Szerettük volna élvezni a
vénasszonyok nyara kellemes napsütését, ezért kibéreltünk egy házat a Tátrában.
Gombát gyűjtöttünk, sétáltunk, esténként pedig grilleztünk. Sokan úgy vélik,
kisgyerekkel őrültség a hegyekbe indulni. Ha megvizsgáljuk a rendelkezésre álló
lehetőségeket, azt láthatjuk, hogy a helyzet azért nem olyan rossz.
Tulajdonképpen azt mondom, hogy jó ötlet volt.
Találkoztunk néhány hasonló
családdal, ami megnyugtató volt a számunkra. A felvonóval felmentünk a
Szoliszkó menedékházhoz, és 2000 méter magasságban szedtük az érett áfonyát.
Úticélunk hívogatóan csábított a
Csorbai-tó partjáról. Felvonóval mentünk fel a Szoliszkó menedékházhoz 1840
méter magasságba (balra egy kis menedékház), ahonnan megpróbáltunk felmenni az
Elülső-Szoliszkóra.
A felvonó oda-vissza 10 €-ba került
személyenként. A jegy mellé meg kell vásárolni a chipkártyát is, amely további
2 €-ba kerül, de ezt az összeget az alsó állomásra visszaérve visszatérítik.
Kisgyermekeknek a felvonó ingyenes. A felvonó először az erdőben, majd a fák
koronája fölött halad felfelé. Jobb oldalon csodálatos kilátás nyílik a
Malompataki-völgyre. A völgy zárlatában látható a Csorbai-csúcs, jobb oldalt a
Hátsó-Bástya, a Sátán, az Elülső-Bástya. A felvonó lassan kiér az erdőből, majd
átjut a törpefenyő övezeten is.
![]()
A gyerek a kenguruban utazott,
velünk szemben, csak a feje és a lába látszott ki belőle. Nagyon tetszett neki
a felvonózás, csodálkozva nézett körül, hogy mi folyik körülötte. Gügyögött,
nevetett, saját hangjának visszhangjával szórakoztatta magát. A fotón jobbra
látható épület a felvonó állomása, a széles környéken valószínűleg ott van az
egyetlen hozzáférhető nem fizetős WC, így a legtöbb látogató első lépései oda
vezetnek. Balra látható a Szoliszkó menedékház, a felvonóról leszállva ezt
láthatjuk meg elsőként.
A friss levegőre kiéhezve, a „nehéz”
felvonózást követően eszünkbe jut a Hegyi Mentőszolgálat figyelmeztetése: Soha
ne becsüljük túl saját erőnlétünket. Ezt figyelembe véve vágunk neki az első
etapnak.
Levesek 2,50, készételek nagyjából
4,50, csapolt Plzeni sör emlékezetem szerint 2,50, édes gyógytea 1,20 €.
Ahogyan előre sejtettük, a tea finom volt, középiskolás sítúráinkra
emlékeztetett. Az ára baráti volt, úgy éreztük magunkat, mint az angyalok a
hegyekben.
A csúcsra vezető út barátságosan
kezdődik, első szakasza a törpefenyők között vezet. Hamarosan azonban változik
az út karaktere. Néhány helyen elég meredeken emelkedünk a sziklák között,
némelyik lépés magasabb a kelleténél, néhol szinte természetes, hogy térdre
kell ereszkedni. Jól jön a kemény gumitalpú bakancs, a meleg kabát és a sapka.
Amikor felérünk az előttünk magasodó csúcsra, akkor derül ki, hogy az még nem a
csúcs, hiszen újabb csúcsot pillantunk meg magunk előtt.
Az Elülső-Szoliszkó megmászása
megfelelő kondíciót igényel. Aki azt gondolja, hogy a csúcsra vezető út
nézelődéssel, fotózással együtt nem tart tovább 10-15 percnél, az téved.
Először a lábunk kezd fájni, majd levegő után kapkodunk, és szívünk egyre
többet a torkunkban dobog. Hasonló érzéseket tapasztalunk, mint testnevelés
órán a 12 perces futás közben. Ismerős, ugye? 2000 méter tengerszint feletti
magasságban pihenünk, és élvezzük a tátrai flórára és faunára nyíló kilátást. A
törpefenyő-zóna felett ízletes áfonyát termő bokrokra lelünk. Örömmel
állapítjuk meg, hogy a szúbogár ezen a szinten nem okoz károkat.
A kép jobb oldalán a Kriván
délkeletről. Ez az a csúcs, amely az 1, 2 és 5 eurocentes érmén szerepel.
A harmadik pihenőnél megfontolás
tárgyává tesszük, hogy menjünk-e tovább a csúcsra. A kíváncsiság nem enged
visszafordulni. Beszélünk másokkal, akik mosolyogva ösztönzik egymást a tovább
haladásra. Amikor egy kb. 5 éves kisfiú halad el mellettem, végre felállok, és
megyek tovább.
Közvetlenül a csúcs alatt. A régóta
várt csúcsot a sziklák közé szúrt karó jelzi. A kisfiú gyorsabban felért, mint
én, de most már nem adom fel.
Izzadtan, de a csúcson. Ez a fotó a
bizonyíték. A sziklára egy fémlemez van erősítve, amelyre a csúcsról nyíló
kilátás van rágravírozva.
Kilátás észak felé. Azt hiszem, a
hozzám hasonló egyszerű turistáknak a további csúcsok megmászása nem
lehetséges. Nem láttam senkit, aki tovább ment volna, és az utat sem láttam,
amelyen esetleg fel lehetne menni. Egyértelmű számomra, hogy a meredek
hegyoldalon történő továbbhaladás nem veszélytelen. A mai túrával az egész éves
túrakeretemet kimerítettem. Bár ki tudja…
Kilátás a Malompataki-völgyre. A
sötét tó a kép közepén a Felső-Fátyol-tó.
Kilátás a Sátánra és a
Bástya-gerincre.
Kilátás délkelet felé az
Elülső-Szoliszkó csúcsáról.
Ha feljutottunk, akkor le is kell
ereszkedni. Ereszkedés közben néhány helyen megszédülhetünk az alattunk tátongó
mélységtől. Néhányan úgy érzik, hogy inkább négykézláb ereszkedünk, minthogy
lezuhanjunk a völgybe.
A felvonóval visszamenni Csorbatóra
ismét megemeli az adrenalint. Bal oldalt mellettünk a mély völgy, melyet a
felfelé vezető úton nem érzékeltünk. A felvonónak a völgy felé eső bal oldalán
ereszkedünk lefelé, amely csak még jobban fokozza az adrenalint. Szokatlan
perspektívák, új élmények, de végül is ezért jöttünk a Tátrába. Az egész család
nagyon élvezte a túrát. Amint megérkeztünk az erdőövezetbe, ismét egy
hétköznapi felvonón ültünk.
Ott voltunk a Csorbai-tónál, és nem
jártuk körül a tavat. Ez szinte megbocsáthatatlan…
