2012. július 5., csütörtök

Sólyom-völgy - valódi vadon


A Sólyom-völgyet (Sokolia dolina) általában úgy szokás emlegetni, mint a legvadabb szurdok a Szlovák Paradicsomban. Mindenképpen igaz ez a szónak abban az értelmében, hogy ebben a völgyben található a nemzeti park legmagasabb vízesése, a kb. 75 méter magas Fátyol-vízesés (Závojový vodopád), amely nevét fátyolszerűen szétterülő vízsugaráról kapta. A szurdok elérése kicsit monotonnak mondható. Először is el kell jutnunk a Fehér-patak völgyének (Tomášovská Belá) mintegy feléig. A völgyön a Fehér-patak folyik végig, amely közvetlenül a Tamásfalvi-kilátó (Tomášovský výhľad) alatt ömlik a Hernádba. A Fehér-patak völgyének középső részén ágazik el a zöld jelzésből a Sólyom-völgybe vezető sárga jelzésű turistaút.


A szurdok szinte a torkolatától kezdve gyorsan emelkedik, ez az egyik legmeredekebb, egyben az egyik legrövidebb szurdok a nemzeti parkban. Útközben két kisebb vízesést érintünk, a turistaút mellett található Oldalsó-vízesést (Bočný vodopád), majd a doronglétrahídon keresztül megmászható Sziklás-vízesést (Skalný vodopád). Körülbelül fél óra elteltével érkezünk meg a szinte teljesen függőleges, a három egymás fölötti szintre tagozódó sziklaküszöbön a magasból hatalmas hanggal lezúduló Fátyol-vízeséshez.
A vízesésen elsőként ifj. Mervay Sándor és társai jutottak át 1910-ben. Jelenlegi formájában, megfelelő technikai segédeszközökkel, így fém létrákkal, láncokkal és hidakkal felszerelve 1981-től látogatható. Ezeknek köszönhetően vált lehetővé, hogy a turisták a vízesés közvetlen közelében haladjanak el útjuk során. A Fátyol-vízesés létra-rendszerén való áthaladás lélegzetelállító élmény, amely tériszonyos és szédülésre hajlamos turistáknak határozottan nem ajánlott. Rögtön az első, közel függőleges fém létra tiszteletet parancsoló, többek szerint ez a legextrémebb létra az egész Szlovák Paradicsomban, különösen hossza, valamint a sziklafaltól való távolsága miatt.
Mikor szebb ez a vízesés? A fagymentes időszakban, amikor vad és zajos, és minden oldalra szétfröcsköli vizét, vagy télen, amikor a fagy béklyójába verve csendes és nyugodt, és csak itt-ott hallható a víz hangja? Bár két teljesen különböző időszakról beszélünk, a hatás mindkét esetben lenyűgöző. A tél csendjét gyakran zavarják meg jégmászók, akik azt gondolják, hogy övék a szurdok, és közvetlenül a turisták feje fölött vágják bele jégcsákányukat a megfagyott vízesésbe, ezáltal minden oldalról lehulló jégdarabokkal veszélyeztetve a gyalogos turistákat.
Amikor a szurdoknak ezen a fizikailag megerőltető részén haladunk, a nehézségeket talán kompenzálja a tudat, hogy a nemzeti park legmagasabb vízesésén jutottunk át. Még fel sem ocsúdunk azonban az adrenalin lökettől, máris következik a szurdok utolsó vízesése, a 16 méter magas Felső-vízesés (Vyšný vodopád). Ennek leküzdése télen nehézségeket okozhat, hiszen olyankor előfordul, hogy a jég teljesen elfedi a fémlétrát, lehetetlenné téve annak használatát. Legrosszabb esetben ilyenkor meg kell kerülni a vízesést a mellette emelkedő lejtőkön. Miután ezen a vízesésen is túljutottunk, varázsütésszerűen megváltozik a völgy jellege: sokkal enyhébb emelkedésű és szélesebb lesz, és a korábbinál jóval kisebb nehézségek árán érkezünk meg a szurdok tetejére, a Püspöki-lak (Biskupské chižky) közelében lévő útelágazáshoz.
A 2,4 km. hosszú, 430 méter szintkülönbségű szurdok leküzdése tiszteletre méltó teljesítmény. Fontos, hogy ebben a leginkább kitett szurdokban kifejtett erőfeszítéseinket fantasztikus látvánnyal kompenzáljuk, amelyet a Szlovák Paradicsom legnagyobb, egyben a Felvidék második legnagyobb vízesésén átjutva tapasztalhatunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...