2013. február 8., péntek

A Tátra tengerszemeinek mondája


A mélyebb tátrai tavakat ősidők óta tengerszemeknek hívták. Ez a poétikus elnevezés abból a téves hiedelemből eredt, hogy a legmélyebb tátrai tavakat földalatti csatornák kötik össze a tengerekkel, úgyhogy heves tengeri viharok idején ezeknek a tavaknak a felülete is mozgásba jön, hánykódik, magas hullámokat vet és vadul habzik. Sőt, ha az óceánvíz nyomása rendkívül nagy, akkor helyenként a tátrai csúcsok legalsó falrészeit is megrepeszti és az így támadt nyílásokon mint sebes ár tör elő. Ha pedig a tengereken hajótörést szenved egy-egy vízi jármű, akkor a hajóroncs néhány gerendája a tátrai tavakban is felszínre bukkan néha.

Ez a naiv mendemonda nemcsak a Szepességen, hanem Lengyelországban is annyira be volt gyökeresedve, hogy Poniatowski Szaniszló Ágoston lengyel királynak – aki 1764-től 1790-ig uralkodott – néhány az Adriai-tengerről származott, a Halas-tóból kifogott gerenda darabot küldtek Varsóba. Ezek a gerendák a varsói királyi palotában nyilvánosan ki voltak állítva, írta a Zeischner 1849-ben a „Bibliotheka Warszawska” című tudományos lapban. A Tátrában, mint legelső a lengyel Zeischner foglalkozott geológiai kutatásokkal.
Máskor meg a monda szerint olyan hajóroncsot fogtak ki, amelyen rajta volt a svéd címer, ami annak bizonyítéka akart lenni, hogy a Halas-tó a Balti-tengerrel is összeköttetésben áll, jegyzte föl Bohusch György késmárki iskolaigazgató körülbelül 1720-ban.
Forrás: Neidenbach Ákos: Tátránk tudós polihisztora, Grósz Alfréd.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...