba sorolhatjuk.
Elsőfokú fagyás: A bőr felszínét érinti, elfehéredéssel,
zsibbadással jár együtt. Az ujjak végén, a füleken, az orron, az állon, az
orcákon lép fel gyakran. A felmelegedést követően égő fájdalom jelentkezik, és
élénk piros gyulladásos, viszonylag kis kiterjedésű folt vagy foltok láthatók a
bőrön. A bőr regenerálódásával magától és jól gyógyul. Néhány nap elteltével
hámló foltok emlékeztetnek a fagyás helyére. Tipp: tegyük az érintett testrészt meleg helyre, pl. a hónaljunk
alá vagy a mellkasunkra. Ha a lábunk fagyott el, kérjük meg társunkat, hogy
masszírozza azt.
Másodfokú fagyás: A bőrnél mélyebb szövetrétegeket nem érint. Tipikus jelei a
bőrpír, a vizenyő és a mintegy fél nap múltán kialakuló hólyagok, melyek
két-három hét alatt száradnak le. Ez még jól kezelhető, de ha az elfagyott
területen vérzés alakul ki, a kezelés körülményesebb lehet. Tipp: az érintett terület ne
érintkezzen hóval, és ne melegítsük nyílt láng mellett. A legmegfelelőbb helyszíni
kezelés a megolvasztott hóléből 28 fokosra lehűtött (könyék meleg) vízben
történő áztatás lehet.
Harmadfokú fagyás: A bőr teljes mélységig roncsolódik, így a bőralja is
károsodhat. A fagyott területen a bőr viaszos színű, vérzéses hólyagok
képződnek rajta. Idővel a mélyebb szöveti sérülés jeleiként fekete, kemény és
száraz pörkök alakulnak ki rajta, a bőr kifekélyesedik. Lüktető, éles
fájdalommal jár, amely adott esetben orvosi kezelést igényel, mivel a hólyagokat
meg kell nyitni, a folyadékot pedig el kell távolítani.
Negyedfokú fagyás: A fagyás legsúlyosabb formája, amely mély, egészen az
izomszövetekig és csontokig hatoló szövetelhalást jelent. A terület kemény,
felmelegítés után márványozott, kék, majd bíborszínű lesz, és igen érzékennyé
válik, üszkösödni kezd. Minden esetben orvosi kezelésre van szükség, a gyógymód
hosszabb ideig tarthat, a következmények pedig tartósabbak lehetnek. Legrosszabb
esetben az érintett testrészek amputációjára is szükség lehet.
A fagyás megelőzése
Attól függetlenül,
hogy fagyos vagy erősen szeles időben a hegyekben vagy a városban tartózkodunk,
jó hőszigetelést biztosító sapkával, kesztyűvel, zoknival és megfelelő
lábbelivel védjük testünk érzékeny részeit. Ha a hegyekben túrázunk, a
hátizsákban legyen nálunk tartalék sapka, kesztyű és zokni. Sosem tudhatjuk, mikor
fújja le rólunk a sapkát a szél, miről feledkezünk meg, mit veszítünk el menet
közben.
