![]() |
| A Gyömbér a Chopokról |
Bő
egy hónappal a Hazajáró című TV-műsor stábjával megtett túrám után március 4-én Julcsival
és barátainkkal, Katával és Tibivel tértem vissza az Alacsony-Tátrába. Ezúttal
a Trangoška – Štefáník menedékház – Gyömbér – Chopok – Trangoška útvonalat
terveztük be. Vasárnap kora reggel elindultunk itthonról,
valamivel 8 óra előtt érkeztünk meg a Trangoška hegyi szálló melletti parkolóba
(1130 m). Elrendezkedés, beöltözés, és így 8 óra 15 perckor elindultunk kelet felé
a zöld jelzésen, a Štefáník-menedékház irányába. Utunk folyamatosan, de
kezdetben még nem túl meredeken emelkedett.
![]()
A
Halott denevérek barlangjához vezető útelágazást jelző táblánál végre
kijutottunk az erdőből, itt érezhettük aznap először a napsugarak melegét. A
rövid pihenő alatt előkerültek a hágóvasak, amelyek mint később kiderült, mai
túránk nélkülözhetetlen eszközei lettek, hiszen nélkülük korán vissza kellett
volna fordulnunk. Az erdőből kiérve az út egyre meredekebbé vált, a hóba szúrt
karók jelezték a helyes irányt. Utánunk egyre több turista igyekezett fölfelé.
Néhányan sílécen, néhányan hágóvasban, sokan viszont csak egyszerű túrabakancsban.
Az emelkedő egy széles nyeregben ért véget, ahonnan balra a Gyömbérre, jobbra
pedig a Štefáník-menedékházhoz lehet eljutni. Itt kicsit megpihentünk,
lefotóztuk az útleágazást jelző táblát, melyből megállapíthattuk, hogy alattunk
kb. 2 méteres hó lehet. Kis kitérővel lementünk a közeli menedékházhoz, és az
oda vezető rövid úton ennek köszönhetően a maga valójában láthattunk egy hóba
ásott bivakot. Ennek szűk nyílása alapján nem is gondoltuk volna, hogy tágas
belső tere nagyjából 3 embernek nyújthatott éjszakai pihenőhelyet. A
Štefáník-menedékháznál (1740 m, 10 óra 30 perc) megreggeliztünk, majd
nekivágtunk a Gyömbérre vezető emelkedőnek. Az emelkedő alján a Hegyi
Mentőszolgálat egyik munkatársa mindenkit megállított, aki felfelé indult, és
csak hágóvasban vagy síléccel lehetett tovább menni, még a hótalpasokat is
leküldte a hegyről. Ennek oka az egy nappal azelőtti szomorú események voltak,
amikor is egy nap alatt 3 személy vesztette életét az Alacsony-Tátra gerincén,
illetve annak déli oldalán. Ez a szomorú statisztika azon a vasárnapon, még
felérkezésünk előtt sajnos újabb halálesettel bővült, egy cseh fiatalember
ugyanis éppen a Gyömbér csúcsa közelében csúszott ki és vesztette életét.
![]()
Elköszöntünk
a hegyimentőtől, és nekivágtunk az egyre meredekebb emelkedőnek, abban a
tudatban, hogy annak végén a Gyömbér csúcsa, valamint a Magas-Tátrára nyíló
káprázatos panoráma vár minket. Később a meredek emelkedő egyre lankásabbá
vált, megláttuk az első szélformázta, hóval borított sziklákat, majd nem sokkal
ezután, fél 12 körül először pillantottuk meg szeretett hegységünket a
Magas-Tátrát.
![]()
A
gerincre felérve szebbnél szebb hóval borított sziklaalakzatok vonzották a
tekintetet, tempónk az állandó fotózás következtében kicsit lelassult, de
pontban déli 12 órakor így is felérkeztünk az Alacsony-Tátra legmagasabb
csúcsára, a Gyömbérre (2043 m). Itt az ideális túraidőben a remélt kilátásban
volt részünk. Ragyogó napsütésben, enyhe szélben, kellemes melegben nézhettünk
szét minden irányban. Egymás után készültek a közeli s távoli látnivalókra
fókuszáló felvételek, olyan látványban volt részünk, amit sem a fénykép, sem a
videófelvétel nem tud visszaadni. A szél által megformázott, hóval és jéggel
borított sziklák, hegycsúcsok látványát nem lehet elmesélni, ez tényleg olyan
dolog, amit itt fent, a maga valójában lehet csak igazán élvezni és értékelni.
![]()
Fél
órát töltöttünk a csúcson, majd fél egykor indultunk tovább, hiszen várt még
ránk egy majd 300 méteres lejtmenet, hogy aztán újabb 300 méter hegymenet után
megérkezzünk a Chopokra. Úgy terveztem, hogy ezt kb. másfél-két óra alatt meg
tudjuk csinálni. Nos, nem sikerült, de ezen most nem igazán bánkódtunk, hiszen
a gerinc mentén vezető túra során folyton szebbnél szebb formájú, szél formálta
hóval fedett sziklák, kisebb-nagyobb csúcsok mellett haladtunk. Ilyen
természeti látványosságok között szinte lehetetlen folyamatosan haladni, ha
lett volna rá időnk, gyakorlatilag percenként megállhattunk volna fotózni,
annyi természeti csodát láthattunk magunk előtt, mögött és mellett. Ahol pedig
eltettük a fényképezőgépet, és megpróbáltunk folyamatosan haladni, ott bizony a
lábunk elé kellett figyelni. A gerincen vezető túra keményre fagyott, jeges
firnrétegen vezetett, amit a délutáni napfény helyenként kásássá olvasztott, de
sok helyen olyan sima havas felületen kellett továbbmenni, ahol még a hágóvas
fémfogai sem nagyon hagytak nyomot. Nem volt véletlen, hogy a hegyimentők
hágóvas nélkül nem engedték fel a turistákat, anélkül gyakorlatilag
életveszélyes vállalkozás lett volna ez a gyönyörű gerinctúra.
![]()
Fél
kettőkor érkeztünk meg gerinctúránk legmélyebb pontjára, a Deményfalvi-hágóba
(1756 m), ahonnan a Gyömbérről lefelé megtett szintnek megfelelő emelkedő várt
még ránk a Chopokig. Innen ismét felfelé vezetett a hóba szúrt karókkal jól
láthatóan jelzett gerincút, hol enyhébb, hol meredekebb emelkedőkön.
![]()
A sok-sok,
fotózással töltött rövid pihenőnek köszönhetően a szintidőhöz képest jó félórás
csúszással, délután 3 órakor érkeztünk meg a Chopok alatt lévő Kő menedékházhoz
(2000 m). Ez a közelmúltban felújított kis menedékház festőien bújik meg a
Chopok sziklái alatt, hóval betakarva leginkább mézeskalács házikóra
emlékezteti az embert. A menedékház teraszán kicsit megpihentünk,
elfogyasztottuk maradék élelmünket, és ha már itt voltunk, úgy döntöttünk, nem
hagyjuk ki a túrából a menedékház mögött emelkedő „kőhalom” az Alacsony-Tátra
második legmagasabb csúcsa, a Chopok (2024 m) megmászását sem. Az
angyalszárnyakra emlékeztető sziklák között kanyargó úton pár perc alatt
felértünk a csúcsra, amit azért is kár lett volna kihagyni, mert innen
visszanézve láthattuk csak igazán, milyen utat is tettünk meg a Gyömbérről
idáig.
![]()
Háromnegyed
négykor indultunk el lefelé a hegyről, mivel még sötétedés előtt szerettünk
volna visszaérni a parkolóba, és nem tudtuk milyen út vár ránk lefelé. Igaz
ugyan, hogy nyáron jelzett turistaút vezet le a Chopokról a Trangoška
szállóhoz, de azt azért téli tapasztalataink alapján sejtettük, hogy télen nem
ennek nyomvonalán vezet az út. Így is lett, a menedékháztól a korongos felvonó
mellett indultunk lefelé, majd ennek alsó végénél egy kellemesen lejtő, széles úton
betraverzáltunk a Kosodrevina szálló feletti fekete jelzésű sípálya tetejére.
Innen a sípálya szélén meredeken ereszkedtünk le a szállóig, ahonnan kicsit
enyhébb lejtésű sípálya mellett vitt tovább az út, hogy a legvégén ismét egy
nagyon meredek lejtőn érkezzünk vissza a Sdriečko szálló melletti parkolóhoz.
Innen már csak 20 percet kellett sétálnunk az aszfaltúton, és valamivel fél 6
előtt visszaértünk a Trangoška szálló melletti parkolóba.
Ismét
egy ideális időjárási körülmények között végrehajtott, természeti látnivalókban
gazdag túrát tudhatunk magunk mögött. Aki a leírás alapján kedvet kap ehhez a
túrához, ezúton is felhívom figyelmét, hogy téli körülmények között csak
megfelelő felszereléssel (mindenek előtt hágóvas), az aktuális lavinaveszélyt
is figyelembe véve induljon útnak. Amennyiben figyelünk ezekre és egymásra,
emlékezetes túrában lehet részünk.
Forrás:
Tátraturista
