Kihasználva a rendkívül jó időjárást, végigjártuk a Nyugati-Tátra
vagy ismertebb nevén a Liptói-havasok főgerincét, amely a Magas-Tátra közvetlen
nyugati folytatásaként emelkedik. A szűk 3 nap miatt persze a teljes
gerinc bejárásáról nem is álmodhattunk, így a lengyel oldalon található
Gáspár-csúcsot és környékét most elkerültük, de így is embert próbáló és
egyben gyönyörű túrában volt részünk. Ami a túránkat nehezítette, hogy
nem menedékházakban aludtunk, hanem a szabad ég alatt, így az élelmen és
ivóvízen kívül, mi magunk cipeltük derékaljainkat, hálózsákunkat és
bivakzsákjainkat is. Igaz ami nehézséget okozott, egyúttal kárpótolt is minket,
hiszen egy-egy hegycsúcson eltöltött éjszaka, felejthetetlen élményt nyújtott.
A
három nap alatt összesen 63 kilométert gyalogoltunk, 4541 méter
szintemelkedéssel. Maga a megtett gerincszakasz, amit egy nap alatt tettünk
meg, 18 kilométer volt, amelyet a Sebestől (Bystrá) egészen a Szilfásig (Brestová)
tettünk meg, 1956 méteres szintemelkedéssel. Aki járt már ilyen terepen az
tudja, hogy a számok nem adják vissza az út valódi nehézségét. Hiszen
ugyanennyi szintet lefelé is meg kellett tenni, hol görgős és meredek
lejtőhordalékon, hol nagyobb gránittömbökön ugrálva, nem beszélve arról, hogy a Rohács-gerinc is az útvonal része
volt, amely vetekszik a híres Sas út nehézségével és itt rögtön hozzá is
tenném, hogy szépségével is.
Első nap - 26 km, 1850 méter szintemelkedés.
A Zsári-völgyből (Žiarska dolina)
indultunk a Magisztrális úton,
egészen Podbanszkóig, amely
a Magas-Tátra legnyugatibb települése, majd a Köves-völgyön (Kamenista dolina) keresztül, felkapaszkodtunk
a Liptói-havasok gerincére. Elérve a Köves-nyerget, egészen a Sebesig
(Bystrá) jutottunk, ahol az éjszakát töltöttük és egyébként a Nyugati-Tátra
legmagasabb csúcsa, a maga 2248 méterével.
