Napjainkban, amikor az
elérhető fényképezőgépek száma és fajtája szinte korlátlan, és szinte
mindenkinek van valamilyen fényképezőgépe, ha nem is digitális vagy
tükörreflexes fényképezőgép, de legalább kamerával ellátott mobiltelefon,
érdemes elgondolkodni rajta, hogy tudjuk emelni fotóink művészi értékét. Általánosságban
azt tartják, hogy az ember, és nem a gép készíti el a fotót. Ez valóban így
van. A jó fotós másoknál jobb fotót készít egy mobiltelefonnal, mint a gyengébb
képességű fotós a legjobb SLR géppel. Nem szükséges azonban speciális szakmai
tanfolyamokat elvégezni ahhoz, hogy az általunk bejárt helyeket megörökítő
fotókkal saját érzelmeinket is megmutassuk.
Az alábbi mondatok a
kezdő fotósoknak, az amatőröknek szólnak, mivel úgy gondolom, hogy néhány
alapelv ismerete elegendő ahhoz, hogy olyan fotókat készítsünk, amelyek vonzzák
a tekintetet és olyan érzelmeket váltanak ki másokból, amelyet mi magunk
éreztünk akkor, amikor lenyomtuk az exponáló gombot.
Kompozíció
A fotó egy alkotás,
melyet jó érzés megnézni. Ezért aztán meg kell határozni, milyen keretbe
helyezzük a témát. Végig kell gondolni, hogy mit akarunk megmutatni. Ha a
hegyeket akarjuk bemutatni, akkor a kisebb felületen látható hegygerincek
mellett ne a kék égbolt töltse ki a fotó nagy felületét, amely húzza a szemet,
de nem mutat semmit. Sokkal jobb lesz, ha változtatunk a megközelítésen, és
nagyobb részt mutatunk meg azokból az objektumokból, melyek érdekelnek minket.
Egy példa a felesleges
kék égre. Hogy javítsuk a kép kompozícióját, távolítsuk el a kék ég egy részét.
Így már sokkal jobb.
Más a helyzet, amikor
az eget gyönyörű felhők takarják, melyeket gyönyörű színekkel világítanak meg a
felkelő vagy a lemenő nap sugarai. Ebben az esetben a lenyűgöző természeti
elemek javára kell mozgatni a keretet, és a földet csak szimbolikusan, vagy
egyáltalán nem kell megmutatni.
Kevés föld és sok
felhő. Tudatos kompozíció.
Létezik egy ún.
kétharmados szabály. Ez a módszer az emberi agy működésére utal. Ha ránézünk
egy látszólag jól megkomponált fotóra, attól függ, hogy harmonikusnak, sőt mi
több, szépnek – vagy kevésbé szépnek – érzékeljük-e, vagy sem, hogy van-e
valami, ami túl soknak, vagy esetleg túl kevésnek tűnik. A recept a következő.
A keretet hosszában és szélességében is osszuk fel három egyenlő részre, és
ezeket a részeket egyenes vonalakkal válasszuk el egymástól. Az így létrehozott
vonalak mutatják meg azt a területet, ahová a tárgyakat, objektumokat (pl. az
ég, víz, mezők) el kell helyeznünk a képen.
Klasszikus harmónia
Ezen túlmenően ezeknek
a vonalaknak a metszéspontja vonzza legjobban a fotót szemlélő tekintetét,
ezért a legjobb, ha ott jelennek meg a kép legfontosabb elemei, így pl.
emberek, állatok, vagy a jellegzetes tájkép elemek, mint pl. tavak, sziklák,
fák, stb.
Szimmetria
Az emberi szem szereti
a szimmetriát. Ezért próbáljuk meg mi is megkeresni. Egy építészeti objektum
esetében ez nem is tűnik nehéz feladatnak, a tájképfotózásnál azonban ez
sokszor kevésbé nyilvánvaló. Itt is vannak azonban jól bevált módszerek a
harmonikus szimmetria bemutatására. Az egyik ezek közül a táj visszatükröződése
a víz felszínén.
A tükröződés
felhasználása a szimmetria érdekében.
Emberek a képeken
Személyek fotózása
esetén ugyanazt az elvet érdemes követni, amit a kompozíciónál már részleteztünk.
A személyt össze kell hangolni a környezettel. Ha egy személyt a hegy egy
konkrét pontjával együtt szeretnénk ábrázolni, úgy komponáljuk meg a fotót,
hogy a személy feje ne takarja el magát a csúcsot, de ne is teljesen kék ég
keretezze a fejét. Maga a hegy csak egy apró részlet legyen a kép alján.
Gyakori hiba az ilyen típusú fotóknál, hogy nagy felületen mutatják a kék eget,
a levágott lábak vagy más emberi testrészek rovására. Sokkal jobban mutat egy
fotón a teljes emberi test és egy kevés föld, amelyen áll, mint a hatalmas
fehér vagy kék terület a fejünk felett.
Levágott láb, a feje
felett nagy kékség. Könyörgöm, engedje lejjebb a kamerát…
A végére egy fontos
megjegyzés. A kezdőknek meg kell ismerniük ezeket a szabályokat, meg kell
tanulni megkomponálni a fotót, és rá kell jönniük, hogyan változik a kép
hangulata akár csak egy csekély módosítás hatására is. Azt is látni kell
azonban, hogy ha valaki ezeket a szabályokat tudatosan megszegve, a harmóniát
és az érzelmeket más megközelítésben, újabb elvek szerint mutatja meg nekünk, akkor
lehet, hogy egy művésszel van dolgunk…
