Piecky-völgy - egy romatikus szurdok Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2012/06/08
Hirdetés

A Piecky-völgyet mint a Szlovák Paradicsom legcsendesebb, legbékésebb völgyét jellemezhetnénk. A völgy elnevezése (piec magyarul üstöt, kemencét jelent) a sziklavályúk kemencéhez hasonló alakjából származik, melyeket az évmilliók során az aláhulló vízesések vize alakított üst formájúra. A völgy másik, ma már kevésbé használt elnevezése – Biela dolina (Fehér-völgy) – arra utal, hogy a völgy alsó részében, a patak medrében található kavicsok színe fehérebb a más völgyekben megszokottnál. Ez különösen alacsony vízállásnál szembetűnő, amikor a mészkőmeder kiszárad.

A völgy torkolata a Káposztafalvához (Hrabušice) tartozó Fűrésztelep (Píla) nevű kis településen található. A völgyben vezető turistaút a kezdeti szakaszán kevésbé nehéz, mint a nemzeti park legtöbb szurdokának turistaútja. Később, a völgy középső részén már a másutt megszokott tájképi elemeket, mégpedig szurdokokat és szakadékokat találunk. Hasonló domborzati modellt láthatunk itt, mint a hegység más szurdokaiban. Ezek a harmadkor végén bekövetkezett tektonikai mozgások következtében alakultak ki, amikor a Hernád medre hirtelen lesett a környező területekről. Ennek következtében a Galtz-fennsíkon korábban békésen folydogáló patakok a fizika törvényei alapján egyre mélyebbre vájják magukat a mészkőmederben, mivel hatalmas a szintkülönbség forrásuk és torkolatuk között.
Ez a folyamat soha nem áll meg. A víz eróziós tevékenysége egyre jobban mélyíti a patakmedret, a forrástól kezdve egészen a torkolatig. Jelenleg valahol a fejlődés középső szakaszában járhatunk. Ebben a stádiumban a szurdok alsó részén már többé-kevésbé kiegyensúlyozott az erózió, azaz sekélyebb és mérsékeltebb a patak lejtése. A legintenzívebb erózió átkerült a középső részekre, ahol jelenleg a legnagyobb a víz energetikai potenciálja. Az erózió a forrás felé haladva – ahol a terep ismét szelídebbé válik, ezáltal intenzív eróziós tevékenység nem érinti – ismét csökken. Ez a tevékenység azonban az emberi időskálán elképzelhetetlenül lassú ütemben zajlik. De hipotetikusan magunk elé képzelhetjük azt a vészforgatókönyvet, mely szerint a Szlovák Paradicsom több millió év alatt eltűnik… Ezeket azért írjuk le, hogy ennek megfelelően értékeljük ma a meredek lejtőkön lezúduló patakok alkotta látványos vízeséseket és zúgókat, különösen a szurdok középső szakaszán.
A völgy alsó részét Középső-Piecky-völgynek (Stredné Piecky) nevezik, a völgynek erre a részére alkalmazzák egyes források a Fehér-völgy elnevezést. A fokozatosan emelkedő sárga jelzésen haladva kb. háromnegyed óra múlva hirtelen a völgy első exponált részén találjuk magunkat. A 13 méter magas, vízködöt permetező Nagy-vízesésnél (Veľký vodopád) vagyunk, amely a közel 20 méteres függőleges szikláról hullik alá, megszakítva a víz folyását. Éppen azon a helyen állunk, amelynek legyőzése az első feltárók legnagyobb kihívása volt ebben a völgyben. Ezen a helyen a völgy két ágra nyílik szét: balra ágazik el az Elülső-Piecky (Predné Piecky), jobbra pedig a Hátsó-Piecky (Zadné Piecky). Mindkettő vízesésekben gazdag, de ezek az ágak a nyilvánosság számára a természetes környezet megóvása miatt megközelíthetetlenek. Az elnevezések itt is logikátlannak tűnhetnek, kialakulásuk Káposztafalvához képest történő elhelyezkedésüket tükrözi, vagyis keletről nyugatra haladva távolodnak a községtől. A Nagy-vízesést magunk mögött hagyva egyenesen megyünk tovább a szűk szorosban lezúduló Kaszkád-vízesés (Kaskádový vodopád) fölött. A fából készült létrák közvetlenül a Fűrész-patak medre fölött, a völgy legromantikusabb részén vezetnek, majd hamarosan eljutunk a jellegzetes, 8 méter magas Teraszos-vízeséshez.
A Piecky-völgy sokáig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. Történelmi forrásokból tudjuk, hogy elsőként ifj. Mervay Sándornak és társainak sikerült végigjárniuk 1911-ben, legkésőbb a Szlovák Paradicsom szurdokvölgyeinek sorában. A történelmi előzmények sorában nem szabad megfeledkezni a hírhedt 1928-as évről, amikor is a Lichtenstein & Wilczek nevű cég a völgy felső részén robbantásokat hajtott végre, a patakban történő faúsztatás megkönnyítése érdekében. Ennek a barbár tettnek a nyomai még ma is láthatóak…
Nyugodt, helyenként álmosítóan csendes ez a festői, közel 4 km hosszú völgy. Különösen igaz ez akkor, amikor egymagunk túrázunk a völgyben, ekkor telítődhetünk azzal a csodálatos érzéssel, hogy magunk vagyunk a természetben. Télen, amikor a patakmederben befagy a víz, és a vízesések gyönyörű jégfalakká változnak, szinte tökéletes itt a csend. Ilyenkor csak itt-ott hallatszik a jégpáncél alatt a víz finom zúgása, más időszakban viszont a víz hangjától visszhangzik a völgy.
A mészkő, amelyből a Szlovák Paradicsom felépül, többnyire a víz eróziós tevékenységének köszönhetően változatos alakzatokat mutat. Az évek során a tömör sziklákból elképzelhetetlen mennyiségű, a víz által kimosott törmelék keletkezik. A víz eróziós munkája következtében egyre inkább növeli, tágítja a repedéseket, üregeket, nyílásokat, mélyedéseket, attól függően, hogy ez az állandó folyamat éppen az intenzívebb vagy az enyhébb szakaszában van. Ennek köszönhetőek azok a látszólag elvált, kinyúló sziklák, amilyenekkel a Szlovák Paradicsomban sok helyen találkozhatunk. Ezek a hatalmas sziklák olyan benyomást keltenek, mintha bármelyik pillanatban ránk akarnának szakadni. A látogatók, különösen a gyerekek szívesen megtámasztják ezeket a sziklákat egy-egy darab fával, ami látszólag egyensúlyban tartja azokat… A Szlovák Paradicsom szurdokvölgyeiben túrázva gyakran láthatunk ilyen, karókkal alátámasztott sziklát, melyek mára a szurdokok elválaszthatatlan részeivé váltak.
Miután leküzdöttük a Piecky-völgy kitett középső és meredek felső részét, mintegy 2 óra elteltével, 959 méter magasságban elérjük a Glatz-utat. Ez a szurdoktúra vége. A völgy torkolata 581 méter tengerszint feletti magasságban fekszik, így 378 méter szintkülönbséget kellett leküzdeni. Az erőfeszítésekért jutalmunk egy felejthetetlen turisztikai élmény, amit a Piecky-völgy az év bármely szakaszában kínál az ide látogatóknak.
Hirdetés
Hirdetés