2013. július 4., csütörtök

Légtorna a szurdokok paradicsomában

A fura nevű helyről először a raxi ferrata túrán hallottam Beától, Konyi feleségétől, aki arra a kérdésre, hogy hova vihetném a hazai kalandparkokba már beleunt fiúkat, rögtön rávágta: a Szlovák Paradicsomba. Az milyen? – kérdeztem, mire közölte, hogy szorozzam fel a Rám-szakadékot tízzel, akkor közel járok hozzá. A javaslat bejött, azóta ötször voltunk ott, legutóbb a legkisebb, hét éves fiam is velünk jött. Azóta gyakori rémálmom, hogy a függőhíd közepén állok, egyik fiam az egyik végén akar leesni, a másik a másik végén, én pedig moccanni sem tudok. Ennek ellenére megyünk még egy párszor.
Mivel több szurdokban már többször is voltunk (az aktuálisan felnövő gyerek szerint), két részre bontom a túrákat: a kihagyhatatlan, alap- vagy mondhatni must see utakra, valamint a combosabb, haladó fokú túrákra. Az előbbieket írom le most, ezek egy átlagos (nem túlsúlyos és nem tériszonyos) felnőttnek vagy 8-10 éves gyereknek nem jelenthetnek problémát.

A Szlovák Paradicsom az Alacsony-Tátra mellett, attól kicsit keletre göngyörödik, földrajzi neve eredetileg: Káposztafalvi-mészkőhegység, a felette fekvő Káposztafalváról (Hrabušice). Mi az Ipolyság – Besztercebánya – Breznóbánya útvonalon szoktuk megközelíteni, ami egy 300 kilométeres, 4-5 órás autózást jelent Budapestről. Megszokásból Simon vernári panziójában lakunk, mert jó, aránylag olcsó, kedvesek a háziak és mindig van Tatratea. Vernár egyébként az a városka, aminek a korábbi magyar és a mai szlovák neve azonos (egykori alapítója, izsákfalvi Hans fia Werner után), és valószínűleg a világ egyetlen települése, aminek a címerében ürülék gőzölög nagy hullámokban. (Közben rájöttem, lehet, hogy szén az.) Hál' istennek a helyiek trágyázási lendülete elapadt mára, ezért az erdőkkel-hegyekkel körbevett Vernár levegője inkább illatos, mint szagos.
Legutóbbi, most májusi túránkon rá voltunk kényszerülve, hogy az alapútvonalakat járjuk végig, hiszen a hetedik évéhez közeledő Vili fiam először jött a paradicsomba, így a leglátványosabb és legkönnyebb utakat akartam megmutatni neki. A központi erdőaljai (podlesoki) parkolóból érdemes elindulni először (a parkolás egy napra 2 euró, a felnőtt belépő 1,5, a gyerek 0,5 euró.) Első útnak adja magát a Suchá Belá, aminek a bejárata szinte ott nyílik a parkolónál, egyben az egyik leglátványosabb, ennek következtében a leglátogatottabb szurdok.
A Suchá Belá dolina nagyjából Száraz-fehér szurdokot jelent. De nekem nagyon tetszik a Száraz Béla fordítási verzió is. Egy régi ivócimborám jut eszembe róla, aki mindig a pultnál ült, mert attól tartott, ha nem kap rögtön inni, menten kiszárad. Maga a szurdokvölgy egyébként egyáltalán nem száraz, legalábbis a felső részen szép vízesések vannak. Elnevezése inkább onnan származik, hogy a völgy patakja az alsó, kevésbé vadregényes részen elbúvik a föld alá, így olyan, mint Béla a kocsmapultnál az üres korsóval. A völgy a parkolótól néhány száz méterre kezdődik. Kezdetben a patakmeder fehér mészkövein ugrálnak a turisták. Ugrálni nekünk azért kellett, mert május elején még csordogál a víz a mederben, és nem volt nálunk gumicsizma (máskor sincs). Ahogy haladtunk felfelé, a völgy úgy szűkült. Megjelentek az első, úgynevezett doronglétra-hidak. Ezek a faalkalmatosságok az egyre szaporodó csobogókon, medrecskéken segítik át a túrázót, azonban vigyázni kell velük, mert vizesen csúsznak.

Forrás és fotó: http://szepkilatas.blog.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...