2018. április 16., hétfő

Technikailag nehézséget jelentő túrák a Tátrában


Evés közben jön meg az étvágy – ez egy nagy igazság. Miután magunk mögött hagytunk az első, egyszerűbb tátrai túrát, előbb-utóbb vágyat érzünk valami nehezebbre, egyre nagyobb kihívásokat állítunk magunk elé, majd végül következik a Sas út (Orla Perć). Egy ilyen technikailag nehezebb túra előtt sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan kezeljük a kitettséget és a nagy magasságot? Hogyan mozogjunk a nagy kihívást jelentő, helyenként láncokkal biztosított turistautakon?
A Tátra igényesebb turistaútjait, melyek nyomvonalán több helyen is mesterséges segédeszközöket építettek be, általában nagy kitettség jellemzi. Ezeket a helyeket mindig félelemmel vegyes izgalommal közelítjük meg, fontos azonban, hogy próbáljuk meg megszelídíteni a félelmet. Nem szabad, hogy a félelem megbénítson minket, mert ez könnyen olyan szituációt eredményezhet, hogy nem leszünk képesek mozogni. Az ilyen, eredetileg mentális, később fizikai bénultság elsősorban egyensúlyzavart, ehhez kapcsolódóan pedig koordinációs nehézségeket okozhat. Hogyan tudjuk leküzdeni a nehéz sziklafalakat? Először is – egyenként. A kitettséget fokozatosan lehet növelni – kezdetben könnyebb, rövidebb utakat válasszunk, és mindenekelőtt olyat, amelyről gond nélkül vissza tudunk fordulni.

A mesterséges segédeszközökkel ellátott turistautakon történő biztonságos mozgás érdekében törekedjünk a három pont technikára. Ez azt jelenti, hogy vagy két lábunkkal és egy kezünkkel, vagy két kezünkkel és egy lábunkkal mindig legyünk közvetett kapcsolatban a sziklával. Ha stabilan két lábon állunk, és egy kézzel kapaszkodunk, akkor szabad kezünkkel kényelmesen meg tudjuk keresni a következő fogást, és ugyanez érvényes akkor, ha szilárdan egy lábon állva, két kézzel kapaszkodva keressük a következő lépést. Ezen kívül a láncokkal biztosított szakaszoknál figyeljünk annak a szabálynak a betartására, hogy a lánc egy szakaszán egyszerre csak egy személy tartózkodjon. Ellenkező esetben, vagyis ha egy szakaszon egyszerre egynél több személy tartózkodik, egyikük megbotlása és egyensúlyvesztése a többiek botlását és egyensúlyvesztését okozhatja. Kerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben a kitett helyeken le kell térni az ösvényről.
Ezen kívül érdemes egymás között néhány tucat (legalább 30) méter távolságot tartani a hegymászó kötéllel, és legyen nálunk heveder, valamint néhány (legalább három) csavaros karabíner, hogy vészhelyzet esetén rögzíteni tudjuk magunkat a kitett terepen. Érdemes magunkkal vinni egy hegymászó sisakot, amely megvédi a fejünket egyrészt a lehulló kövektől, másrészt egy esetleges esés során is nagyobb biztonságot jelent. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy vihar közeledtével a lehető leggyorsabban távolodjunk el a fém biztosítóberendezésektől.
A mesterséges segédeszközökkel biztosított tátrai turistautakra tervezett túra során figyelni kell az időjárás előrejelzésekre, és amennyiben akadályok merülnek fel, akkor inkább el kell halasztani az ilyen túrát egy stabilabb időjárást biztosító alkalomra.
Forrás és fotó: https://portaltatrzanski.pl

2 megjegyzés:

  1. Jó lett volna egy felsorolás, hogy mely turistautak mely szakaszai milyen nehézségűnek minősülnek.
    Én a Vöröstorony-hágót másztam már meg több alkalommal is, nekem az tűnt eddig a legnehezebbnek.
    Annál valamivel könnyebbnek a Prielom-ra vezető út, a Zbojnicska-ház felől.
    Ennél is könnyebbnek tapasztaltam a Rysyre vezető utat a Békás-tavak utáni szakaszon

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nünü! Egy ilyen felsorolás erősen szubjektív lehet, az, hogy kinek mi könnyű, és mi nehéz, nagyon sok mindnentől függ. Abban viszont feltétlenül egyetértek veled, hogy a szlovák oldalon a Vörös-torony-hágóban vannak a legnagyobb kihívást jelentő láncok, elsősorban a láncos út hossza és kitettsége miatt.
      Üdvözlettel: Nagy Árpád

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...