Nagy
pelyhekben sürün, lassan hull a hó. Sehol egy hang, sehol így élő lélek. Hó
alatt görnyedező vén fenyőfák szomorúan állnak sorfalat az út két oldalán,
melyen a szánnyomokat már rég betakarta a hó. Csönd van, végtelen nagy csönd,
amilyen csak havazásos, sötét éjjeleken szokott lenni.
De
mintha a távolban morajlana valami, egy elfojtott suttogás, egy hang, aminek
nem szabad leselkedő fülekhez eljutni… Távoli vidékekről hoz halk üdvözletet a
szellő. Összekavarja a nagy pihéket, felröpíti őket a levegőbe, hogy újra
lehulljanak. A százados fenyőóriások megszabadulnak fehér terheiktől. Aztán
újra csend, de már nem sokáig; újból jön egy szélroham, hogy helyét adjon egy
erősebb légáramlatnak, a hajnal hírnökének s íme, egy pillanat műve minő
változást hoz létre: szétszakad a felhőtenger, s pajkos szellő foszlányokká
szaggatja az előbb még mozdulatlan szürke tömeget.
Az ég
alján piroslik valami, a felkelő nap átviláglik a megbolygatott óceánon,
sugarai áttörik a felhő-barrikádot és megjelenik az első napsugár, vérvörösen,
izzóan a hófehér csúcsokon. A szabad természet őrt álló alabárdosai, az ősz
Tátracsúcsok bíborpalástot öltenek magukra, hogy tisztelegjenek a megszületett
Nap előtt.
A korakelő
városi ember bámulva áll meg, hogy nézze, sokáig nézze a kőóriásokat, amint a
felkelő nap csókot lehel izzó homlokukra és bús sóhaj hagyja el keblét.
Szeretne ő is ott lenni, fent a havas csúcsok között, a szabadság honában.
Fel a
magasba! El innen a völgyből, hol gyáva áruló söpredékcsapat ül diadalmi tort a
csendes, szelíd nép felett! Fel, fel a magasba, hol örök szabadság van, hova
nem juthat el más, csak igaz, szabad ember. Fel ideáljainkhoz, a nagy
hegyekhez, hogy erőt és kitartást nyerjünk elviselni a nagy csapást, mely egy
szabad és büszke népet sújtott, áruló gyászhadat ültetve nyakára. Ti nagy
hegyek! Szabadság fellegvárai! Legyetek vigaszaink a megpróbáltatás e nehéz
napjaiban. És ha felvirrad a nap – mely nem fog soká késni – mikor nyíltan
ünnepelhetjük majd a Szabadságot, akkor kitörő örömmel fogunk eljönni közétek, közétek
nagy hegyek, szabadság védbástyái!
A
Magas Tátra idei tele szomorúan telt el. A forradalmi napok után már jött a
hír, hogy a csehek készülnek a felvidék megszállására; a vendégek legnagyobb része
hazautazott, az újtátrafüredi tiszti üdülőtelep és később a széplaki vöröskereszt
kórház fel lettek oszlatva, ápoltjaik nagy része elment. A fürdőtelepek csak
pár házat tartottak nyitva, egy részük teljesen bezárta kapuit. Jelenleg nyitva
vannak Tátraszéplak, Tátraotthon, Újtátrafüred, Ótátrafüred és Matlárháza.
Legtöbb – kb 70-80 – vendége van Széplaknak és utána Újfürednek, a többi
telepen csak pár ember van. A cseh megszállás a fürdőket nem nagyon érintette,
amennyiben csak Ófüreden történt beszállásolás: Zincone olasz generális
tisztjeivel és 200 legionistával volt fent, de 10 nap múlva eltávoztak Kassára.
A kincstári telepeket állandó őrizet alatt tartják. Lomnicon nagyobb készenlét
van; míg Csorbatón kisebb különítmény állomásozik, kiket 5-7 naponként
leváltanak. Az épületekről minden magyar felírást el kellett távolítani.
Annál
jobban küzködnek azonban a telepek az ellátási nehézségekkel, melyek a
megszállás óta felléptek. A legtöbb fürdő ugyan el van látva élelmiszerrel
hosszú időre, de a gyakrabban beszerzendő cikkek teljesen kifogyták és a cseh
állam természetesen nem adhat, mert hisz neki sincs semmije. Január 26-án a
fürdőket meghívták Prágába, egy közös ankétra, melyen a cseh-szlovák állam
összes fürdői képviselve voltak. A Tátra részéről kint voltak Dr. Guhr Mihály,
Dr. Szontagh Miklós, Polnisch Aladár és Szondi Vilmos. A minisztérium természetesen
mindent ígért, ami az üzem fenntartásához, illetve megnyitásához szükséges, de
ez eddig csak ígéret maradt...
Nagy
bajok voltak eleinte-a villanyvilágítással és a közlekedéssel is. A lengyelek
megszállva tartották januárban a sziléziai szénbányákat s a vasutak
szénkészlete teljesen kifogyott. A Ksod vonalain csak egy vonatpár járt
naponta, a szárnyvonalakon csak hetenként egy. A tátrai villamos már régebben
szünetelt, a hóviszonyok miatt, a világítás pedig szintén szünetelt
hosszabb-rövidebb időközökre! Februárban azonban a csehek szállták meg a
szénbányákat, ugy hogy jelenleg van világítás, a villamos naponta 2 menetet
indít fel és le, a Ksod-on pedig 3 személy- és 1 gyorsvonat-pár jár, melyeknek
csatlakozása van Pozsony és Prága felé. Postát csak a megszállott területre
kapnak e fürdők. Telefonálni és táviratozni a megszállott területekre lehet.
A
háború utolsó 2 évében oly szépen nekilendülő tátrai idegenforgalom természetesen
jó időre megbénult, ami annál inkább sajnálatos, mivel idén kiváló hóviszonyok
voltak, állandó porhó várta a sajnos, igen csekély számú sífutót. Már november
elején havazott, ugy hogy 15-től kezdve síelni is lehetett.
Írta:
ifj. Reichart Dezső.
Megjelent
a Turistaság és Alpinizmus folyóirat 1918. évi 8. számában.
