Bartók Lajos – A tél dühöng… Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2013/03/15
Hirdetés

A tél dühöng a zord Kárpátokon.
Hófergeteg tánczol a hegyfokon.
Fehér egén a téli madaraknak
Gyász-sergei felhőként kavarognak
Temetve a nyár emlékezetét.
Az éj világos, a nappal setét.
Bilincses karral a fenyves csörömpöl.
Küzködve ég felé a hóözönből.
Némultan áll a megzüllött patak,
A völgy szellői elhallgattanak.

Tündértavak leánya kék üveggel
Fedett laka mélyébe rejtezett el.
Mint sírkövek, merednek rémitőn,
És tévelyegve szigorú, kietlen
Birodalmában, szól ős Tátra-szellem :
„Viszontlátásra jöszte, jó barát!
Elátkozott országom vár reád.
Itt fejedet zöld lombú nyár födözte,
Temetkezésre jöszte ifjú, jöszte!
Ah, nefelejtsem, ibolyám oda,
Bokrétát nem köthetsz, elhervada!
Oda van gyöngyvirágom, bérczi rózsám,
Melylyel keblednek örömest adózám!
S ki holdsugáron öledre suhant,
Most ott keserg a hableány alant;
Hárfája eltört, húrja szétzilálva,
Ah, elröpült a nyári éjek álma!
S hiába vársz, hogy a nyár visszatér,
Szívedben föl nem enged már a tél!
Szíved hűlt fészek, örömed kiszárnyal
A tengeren túl, a vándor madárral.
Csak a reménység, mely tovább fakad,
Miként a repkény a mély hó alatt,
S csupán az emlék tanúsít hűséget,
Mint hű szine a fenyvek levelének.
Jőj! a zöld fenyves hű szerelmesed,
Örök díszben vár, hogy fölkeresed,
S ha bús teled közötte ad nyugalmat:
Zúgása lágy tavaszdalokkal altat!”

Festmény: Katona Nándor: Kora tavasz a Tátrában
(1910-1930 között, 52,6 x 36,6 cm, olaj).
Forrás: webumenia.sk
Hirdetés
Hirdetés