Evés közben jön meg az
étvágy – ez egy nagy igazság. Miután magunk mögött hagytunk az első, egyszerűbb
tátrai túrát, előbb-utóbb vágyat érzünk valami nehezebbre, egyre nagyobb
kihívásokat állítunk magunk elé, majd végül következik a Sas út (Orla Perć). Egy
ilyen technikailag nehezebb túra előtt sokakban felmerülhet a kérdés, hogyan
kezeljük a kitettséget és a nagy magasságot? Hogyan mozogjunk a nagy kihívást
jelentő, helyenként láncokkal biztosított turistautakon?
A Tátra igényesebb
turistaútjait, melyek nyomvonalán több helyen is mesterséges segédeszközöket
építettek be, általában nagy kitettség jellemzi. Ezeket a helyeket mindig
félelemmel vegyes izgalommal közelítjük meg, fontos azonban, hogy próbáljuk meg
megszelídíteni a félelmet. Nem szabad, hogy a félelem megbénítson minket, mert
ez könnyen olyan szituációt eredményezhet, hogy nem leszünk képesek mozogni. Az
ilyen, eredetileg mentális, később fizikai bénultság elsősorban
egyensúlyzavart, ehhez kapcsolódóan pedig koordinációs nehézségeket okozhat.
Hogyan tudjuk leküzdeni a nehéz sziklafalakat? Először is – egyenként. A
kitettséget fokozatosan lehet növelni – kezdetben könnyebb, rövidebb utakat
válasszunk, és mindenekelőtt olyat, amelyről gond nélkül vissza tudunk
fordulni.
A mesterséges
segédeszközökkel ellátott turistautakon történő biztonságos mozgás érdekében törekedjünk
a három pont technikára. Ez azt jelenti, hogy vagy két lábunkkal és egy
kezünkkel, vagy két kezünkkel és egy lábunkkal mindig legyünk közvetett
kapcsolatban a sziklával. Ha stabilan két lábon állunk, és egy kézzel
kapaszkodunk, akkor szabad kezünkkel kényelmesen meg tudjuk keresni a következő
fogást, és ugyanez érvényes akkor, ha szilárdan egy lábon állva, két kézzel
kapaszkodva keressük a következő lépést. Ezen kívül a láncokkal biztosított
szakaszoknál figyeljünk annak a szabálynak a betartására, hogy a lánc egy
szakaszán egyszerre csak egy személy tartózkodjon. Ellenkező esetben, vagyis ha
egy szakaszon egyszerre egynél több személy tartózkodik, egyikük megbotlása és
egyensúlyvesztése a többiek botlását és egyensúlyvesztését okozhatja. Kerüljük
azokat a helyzeteket, amelyekben a kitett helyeken le kell térni az ösvényről.
Ezen kívül érdemes
egymás között néhány tucat (legalább 30) méter távolságot tartani a hegymászó
kötéllel, és legyen nálunk heveder, valamint néhány (legalább három) csavaros
karabíner, hogy vészhelyzet esetén rögzíteni tudjuk magunkat a kitett terepen.
Érdemes magunkkal vinni egy hegymászó sisakot, amely megvédi a fejünket
egyrészt a lehulló kövektől, másrészt egy esetleges esés során is nagyobb
biztonságot jelent. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy vihar közeledtével a
lehető leggyorsabban távolodjunk el a fém biztosítóberendezésektől.
A mesterséges
segédeszközökkel biztosított tátrai turistautakra tervezett túra során figyelni
kell az időjárás előrejelzésekre, és amennyiben akadályok merülnek fel, akkor
inkább el kell halasztani az ilyen túrát egy stabilabb időjárást biztosító
alkalomra.
