Elülső-Szoliszkó – Az első családi 2000-es Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2012/09/28
Hirdetés

Szerettük volna élvezni a vénasszonyok nyara kellemes napsütését, ezért kibéreltünk egy házat a Tátrában. Gombát gyűjtöttünk, sétáltunk, esténként pedig grilleztünk. Sokan úgy vélik, kisgyerekkel őrültség a hegyekbe indulni. Ha megvizsgáljuk a rendelkezésre álló lehetőségeket, azt láthatjuk, hogy a helyzet azért nem olyan rossz. Tulajdonképpen azt mondom, hogy jó ötlet volt.

Találkoztunk néhány hasonló családdal, ami megnyugtató volt a számunkra. A felvonóval felmentünk a Szoliszkó menedékházhoz, és 2000 méter magasságban szedtük az érett áfonyát.
Úticélunk hívogatóan csábított a Csorbai-tó partjáról. Felvonóval mentünk fel a Szoliszkó menedékházhoz 1840 méter magasságba (balra egy kis menedékház), ahonnan megpróbáltunk felmenni az Elülső-Szoliszkóra.

A felvonó oda-vissza 10 €-ba került személyenként. A jegy mellé meg kell vásárolni a chipkártyát is, amely további 2 €-ba kerül, de ezt az összeget az alsó állomásra visszaérve visszatérítik. Kisgyermekeknek a felvonó ingyenes. A felvonó először az erdőben, majd a fák koronája fölött halad felfelé. Jobb oldalon csodálatos kilátás nyílik a Malompataki-völgyre. A völgy zárlatában látható a Csorbai-csúcs, jobb oldalt a Hátsó-Bástya, a Sátán, az Elülső-Bástya. A felvonó lassan kiér az erdőből, majd átjut a törpefenyő övezeten is.

A gyerek a kenguruban utazott, velünk szemben, csak a feje és a lába látszott ki belőle. Nagyon tetszett neki a felvonózás, csodálkozva nézett körül, hogy mi folyik körülötte. Gügyögött, nevetett, saját hangjának visszhangjával szórakoztatta magát. A fotón jobbra látható épület a felvonó állomása, a széles környéken valószínűleg ott van az egyetlen hozzáférhető nem fizetős WC, így a legtöbb látogató első lépései oda vezetnek. Balra látható a Szoliszkó menedékház, a felvonóról leszállva ezt láthatjuk meg elsőként.

A friss levegőre kiéhezve, a „nehéz” felvonózást követően eszünkbe jut a Hegyi Mentőszolgálat figyelmeztetése: Soha ne becsüljük túl saját erőnlétünket. Ezt figyelembe véve vágunk neki az első etapnak.
Levesek 2,50, készételek nagyjából 4,50, csapolt Plzeni sör emlékezetem szerint 2,50, édes gyógytea 1,20 €. Ahogyan előre sejtettük, a tea finom volt, középiskolás sítúráinkra emlékeztetett. Az ára baráti volt, úgy éreztük magunkat, mint az angyalok a hegyekben.

A csúcsra vezető út barátságosan kezdődik, első szakasza a törpefenyők között vezet. Hamarosan azonban változik az út karaktere. Néhány helyen elég meredeken emelkedünk a sziklák között, némelyik lépés magasabb a kelleténél, néhol szinte természetes, hogy térdre kell ereszkedni. Jól jön a kemény gumitalpú bakancs, a meleg kabát és a sapka. Amikor felérünk az előttünk magasodó csúcsra, akkor derül ki, hogy az még nem a csúcs, hiszen újabb csúcsot pillantunk meg magunk előtt.

Az Elülső-Szoliszkó megmászása megfelelő kondíciót igényel. Aki azt gondolja, hogy a csúcsra vezető út nézelődéssel, fotózással együtt nem tart tovább 10-15 percnél, az téved. Először a lábunk kezd fájni, majd levegő után kapkodunk, és szívünk egyre többet a torkunkban dobog. Hasonló érzéseket tapasztalunk, mint testnevelés órán a 12 perces futás közben. Ismerős, ugye? 2000 méter tengerszint feletti magasságban pihenünk, és élvezzük a tátrai flórára és faunára nyíló kilátást. A törpefenyő-zóna felett ízletes áfonyát termő bokrokra lelünk. Örömmel állapítjuk meg, hogy a szúbogár ezen a szinten nem okoz károkat.

A kép jobb oldalán a Kriván délkeletről. Ez az a csúcs, amely az 1, 2 és 5 eurocentes érmén szerepel.

A harmadik pihenőnél megfontolás tárgyává tesszük, hogy menjünk-e tovább a csúcsra. A kíváncsiság nem enged visszafordulni. Beszélünk másokkal, akik mosolyogva ösztönzik egymást a tovább haladásra. Amikor egy kb. 5 éves kisfiú halad el mellettem, végre felállok, és megyek tovább.
Közvetlenül a csúcs alatt. A régóta várt csúcsot a sziklák közé szúrt karó jelzi. A kisfiú gyorsabban felért, mint én, de most már nem adom fel.
Izzadtan, de a csúcson. Ez a fotó a bizonyíték. A sziklára egy fémlemez van erősítve, amelyre a csúcsról nyíló kilátás van rágravírozva.

Kilátás észak felé. Azt hiszem, a hozzám hasonló egyszerű turistáknak a további csúcsok megmászása nem lehetséges. Nem láttam senkit, aki tovább ment volna, és az utat sem láttam, amelyen esetleg fel lehetne menni. Egyértelmű számomra, hogy a meredek hegyoldalon történő továbbhaladás nem veszélytelen. A mai túrával az egész éves túrakeretemet kimerítettem. Bár ki tudja…

Kilátás a Malompataki-völgyre. A sötét tó a kép közepén a Felső-Fátyol-tó.

Kilátás a Sátánra és a Bástya-gerincre.

Kilátás délkelet felé az Elülső-Szoliszkó csúcsáról.

Ha feljutottunk, akkor le is kell ereszkedni. Ereszkedés közben néhány helyen megszédülhetünk az alattunk tátongó mélységtől. Néhányan úgy érzik, hogy inkább négykézláb ereszkedünk, minthogy lezuhanjunk a völgybe.

A felvonóval visszamenni Csorbatóra ismét megemeli az adrenalint. Bal oldalt mellettünk a mély völgy, melyet a felfelé vezető úton nem érzékeltünk. A felvonónak a völgy felé eső bal oldalán ereszkedünk lefelé, amely csak még jobban fokozza az adrenalint. Szokatlan perspektívák, új élmények, de végül is ezért jöttünk a Tátrába. Az egész család nagyon élvezte a túrát. Amint megérkeztünk az erdőövezetbe, ismét egy hétköznapi felvonón ültünk.
Ott voltunk a Csorbai-tónál, és nem jártuk körül a tavat. Ez szinte megbocsáthatatlan…
Hirdetés