Az I. világháborúban szerzett
érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!”
című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény
főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény első kötetének
cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain
bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi
részének tájait. Az alábbi mondatokkal az író a Mickiewicz-vízeséseknek a
szemlélőre gyakorolt hatását írja le érzékletes szavakkal (eredeti
helyesírással).
„…Hatalmas volt a kép, amely elém tárult. A megfagyott zuhatag maga
volt a leláncolt őserő. Rohanásában megtorpantott vízomlás, dermedtté varázsolt
szilajság meredt reánk mint valami láncravert titán, a jégcsapok és izmos
jégkarok kuszált összevisszasáságból. Mickiewicz-vítesés… A nyugtalan lengyel
költő nevét adták neki. S valóban olyan volt, mintha egy költő lázas, ezerágú
fantáziáját, lelkének szilaj erejét dermesztették volna valami fenséges,
szimbolikus szoborműbe. Csakhogy ilyen szoborművet, ilyen nagyszerű emléket
emberi elme és földi véső nem tud kifaragni. Ilyet csak a Jóisten tud teremteni
a tátrai tél hatalmával. Jóideig álltam elbűvölve a zuhatag szélén. …”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne
sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet X. fejezetéből.
Fotó: Egri László
