A legkorábbi írásos feljegyzés a Szepességben található
termál- és savanyúvizek állapotáról a lőcsei királyi főorvos, Kreysel Zsigmond
jelentéséből származik 1764-ből. Az orvos két forrásról tudott, amelyekről
nagyon pozitívan számolt be. „Ezek a források rendkívül bővizűek, gazdag
szén-dioxid tartalommal, és különösen frissek a forrás közelében” – ajánlotta a
doktor, mint „…a legfinomabb az összes víz közül, melyeket azonosítottam”.
Kreysel utóda a főorvosi székben Engel Jakab volt, aki úgy
vélte, hogy a források vize nagyon hatékony a gyomorbántalmak, a hipochondria
és a hisztéria kezelésére. A következő elemzést az ismert botanikus és vegyész,
Kitaibel Pál végezte el, aki felfedezett még egy forrást, mégpedig a mai
autóbuszparkoló fölött található savanyúvízforrást.
A forrásokat tehát feltételezhetően már Tátrafüred
kialakulás előtt is ismerték. 1834-ban aztán Rainer János György, Tátrafüred
bérlője az egyik forrást Rainer-kútnak, a másikat pedig feleségéről, Bartsch
Erzsébetről Erzsébet-kútnak neveztek. A forrásokat a XIX. század második
felében a görög mitológia ikertestvéreiről Castor és Pollux névre keresztelték
át, és így lettek a térképeken és a kalauzokban is ismertek. A foglalt forrás
ma is létezik, a szolgáltatóház feletti nagy útkanyarban, felújítva,
emléktáblával ellátva.
